"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

gyöngyesz témája a 'Irodalom' fórumban , 2009 Október 29.

  1. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Sík Sándor : Áldott, aki előre néz


    Agg szót beszélek, megtanuld:
    Ha még oly szép is volt a múlt,
    S az emlék édes, mint a méz,
    Vissza ne nézz!

    Ha még úgy el is kérgedett
    Az eke szarván két kezed,
    Ki hátrafordul, rég tudod,
    Az átkozott.

    Áldott, aki előre néz.
    Szellő szemedbe fütyörész,
    Forró a föld, piros a menny:
    Előre menj!

    Míg a jövendőnek bírod
    Szögezni márvány homlokod,
    Nincs addig darvadozni mért,
    Mi jön, ne kérdd.

    Régi bölcsesség: ami vár,
    Réges-régen megírva már
    Szíved piros redőiben, -
    De nem pihen.

    A rejtelmes redők alatt
    Izzik az Élő Gondolat,
    Amely öröktől örökig
    Munkálkodik.

    Eredj és tárt szívvel fogadd,
    Amit diktál a pillanat.
    Cselekedd, ami rajtad áll.
    Nincsen halál.
     
  2. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Rába György : Föloldódás


    Szerethessem még amit szeretek
    felhőárnyékban napsütötte foltot
    aki nevem alatt
    keres általutat
    vallhassa boldog

    Málljon le róla
    ráégett fekete
    több évtizedes éjjele
    látóterébe képek
    garmadája tolongjon
    óráját feledve az élet
     
  3. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Rába György : Versenytársam, az idő


    Diákéveim véget sosem értek
    fürkésztem lestem elemeztem
    ha mást nem egyet megtanultam
    hogy futóbajnok az idő
    soká nem hittem verhetetlen
    úgy próbálgattam kitalálni
    hátáról melyek praktikái
    csak inal ma is senkitől
    sem tart folyvást előretör
    vissza az istennek se nézne
    üldözője sejthessem végre
    lankad-e megelőzhető
    nagy versenytársam az idő
     
  4. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    Rába György : A fő túlélő



    Vonásait nem ismerem
    de nálam mohóbb kérdező
    a mérföldes lépteivel
    belátatlan utakat tisztelő
    akit első szavamtól faggatok
    a fő túlélő az idő
     
  5. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    kakastar%u0025C3%A9j_marthastewart.jpg

    Oravecz Imre: Látomás közben szerzett ének


    Az űrből kilép a végtelenség és jön felém,
    az égből kilép a magasság és jön felém,
    a nappalból kilép a világosság és jön felém,
    a fákból kilép a sudárság és jön felém,
    a füvekből kilép az üdeség és jön felém,
    a földből kilép a melegség és jön felém,
    a vizekből kilép a lágyság és jön felém,
    az állatokból kilép a szelídség és jön felém,
    az emberekből kilép a szeretet és jön felém,
    a szellemekből kilép az örökkévalóság és jön felém,
    én is kilépek magamból és megyek magam felé.


     
  6. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    artbloom_product_23916_110216104303_1.jpg

    Vecsey Kiss Mária : Innen, s túl



    Meghallod-e már azt a hangot:
    évre az év hogyan fordul;
    ahogy lebeg a nagy vízen át
    fényre az árny mint csikordul?
    Tudod-e már, milyen a zajban
    a csönd sóhaját hallani?
    Tudsz-e már magadból valamit
    magadnak is megvallani?
    Érzed-e már az alkony szagát
    elomolva a rét fölött?
    Egy madár szárnya-suhogását
    – az imént még itt röpködött?
    Bíborkárpit az éjszakában
    meglátod-e merről hasad?
    Ha Isten lenéz a nagy égből,
    megsejted-e benne magad?
    Féled-e még, ha zörög a zár,
    ha a kilincs megcsikordul,
    s lebegve száll a nagy vízen át
    árnyba a fény, ahogy fordul?
     
