"Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más..." / Reményik Sándor /

"Az embereket nem a teste teszi azzá, akik, hanem a lelküknek ereje, vagy a hátuk mögött hagyott évek tapasztalata, ami mind beléjük épült. " (Laurell Kaye Hamilton)



♫♥♫ Gerendás Péter: Átölel a múlt
http://www.youtube.com/watch?v=WoNwo8rbblU

Czóbel Minka : Hókirályné palotája


Kert zuzmorája
Minden kis ágra
Fehérlő csipke.
Hideg lehellet
Kristály virága.

Fehér nyírágról
Leomló fátyol,
Földig leérő
Libbenő hajló
Kristályos csipkés
Leomló fátyol.

Pirosas, bíboros
Lilaszín hóra
Hullanak a pelyhek,
Zuzmora pelyhek.

Halvány zöld holdvilág
Üveg-zöld holdvilág
Hinti be fényével
Sárgás zöld fényével
Az egész kertet.

Kis fagyos pacsirták
Járnak az utakon,
Kerék nyomában.
Elalvó kis madár
Fellebben meg leszáll,
Dermedtebb, nehezebb
Felborzolt tollában
Elfagyó szárnya.

Megzörren a levél,
Hótakarta levél,
A fehér hó alatt
Elfutó kis egér
Elsiklott, elszaladt,
Kis nyoma ott maradt
A fehér hóban.



Téli képek pánsíppal ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=oHHjd7vGCD8

Illyés Gyula
Jó érezni

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben
rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek
s érezni azt, hogy szép, Veled szép
és csak Veled teljes az élet.

Mit el nem értünk külön tévelyegve
talán egy kis fészek adja meg nekünk
hol ajk az ajkon egymást átölelve
nevetve-sírva boldogok leszünk.

http://www.youtube.com/watch?v=PmPy...DE80321D&playnext=1&playnext_from=PL&index=24

Kalkuttai Teréz Anya

Az élet egy lehetőség, ragadd meg!
Az élet szépség, csodáld!
Az élet boldogság, élvezd!
Az élet egy álom, váltsd valóra!
Az élet egy kihívás, nézz szembe vele!
Az élet egy kötelesség, teljesítsd!
Az élet egy játék, játszd!
Az élet egy drágakő, vigyázz rá!
Az élet gazdagság, értékeld!
Az élet szerelem, éld meg azt!
Az élet egy titok, fedezd fel!
Az élet ígéret, váltsd be azt!
Az élet szomorúság, győzd le!
Az élet egy himnusz, énekeld!
Az élet egy küzdelem, vedd fel harcot!
Az élet kaland, kockáztass!
Az élet boldogság, érdemeld meg!
Az élet az élet, oltalmazd!


http://www.blogger.com/rearrange?bl...getType=Text&widgetId=Text3&action=editWidget

Jöjj velem...

<o></o>
Jöjj most velem sétára hívlak
Távolban a Gyöngyös patak hídja
Betonrengeteg néma szürkeség
Zajos zsúfolt nekem e városrész.
<o></o>
Derkovits Gyuláról kapta a nevét
Bronzba öntött szobra oly szerény,
Város szülöttjeként: a festő-ecsetjét
Könyvtár és iskola őrzi emlékét.
<o></o>
A városon Borostyánkő út vezet
Római kori Iseum kőrengeteg.
A karnevál hűen őrzi a múltat
Történelme évente örök forgatag.
<o></o>
Savaria a Nyugat Királynője
Ókori város mégis szeretem,
Sétáló utcáján ha végig megyek
Parányi sziget hív oda, érkezem:

Csónakázó tó a fényben megcsillan
Ringó víztükrön hattyú-pár elillan.
Partján bokrok fűzfák gyerekek,
Kacagva kacsákat kenyérrel etetnek.
<o></o>
Ismerős hűs árnyas park hívogat
Tölgyfái alatt éltem át titkokat.
Emlékek: mint múltam részeit,
Szívembe zártam színes képeit.
(Horváth M. Zsuzsanna)

Sárhelyi Erika : Lángfelhők alatt - részlet

Szeretem nézni az izzó hajnalokat,
mikor a lángfelhők alatt a táj kigyúl,
hallgatni, mint rikolt egy korai vonat,
míg elül a hangja, s a pillanatba fúl.

Ahogy a vén háztetők narancsba bújnak,
s arany fény feszül a város homlokára,
íze, s illata lesz az ébredő mának,
mikor a világ a virradatot várja...



