Nem tudja valaki, hogy mi történt az emberekkel itt Magyarországon? Régen még a legszegényebb ember sem hagyta a kutyáját, cicáját éhezni. Annyi maradék mindig volt otthon, hogy ne az utcára dobva kelljen egy kis ételt kunyerálni szerencsétlen állatoknak.
Elképesztő, hogy nap mint nap dobnak ki cicákat, mihelyt már nem olyan "édes pici szőrmókok", vagy hagyják őket szaporodni végeláthatatlanul, aztán kidobják az edőszélen. Ugyanez a helyzet a kutyákkal is. Van olyan szerencsétlen állat, aki nap mint nap rója az utcákat (fajtatiszta skótjuhász!) és keresi azokat a házakat ahol olyan emberek laknak akik néha-néha megszánják őket és egy-két falat ennivalót dobnak eléjük.
Nem csak az állatokkal szemben a aljasság az amit tesznek, hanem azokkal az emberekkel szemben is, akik képtelenek félrefordított fejjel elmenni az ilyen állatok mellett.
Az egész társadalmunk szégyene, az ahogy bánik ezekkel a kiszolgáltatott kis lényekkel.
Elképesztő, hogy nap mint nap dobnak ki cicákat, mihelyt már nem olyan "édes pici szőrmókok", vagy hagyják őket szaporodni végeláthatatlanul, aztán kidobják az edőszélen. Ugyanez a helyzet a kutyákkal is. Van olyan szerencsétlen állat, aki nap mint nap rója az utcákat (fajtatiszta skótjuhász!) és keresi azokat a házakat ahol olyan emberek laknak akik néha-néha megszánják őket és egy-két falat ennivalót dobnak eléjük.
Nem csak az állatokkal szemben a aljasság az amit tesznek, hanem azokkal az emberekkel szemben is, akik képtelenek félrefordított fejjel elmenni az ilyen állatok mellett.
Az egész társadalmunk szégyene, az ahogy bánik ezekkel a kiszolgáltatott kis lényekkel.