  7. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [h=6] fotozz_204762.jpg

    Babits Mihály: Intelem vezeklésre

    [/h] [h=6]
    Mivel e földön jónak lenni oly nehéz -
    erényeid elhagynak mint az ifjúság,
    de bűneid utánadjönnek, mint a hű kutyák
    s ha netán elfáradva az úton leülsz,
    mind köribéd telepszik és arcodba néz
    nyugodtan, mintha mondanák: ŤNem menekülsz!ť -
    s ha néha egyet bottal elkergetsz és messzeversz,
    kicsit hátrábbhúzódik, és ha nem figyelsz,
    megint előjön, kezed nyalja, s mintha már
    lelked belső helyein és zugaiban
    kotorna nyelve ragadósan, síkosan,
    és érzed már hogy többé nem kergetheted
    s nem verheted hacsak magadat nem vered -
    verd! verd! ezer bűn nyelve lobog benned mint a tűz
    és lelked már nem is egyéb mint ez a tűz:
    te csak a bűnök teste vagy, mely lábon jár
    s viszi és rejti mint legmélyebb lényegét
    s önbelsejét, az önzést és rossz vágyakat,
    mint a bélpoklos poklát mely benne rohad
    és őt is elrohasztja - viszi mint az őrület
    vak égését, ezt a sivár belső tüzet
    amelyben minden bölcs erő és fiatal
    erény úgy illan el, mint tűzben az olaj,
    légbe leng fel és híg egek felé enyész -
    [/h][h=6] mivel e földön jónak lenni oly nehéz![/h]
     
    göröngy kedveli ezt.
  8. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    417190_251154878301583_104631892953883_542283_441324660_n.jpg

    Devecseri Gábor : Krisztustövis


    A szenvedésre emlékezzetek.
    A szenvedésben lesz még részetek
    - mint most is -, de én az Ő tövisével,
    mely ágaimtól szívetekig ér el,
    azt hirdetem, hogy igyekezzetek
    szelíddé tenni próbált szívetek,
    ti emberek kezétől szenvedő
    és embert szenvedtető emberek.
    És irgalmasabb lesz majd az idő,
    mit úgyis együtt kell töltenetek.
     
  9. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Gárdonyi Géza: Gyöngy volna


    - Gyöngy volna, de inkább gyémántnak vélhető.
    Nem gyémánt mégse: fénylőbb drágakő.
    Fénylőbb és tisztább, s gyémántnál keményebb.
    Mázsás pöröllyel sújts rá: belemélyed.
    Méreg nem fogja. Tűzben meg nem ég.
    Örök? valami ez a kicsiség.

    - Örök? Mi örök a nagy ég alatt?

    - A gondolat.
     
  10. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Balassi Bálint : [Adj már csendességet...]

    Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
    Bujdosó elmémet, ódd bútul szívemet, kit sok kín fúr.

    Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
    Õrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.

    Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,
    Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.

    Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
    Irgalmad végtelen, de bûnöm éktelen s romlást valló.

    Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-é?
    Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-é?

    Nem kell kételkednem. Sõt: jót reménylenem igéd szerint!
    Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.

    Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
    Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát.

    Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
    Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.
     
  11. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    Rab Zsuzsa: Lámpás


    Részeg fák bukdácsolnak a ködben.
    Szélverte varjak rongy-libegése.
    Előreszögezett arcom
    összevissza cikázó
    alagutakat éget
    a sziklasötétbe.
    Lábam alatt üvegcserepek –
    hajdani ünnepeim,
    szögesdrótok csikorognak
    ütőereimben,
    védetlen szemeimbe
    tüskés ágak nyílhegyeit röpíti
    a téli vidék.
    Egy csöndes szó
    fel tudna talán támasztani még.
    És otthonra találnék.
    Akárhol!



    Farkashangú téli mezőn
    imbolygó lámpás után lohol így
    bukdácsolva, lihegve
    a szánról
    lelökött vándor.



    feny%u002525C5%2591havas1.png
     
  12. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Gárdonyi Géza : Március



    A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt,
    felszívta a nap, meg beitta a föld.
    Csak itt-ott az árok mélyén egy rongydarab,
    mely a fehér király palástjából szakadt.
    A partokon immár kizsendül a zöld.

    Egy-egy kerek barna folt a szántóföldön:
    ez az elment télnek nedves lábnyoma,
    s egy-egy kerek kis zöld, réten, legelőkön:
    a megjött kékszemű tavasz lábanyoma.


    Óh ibolyaszemű, mosolygó kikelet,
    mennyire vártam már megjöveteledet!
    Vártam már a télen, kályhám előtt ülve,
    belemélázva a parázsló tűzbe.

    Vártam reggelenkint, mikor ablakomról
    leolvasztotta a nap a jégvirágot,
    és a házereszről lecsüngő jégrojtból
    egy-egy nagy kristálycsap könnyezve leválott.


    Csakhogy itt vagy, te szép, te kedves kikelet!
    Terítsd ki, terítsd ki zöld bársony szőnyeged!
    Ékesítsd ezüsttel a fűzfa-gallyakat!
    Árassz ránk napsugárt! Hozd meg a madarat!

    Dél van. Fenn a kéklő égi magasságon
    sárgán ragyog a nap melegöntő képe.
    Megébred az élet az egész határon.


    A beteg Könczölné, ez is idekint van:
    kihozatta magát a napos udvarra.
    A rossz szalma-díkón fekszik mozdulatlan,
    behúnyt szemmel tartván orcáját a napba.

