Szia only!
Írtál az állatokról. Idézem: "Az állatoknak is van lelke, csak fizikailag nincsenek hatalmon, ezért nem pusztítanak, de nem tudhatjuk, mi lenne, ha ők irányítanák az világot".
Én úgy gondolom és hiszem, hogy a fizikai világnak is megvan a maga ranglétrája. Szerintem először növényként élünk (Tűrés), aztán állatként (Érzések), majd emberként (Tudatos létezés).
Kedves Progreszor!
szeretném ha elolvasnád véleményemet, de ez nem jelenti azt hogy igazam van, és ez az élet érzésem.
Az élet feladatunk megtalálása lehet hatalmas küzdelem vagy rejtélyes áldás. Jelen esetben a testet öltött lélek vívódásainak visszhangja keresi a forrását annak, amit kellemes érzésnek nevezünk.
Eljutunk a miértek visszhangjához, vagyis keresünk valamit, próbáljuk megtalálni céljainkat és számos utat bejárunk közben kérdések fogalmazódnak meg bennünk: Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?
Sok kérdésre nem lehet válaszolni, csak feltenni, de a megoldást keresni kell, csak így fejlődhetünk. A válaszok a tapasztalatokkal együtt helyet adnak újabb kérdéseknek. Vagyis a tapasztalat megélése, a kérdések megválaszolása, de nem megértése. Vannak dolgok, amiket nem lehet megérteni, mert nem akarjuk, vagy nem állunk lelki fejlődésünk azon fokán, ahol a kérdések állnak. Ilyen lehet a halál. Néhányan nem akarják megérteni, erre szükség van, talán a veszteség fájdalma idézi elő az értetlenséget. A halál közeli élmény megélése, választ ad mindenre: tapasztalat és megértés együtt jön létre. A köztes állapotból visszahozott tudás segít mélyre nézni, és megérteni az örökös folyamatot: leszületünk, tapasztalunk, meghalunk… Ennek tudatában, elkezdjük értelmezni a jeleket, ami az összes reinkarnációnkban közel állhat egymáshoz.
Mit tegyen az, aki azt mondja,
most legyek öngyilkos és jöjjek vissza, a köztes állapotot megélve, közben a kérdésekre választ szeretne? Pont azt, mint eddig. A hitetlen, hitetlenkedjen, és majd a lelke megszerzi a tapasztalatokat a következő életekben . Aki hisz, az ne tegyen semmit, mert minden, amit gondolatokkal próbálunk megfogalmazni, azaz szimbólumokat használunk a megmagyarázására távol áll a lelki síkon lezajlódó folyamatoktól. Egyszerűen érezni kell a választ. Mindenki meghal, és újra leszületik, csak emlékeznünk kellene erre, amit nem a testünkkel tapasztaltunk. Az emlék nem a hosszú és rövid távú memóriában keresendő, a választ a rejtélyes áldásnak hitt emberi célok magyarázzák, melyek kellemes érzéssel töltenek el.
Vagyis az életfeladatunk megtalálása a lelkünk fejlettségi szintjének megértése, megtapasztalása.
Sajnos csalódtam a sorsba, és csalódtam mindenben ami hitet adott eddig, így lehet mindaz amit leírtam egy céltalan vergődés...
és ez egy idétlen modell vagy szokás.