A felkelő Nap ... ♫♥♫ <!-- end top section -->
http://www.youtube.com/watch?v=RTeFnSP05hs

<table width="100%" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td style="vertical-align: top;">
</td><td style="vertical-align: top;">
</td><td width="1%">
</td> <td width="98%">Arthur Rimbaud
Kenyérlesők

A téli hóba, téli ködbe,
a széles pincelyukra dőlve
áll öt gyerek.

Feszült inakkal lesve, térden
bámulják, hogy süti a pék benn
a kenyeret.

Erős, fehér, nagy izmú karja
tűzre rakja, megcsavarja,
láng ég alól.

Hallják pattogni a kenyérkét,
aztán a mosolygós kövér pék
egy dalt dalol.

Mind kuksol ottan, egy se moccan,
és a pirosló lyukra hosszan
néznek kívül.

S ha holmi gazdag dáridóra
a szőke, illatos cipócska
végre kisül.

S a füst lepett gerenda alján
dalolni kezd a drága halvány
kenyérdarab,

És száll a tűzajtón az élet,
bús, árva lelkük is feléled
a rongy alatt.

Ruhájukat a dér befújta,
de ég a szemük és élnek újra,
s csak néznek ők.

Rózsás orruk a rácsra nyomják,
dalolnak, látva ezt a pompát,
bús fénylesők.

Imát dalolnak epedezve,
s úgy lehajolnak a kemence
szent fényinél,

Hogy szétreped rajtuk a nadrág,
elkapja lengő ingök alját
a téli szél.
(ford.: Kosztolányi Dezső)</td> <td width="1%"> </td> </tr> <tr> <td style="vertical-align: top;">
</td><td style="vertical-align: top;">
</td><td colspan="3" width="100%"> </td></tr></tbody></table>

"Nincs nehézség, amelyet elegendő szeretet le nem gyűr;
nincs kór, amelyet elegendő szeretet meg nem gyógyít;
nincs ajtó, amelyet elegendő szeretet ki nem nyit;
nincs szakadék, amelyet elegendő szeretet át nem hidal;
nincs fal melyet elegendő szeretet földre nem rombol;
nincs bűn, amelyet elegendő szeretet meg nem vált"
/ Emmet Fox /





♫♥♫ Kormorán - A szeretet himnusza
http://www.youtube.com/watch?v=1k255vJvh5U

Fazekas Miklós : Festmény

Gyönyörű festővászon
A Tél –
Hófehér láthatár –
Csak porszem néhány madár.
Március hevére, április zöldjére,
Május ecsetjére vár…
S augusztus vöröse,
Október aranya,
Ha lángra gyúlt –
Csodálatos festmény
Minden év, mi eljövend,
És amely a múlt



Rideg gyönyörűség ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=GLdDfPhj6FQ

Váradi Andrea : Télen

Tört-szárnyú röptét
lesed a Napnak.
Nevetve vad szél
zúdul az ablaknak.

Jéggyökereken csillan
hideg, fény sugár.
Üvegeken sző hálót
a fagyos délután.

Faágon a tél
szorítja ölelését.
Tágult szemek fogják fel
hópihék rebbenését.

Zöld, kék, sárga, piros
emlékek csupán.
Megérint néha múlt-jövőből
a távoli Nyár.



♫♥♫ Ossian - A tél hercegnője...
http://www.youtube.com/watch?v=pGa6J7AUBNE

Szabó Lőrinc : Csipkefüggöny...


Csipkefüggöny az ablakunk előtt,
fehér zuhatag. Hogyha délelőtt
besütött a nap, arany szédület
imbolygott rajta, s még légiesebb
lett a libegő lepke-szövedék.
Elnéztem a figuráit, s két
szögletes vadászt meg a lányokat,
s szerettem volna, hogy mozduljanak
végre, s hogy legyen történetük.
Néha alája bújtam: mindenütt
álom vett körül, piciny ablakok,
virágzó minták, tündér-alakok,
valami s mégis semmi: az egész
olyan volt, mint egy álló hóesés.
Máskor meg, míg az arabeszkeket
nézegettem, mint habzó felleget
hajtottam, szárnyaimat: hadd vigyen! -
s szinte vártam, hogy elrepül velem.



Dorothee - Adamo : Tombe la neige ♫♥♫
http://www.youtube.com/watch?v=wSJ0g_rMxTM

Kányádi Sándor - Vannak vidékek

Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

1982

Jöjj velem...


