Lassan nyugdíjas leszek, tehát sok mindent megéltem már. A sors nem fogadott kegyeibe...Mindig is szűkösen éltem, a házasságom zátonyra futott, és súlyos betegségből gyógyultam. Mindezek ellenére azt mondom, hogy az élet szép!!! Mert vannak gyerekeim, unokáim, akiket szeretek és viszontszeretnek! Mert sok kedves embert ismerek! Mert láthatom a természet szépségeit, hallhatom a zenét, és még sok minden mást, ami széppé teszi ezt a túlzottan csak az anyagiakra koncentrálódott világot.Természetesen jobb lenne sosem nélkülözni, jó lenne, ha emberek nem fagynának bele a házukba! De az, hogy súlyos betegségemből felgyógyultam annak köszönhető, hogy tudom, az élet szép, és értékes! És még szebb is lehetne, ha odafigyelnénk egymásra! Ha észrevennénk, hogy a másik bajban van! Ha tőlünk telhetően megpróbálnánk segíteni!