Könyv születik- Irj Te is egy sort hozzá!

-Velem kell jönnöd az időd lejárt, a tested elhasználódott a lelked pedig a megfelelő szintre emelkedik. - közben a halál angyala kinyújtotta sötéten örvénylő kezét és acélos ujjai fogságába ejtette főhősünk csuklóját.
 
Legalábbis azt hitte, hogy az a csuklója! De talpraesett hősünk beáldozta a nehezen visszaszerzett kolbászokat, amik azóta bal ingzsebében pácolódtak. Ezekre markolt rá az Úr követe, és
 
abban a pillanatban mindketten átlépték az ismert dimenziok kapuját és materializálodtak egy olyan dimenzióba ahol megszünt minden eddigi tapasztalásuk,igy olvadtak bele egy nagy,közös intersztelláris tudatba.De ekkor
 
:d

Amikor össze ért a kezük, szikrák millió izottak fel. Föszereplönk azt hitte ott menten leteperi és magáévá teszi a konyha padlóján, de a lány sem volt ezzel máskép. Egyedül a krokodil nem nézte ezt a hírtelen keletkezett szexuális feszültséget, jó szemmel.
 
Sőt, jó szájjal sem, mert lassan fordulva, centiméterenként kúszott előre. Hallatszott a pikkelyek surrogása, ahogy átért a küszöb felett. Már bent volt a konyhában.
 
Nem is tétlenkedett a krokodil. Rávette magát az idegenre, és darabokra tépte. Főhősünk pedig lassú, óvatos mozdulatokkal kisurrant a helyiségből.
 
Valami édes borzongás futott végig ekkor a testén....érezte már ezt...ismerős volt. A nő szemébe nézett, majd hirtelen zavarában elnézést kért: -Ha megbocsájt hölgyem, azzonal jövök! és kirohant....
 
- Hová tettem?! A fenébe is! Hol van??? - morfondírozott, majd a homlokára csapva a fürdőszobába rohant, s a tükör mögötti pipereszekrényből előhalászta utolsó szem Viagráját.:D
 
Fohosunk egy mulatos ejszaka viharait pihente, mikor megszolalt az az atkozott vekker...........................Krrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.
Ahhhh....még öt perc....
 
óriási csend vette körül, nem tudta mire vélni az amúgy mindig zajos város most néma hallgatását. ébren vagyok? vagy még álmodom? - tűnődött.
csupán szívének súlyos dobbanását hallotta verni ereiben.
 
..majd hirtelen fény világitotta meg az utat...ugyan még mindig csend volt, de főhősünk mostmár legalább látta, h pontosan egy út kanyarodik el balra.
 
Úgy érezte magát, mint egy ügyetlen nő, aki még az üres parkolóba sem bír első nekifutásra betolatni....
 
Ebben a fényben felsejlett előtte egy rég letűnt világ, egy rég letűnt kor, a mára már kiveszett embertípusokkal, viselkedésformákkal. Visszarévedt a belle époque évtizedeibe, melyben ifjúkorát töltötte. Eszébe jutottak hajdan élt bölcs öregek, kik emberségre és tisztességre nevelték, rég elfeledett szavak, gondolatok, érzések, hangulatok, melyek körülvették még formálódó lelkét. Emlékezett a lovasszánon tett téli utazásaira, vidéki falvak imára hívó harangzúgására, a kéklő hegyeken töltött áhitatos útjaira...
Akkor még bizalommal tekintett a világba...
 
Oldal tetejére