A kereszténységre apellálnak mindazok, akik valójában „nem is vallásosak”.
„Három héttel ezelőtti, húsvét vigíliáján elmondott homíliájának egy helyén a ma emberének csüggedtségét és kiábrándultságát – egyebek mellett – az alábbi okra vezeti vissza: »Belefáradtunk a személyes kockázatok vállalásába annak a világnak a falába ütközve, ahol úgy tűnik, mindig a legravaszabbak és a leghatalmasabbak törvényei jutnak érvényre«.
Az elfáradás fent említett okai mellett mi, magyarok egyéb tapasztalatainkról is beszámolhatnánk Őszentségének – ha lenne rá alkalmunk –, amelyeknek az európai népek családján belül alighanem egyedül mi vagyunk a tudói és mindennapos megélői. Ezek sorából kiemelném a legravaszabbaktól és leghatalmasabbaktól való állandó és egyre elhatalmasodó egzisztenciális fenyegetettség és kiszolgáltatottság okozta félelmet és rettegést, akiknek a törvényei a legelemibb civilizációs és erkölcsi elvárásokkal szembemenve rendre érvényre jutnak. Kísértetiesen úgy, ahogy a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában fogalmazta meg Őszentsége: »A párbeszéd hiányának következménye, hogy (…) az embereket nem a közjó, hanem a hatalom által nyújtott előnyök megszerzése (…) érdekli.«
A mi országunkban megszűntek az értelmes, épeszű viták, az »egyetemes szeretet segítő párbeszédei«, avagy a »polgári párbeszéd művészete«, amint ön szeret fogalmazni, nincs már sem kedv, sem lehetőség higgadt meggyőzésre és bölcs belátásra, nincs logikus ítélőképesség, nincs racionális argumentum és mértéktartó józanság, kizárólag a politikai giccsé és propagandisztikus kamuvá (panzana) leegyszerűsített és célirányosan félreinterpretált »nemzet« vagy »kereszténység« vezényszavak léteznek, amelyekre hivatkozva aztán ki lehet adni a megbízást a »legkorruptabb médiumoknak«, amelyek »a félelmekhez igazítva facsarják ki a tényeket« (hogy ismét Őszentségét idézzük) a karaktergyilkosságra, minden eltérő vagy kritikus véleményen lévő kíméletlen lejáratására és ellehetetlenítésére.
Pont az ilyeneket nevezi ön fundamentalistáknak, akik »egysíkú, zárt világlátást kínálnak az igazságra nyitott gondolkodásmód helyett«, abban a meggyőződésben, hogy »birtokukban van az igazság, amit ha bárki megkérdőjelez, a fundamentalista a gesztust a személye elleni támadásként értelmezi«. Vagyis a kereszténységre apellálnak mindazok, akik valójában »nem is vallásosak«, hogy a »ravasz hatalmasok« privát anyagi és hatalmi preferenciáit szem előtt tartva a legkeresztényietlenebb és legnemzetietlenebb törvényeket léptessék életbe.”
Gábor György
„Három héttel ezelőtti, húsvét vigíliáján elmondott homíliájának egy helyén a ma emberének csüggedtségét és kiábrándultságát – egyebek mellett – az alábbi okra vezeti vissza: »Belefáradtunk a személyes kockázatok vállalásába annak a világnak a falába ütközve, ahol úgy tűnik, mindig a legravaszabbak és a leghatalmasabbak törvényei jutnak érvényre«.
Az elfáradás fent említett okai mellett mi, magyarok egyéb tapasztalatainkról is beszámolhatnánk Őszentségének – ha lenne rá alkalmunk –, amelyeknek az európai népek családján belül alighanem egyedül mi vagyunk a tudói és mindennapos megélői. Ezek sorából kiemelném a legravaszabbaktól és leghatalmasabbaktól való állandó és egyre elhatalmasodó egzisztenciális fenyegetettség és kiszolgáltatottság okozta félelmet és rettegést, akiknek a törvényei a legelemibb civilizációs és erkölcsi elvárásokkal szembemenve rendre érvényre jutnak. Kísértetiesen úgy, ahogy a Fratelli tutti kezdetű enciklikájában fogalmazta meg Őszentsége: »A párbeszéd hiányának következménye, hogy (…) az embereket nem a közjó, hanem a hatalom által nyújtott előnyök megszerzése (…) érdekli.«
A mi országunkban megszűntek az értelmes, épeszű viták, az »egyetemes szeretet segítő párbeszédei«, avagy a »polgári párbeszéd művészete«, amint ön szeret fogalmazni, nincs már sem kedv, sem lehetőség higgadt meggyőzésre és bölcs belátásra, nincs logikus ítélőképesség, nincs racionális argumentum és mértéktartó józanság, kizárólag a politikai giccsé és propagandisztikus kamuvá (panzana) leegyszerűsített és célirányosan félreinterpretált »nemzet« vagy »kereszténység« vezényszavak léteznek, amelyekre hivatkozva aztán ki lehet adni a megbízást a »legkorruptabb médiumoknak«, amelyek »a félelmekhez igazítva facsarják ki a tényeket« (hogy ismét Őszentségét idézzük) a karaktergyilkosságra, minden eltérő vagy kritikus véleményen lévő kíméletlen lejáratására és ellehetetlenítésére.
Pont az ilyeneket nevezi ön fundamentalistáknak, akik »egysíkú, zárt világlátást kínálnak az igazságra nyitott gondolkodásmód helyett«, abban a meggyőződésben, hogy »birtokukban van az igazság, amit ha bárki megkérdőjelez, a fundamentalista a gesztust a személye elleni támadásként értelmezi«. Vagyis a kereszténységre apellálnak mindazok, akik valójában »nem is vallásosak«, hogy a »ravasz hatalmasok« privát anyagi és hatalmi preferenciáit szem előtt tartva a legkeresztényietlenebb és legnemzetietlenebb törvényeket léptessék életbe.”
Gábor György