Jöjj velem…
<o></o>
Jöjj most velem sétára hívlak
Távolban a Gyöngyös patak hídja
Betonrengeteg néma szürkeség
Zajos zsúfolt nekem e városrész.
<o></o>
Derkovits Gyuláról kapta a nevét
Bronzba öntött szobra oly szerény,
Város szülöttjeként: a festő-ecsetjét
Könyvtár és iskola őrzi emlékét.
<o></o>
A városon Borostyánkő út vezet
Római kori Iseum kőrengeteg.
A karnevál hűen őrzi a múltat
Történelme évente örök forgatag.
<o></o>
Savaria a Nyugat Királynője
Ókori város mégis szeretem,
Sétáló utcáján ha végig megyek
Parányi sziget hív oda, érkezem:

Csónakázó tó a fényben megcsillan
Ringó víztükrön hattyú-pár elillan.
Partján bokrok fűzfák gyerekek,
Kacagva kacsákat kenyérrel etetnek
<o></o>
Ismerős hűs árnyas park hívogat
Tölgyfái alatt éltem át titkokat.
Emlékek: mint múltam részeit,
Szívembe zártam színes képeit.
(Horváth M. Zsuzsanna)

Radnóti Miklós :

<CENTER>[SIZE=+1]TÉLI NAPSÜTÉS [/SIZE]</CENTER>
<TABLE align=center><TBODY><TR><TD>Az olvadt hó beroskad
és szertesündörög,
kondérok gőzölögnek,
mint bíbor sülttökök.
A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.
S ott fönn az égi polcon
hátrább csuszott a hó,
kevésbeszédü lettem
s ritkán vitatkozó.
Ebédre várok-é, vagy
talán meg is halok?
lélekként szálldosom majd
horzsolván éjt s napot?
Árnyékom rámtekint, míg
borong a téli nap.
Kincstári sapka rajtam,
a nap fején kalap.
1942. december 26.
</TD></TR></TBODY></TABLE>

Téli Álom



Téli álom
<o></o>
Hatalmas pelyhekben röpköd a hó
fákra telepszik súlya földig nyomó.
Vékony ágacska némán sír, s letörik
féltőn óvott madárfészek is ráesik.
<o></o>
Könyörülj tél! az élőlényeken fákon,
vár még rájuk hosszú téli álom.
Takarójuk puha fehér hó legyen
őrizd, védd őket sokáig éljenek.
<o></o>
Zúzmara fátyolként belepi a tájat
jeges hótakaró fénye felém árad.
Panaszos síró hangot hoz felém a szél
fázó madárka éneke a szívemig elér.
<o></o>
Keresem kutatom, végre rátalálok
tolla borzolt, csőre némán tátog.
Gyengéden fogom, ölelem magamhoz
szívemmel óvom, féltőn betakarom.
(Horváth M. Zsuzsanna)

<o>
</o>

Hölderlin
Az éj


Körben fényes a város, a fénylő utcasor alszik,
lobban a fáklyavilág elsuhanó kocsikon.
Telten, a nap gyönyörét indul kipihenni az ember,
vesztett, nysert-e vajon, méri tűnődve az ész,
s megbékél; odakint tovatűnt a virág meg a szőlő,
nem sürög emberi kéz, nyugszik a fürge piac.
Ám egy távoli húr megpendül a kerteken át, ott
tán szerető dala szól, vagy csak a férfimagány
méláz ifjúkorán meg a messze baráton: a kőtban
frissen csobban a víz, illatos ágyra szitál,
halkan kong a harang az alkonyodó levegőben,
óráink idejét szertekiáltja az őr.
Moccan a szél most, megbolygatja a fákat a berken.
Nézd csak! A föld rokona, távoli mása, a hold
ott kél rejtezkezőn; s amaz Álmodozó, jön az éj már;
csillagtalan tele és mit se törődve velünk,
ámuló, idegen e világban, felragyog, íme
pompásan, szomorún, nagy hegyek íve fölött...
Fordította: Nemes Nagy Ágnes

Sz. Szécsényi Barbara : Ködben álló

Veszteglő éjbe foszlik az álom,
hajnali ködben a Hold didereg.
Szikrázó csillag - szórt utazáson
gyöngyszavaidból kortyol a csend.

Nevető fényben fürdik a reggel,
végtelen égen futkos a szél.
Gondfelhőt tartasz hűs tenyeredben,
mosolyod ránca holtomig él.


Winter sonata-Piano music ♫♥♫ <!-- end top section -->
http://www.youtube.com/watch?v=g2jHMNCsQu0

Reményik Sándor: Egy téli tölgylevélre

E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.

De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tűnődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zúzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.



♫♥♫ <!-- end top section -->Wonderful winter
http://www.youtube.com/watch?v=F3ybjKjB4Sg