    Mit érez? Mit gondol? Bízik-e? Remél-e?
    Fekszik. Ibolyát tart az egyik kezébe.


    Óh a nap, nézhetetlen orcájú istenség!
    Világ világító, éltető melegség!
    Nem csodálom, hogy a régiek imádtak,
    hiszen édesanyja te vagy e világnak!
    Mikor fölemeled tündöklő orcádat,
    az élet fölserken, megpezsdül, megárad,
    s a harmatos zöldben zeng a madárének.
    Láttadra öröm és bizalom az élet.
    Keltesz, növelsz, éltetsz, te, minden forrása,
    ki egyként mosolyogsz emberre, rózsára,
    porszemre és hegyre, harmatra, folyamra,
    Óh ragyogj, ragyogj ránk, világ édesanyja!

    S ahogy így megállva imádom a napot,
    azokra gondolok, kik szintén imádták.
    Micsoda más lelkek, micsoda más papok,
    kik a napkeltét a ligetekben várták,
    virágos ligetben, szent zádogfák alatt,
    s amikor a hajnal bíbora felhasadt,
    s a nagy aranydeszkák az égre villantak,
    magyarul kiáltják a szent szót a napnak.


    Még a macskánk is hunyorog az égre,
    és a tölgyfa-kapu kis deszkás tetején
    elnyújtózik, és alszik a napnak melegén.
    S előkívánkozik ki a napsütésbe
    minden ami csak él - báró, avagy bárány.
    A tyúkom is máma vezette ki népét.
    Mintha vagy húsz citrom gurulna mellette.
    El-elnézem gondos, jó anyai képét,
    amint hívja őket kotyogva, pittyegve.
    Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe.

    Tyhű, micsoda öröm az ő vertyogása!
    Fut a sok apróság, magát gyűrve, törve,
    lebukva, felbukva, tolongva egymásra.
    De íme felrikolt: - Hátam mögé, népem,
    ihol az én régi, gonosz ellenségem!
    ...S ádáz tekintettel mered a macskára,
    aki most megy arra lomhán, ballagdálva,
    s csak úgy oldalt sandít a rémült csirkékre...
    Várja a tyúk, várja, míg elér elébe:
    szárnyát szétfeszíti, nyakát összekapja,
    s olyat csíp rá, hogy az felugrik a falra.


    Kisétálok én is. A napsütött soron
    végigmendegélek, végigjárdogálok.
    Az út földje puha. Látom a nyomokon,
    előttem mentek az apró iskolások.
    Apró iskolások, apró mezitlábak.
    Csak egy cipő-nyom van, az is ferde-furda:
    a cigányfiúé. Mezítláb nem járhat:
    madzaggal köti át, s mégis úr a Gyurka!
     
    magdolna 58 kedveli ezt.
  13. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Kosztolányi Dezső : Nők


    Nem kamasz-szerelem kis hevületében
    beszélek.
    Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
    vallok,
    nők, rokonaim.
    Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
    mint senki más
    s szeretlek is benneteket.

    Zavarosak, mint én,
    termékenyek, mint én,
    zavaros források, melyekből aranyat mostam,
    igazi aranyat.
    Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
    de igazabbak
    a meddő gondolatnál,
    a büszke hazugnál,
    a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál.
    Hová is futhatnék én,
    kócos fejemmel,
    költészetemmel,
    rettenetesen-cikázó tétovaságommal,
    ha nem lennétek ti,
    megértők, megbocsátók,
    elvtelen szentek,
    jámbor pogányok,
    bizonytalan jók,
    valóság hű sáfárjai.
    Ha varrtok, vagy vajat mértek,
    kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel
    s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
    fölkacagott az örömtől, hogy vagytok
    s én is vagyok, mellettetek.
    Hozzátok kötözött engem a végzet,
    örökkévalóan,
    köldökzsinórral, azután a vágyak
    eleven kötelével,
    hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé
    s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

    Nem egy, hanem mindegyik.
    Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
    mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem.
    Mindegyik anyám.

     
  14. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]



    Képes Géza: Félálomban

    Rigófüttyökre ébredek,
    mosolygok.
    Álmomban iskolásgyerek
    voltam, együgyű, boldog,
    ki rongylabdát köt, pandur-rablót játszik
    s a szilvafák
    sötétkék ágai alatt
    rikolt egy óriásit.

    A mosoly
    még lelkemen remeg:
    fűszálakon fénylő harmat –

    Drága fűszál, nem merek
    hozzád érni, hiszen
    abban a pillanatban
    leverem
    fejed díszét, a gyönge harmatot.

    Csak nézlek.
    Gyönyörködöm
    és hallgatok.
     
    magdolna 58 kedveli ezt.
  15. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    Kormányos Sándor : Elképzelem


    Elképzelem, hozzáadok
    egy nyarat, fényt a lombokon,
    rezzenést az ágak között
    s ha kevés, továbbgondolom.
    Borzolódó rét füvére
    szelek sóhaját álmodom,
    ölelésnyi békét talán
    magamnak itt bent... Nem tudom.
    Álmodozom, hozzáadok,
    vagy épp elveszek belőle,
    a képzelet csak játékot űz,
    de vágyak futnak előtte.
     
  16. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]

    SYLVESTER ANITA : ÚJÉVI KÍVÁNSÁG

    A békehírnök felettem
    kétezer éve itt ragyog,
    szememből nem is engedem
    ki azt a fényes csillagot.

    Nézhetnék zúgó folyóra,
    völgybe beomló hegyekre,
    a szívemet áldás óvja,
    nyugalmat oltva lelkembe.

    Szülőm a csendes éjszaka,
    sötétje csókként függ rajtam,
    ringó bölcsőm őrangyala
    a jövendőt hozó hajnal.

    Újévet köszönt a reggel,
    egy kívánság ég ajkamon:
    Hittel áldassék az Ember,
    és békességgel gazdagon!

    Szent zászlónk legyen az Élet,
    s rajta, mit Ő szívünkbe tett,
    amit hordozunk hűséggel:
    Egymást megváltó Szeretet!

    Az óév tűnik a köddel,
    sugarat bont az ébredés,
    új esztendő kél a csöndben,
    csak angyal zengi énekét.
     
  17. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag


    [​IMG]

    Szabó Lőrinc: Örökzöld bánat
    Fagyöngy, örökzöld
    szomorúság,
    dicsekszik veled
    a havas ág,
    veled remél és
    emlékezik:
    látja új lombját
    s a tavalyit!
    Üzent a tavasz,
    hogy jön megint,
    és kezd a lélek
    mozdulni, mint
    a rügy a dermedt
    kéreg alatt:
    érzi az első
    napsugarat,
    szétnéz s a halálos
    téli napok
    után már az is öröme, hogy
    mint az örökzöld
    fagyöngyöt az ág,
    élőnek látja
    a bánatát.
     
  18. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]


    Haraszti Ágnes: Hangulat


    Hova menekülnek a hosszú
    fáradt nappalok hova
    lopják fényük terhét bosszú
    ez? nem értem s a szoba
    egyre zajosabb és nem
    kérdezik kit keresek mégis
    szemem sarkából figyelem
    az előttem állót én is
    ilyen cipőt szeretnék én itt
    nagyon meleg van nemde?

    és nem megy a sor kit
    okolhatunk magunkat persze
    kezem a zsebben lejárt
    buszjegyet tép darabokra
    nem jó itt várni megárt
    az idegeknek azért maradok na
    pedig búcsút venni sem tudtam
    tőled ne álljon már elém drága
    az idő rohan s a Mennyország
    öt órától ma is zárva
     
  19. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag




    [​IMG]


    Baka István : Isten fűszála

    József Attila emlékének

    Nézem, ahogy a nyári alkonyat
    pirosló nyelve nyalogatja a
    fény sótömbjét, és lassan rám tapad
    cserepes ajkakkal az éjszaka.

    Micsoda szomjat kell majd oltanom
    a véremmel! Ostoba, hogy hihettem,
    hogy én vagyok e világ szomja, - most
    látom már: félhold-szarvat hord az Isten,

    s patanyomában összegyűlt esővíz
    a tenger, kérődzése ritmusára
    váltakozik a nappal és az éj, s mint
    vakondtúrásra, lép egy-egy világra.

    Nem tudtam én, hogy nyáluszályaként
    leng a Tejút... De most mindent megértek.
    Sötét van, és Isten fűszála, én,
    ringok puha alsóajkán az éjnek.
     
  20. gyöngyesz

    gyöngyesz Állandó Tag

    [​IMG]
    Somlyó Zoltán : Csak addig...


    Szeretnék addig élni,
    míg élni érdemes.
    Míg szívem nem öregszik,
    hajam még nem deres.

    Amíg öröm a munka
    és tisztán lát a szem,
    amíg a nap s az éjjel
    mind, mind enyém leszen.

    Szeretnék addig élni,
    míg csábít az öröm,
    míg bíztat a reménység
    e földi körökön.

    Míg szabad lesz a lábam
    és erős két karom,
    amíg az élet terhét
    cipelni akarom.

    Amíg a nyári szellő
    szivemben lengedez -
    szeretnék addig élni,
    míg újra béke lesz...
     
    Utoljára módosítva: 2014 Október 27

Megosztás