Mi tennél, ha ... ???

Nehéz kérdés, mert erről Karinthy már minden fontosat elmondott előttem Valahogy úgy zajlana a mi találkozásunk is.

Melyik szuperhős bőrébe bújnál egy hónapra?

laara írta:

Nehéz kérdés, mert erről Karinthy már minden fontosat elmondott előttem Valahogy úgy zajlana a mi találkozásunk is.

Melyik szuperhős bőrébe bújnál egy hónapra?

Kattints a kibontásához...

Karinthyé elég lelombozó volt, reméltem, hogy a tiéd más lesz!

Szuperhős: Hirtelen nem is tudtam a sok szuperhős közül választani, szimpatikus volt a láthatatlan ember, azután rájöttem, hogy az nem is szuperhős. Azután olyanra voksoltam, aki tud repülni, de nem páncélban, ezután kitöltöttem egy tesztett és a supermen jött ki.
No és te?

ó.
nagyon nem szeretnélek lelombozni
Gondolkozom még a válaszon ... épp a kérdés feltevésekor szembesültem azzal, hogy a divatos szuperhősök felét sem ismerem. (Hallottál már pl. zöld lámpás, flash meg ... /na, ő már nem is jut eszembe/ szuperemberekről?) Tájékozódom, és választok becsszó - amint lesz egy szusszanásnyi kis időm

Nem lettem sokkal okosabb... azt hiszem Csillagtűz vagy ki a szösz a Titánokból (azt hiszem kicsit faragtak az eredeti karakteren)


*****


a családodat (vagy max. 6 embert) magaddal vihetsz

Utána kellett néznem, hogy ki is ő.

.
.
Valószínűleg nem vállalnám, pedig nem ragaszkodom sem a nethez, sem az emberekhez. Három évet nem adnék pénzért, azt sem akarnám, hogy a családot fosszam meg magamtól.

ráadásul internet nélkül nekem is hiányoznál

Akkor még egy okkal több!

Te mit tennél, ha lenne plusz fél órád naponta?

Hálát adnék az égnek. A többi attól függ milyen napokat élek éppen. Egy túlhajtott, kizsigerelt időszakomban pl. pihenésre, olvasásra, regenerálódásra. Máskor mozgásra, kertészkedésre, játékra.
Tanulásra (de nem intézményi keretek között, hanem csak úgy, a magam szórakoztatására). Írnék. Vagy rajzolnék. Valamilyen alkotó tevékenységbe kezdenék.
Te mire?

Valószínűleg olvasnék

Mit?

***

Mit tennél, ha utólag derülne ki, hogy szűkös a hely a leendő karácsonyfának? (Mert elmérted, mert összement a lakás, mert nagyobbra sikeredett a fa, mert ... csak. Így alakult, mindegy miért.)

Nah, igen fél óra kevésnk tűnik, de hozzácsapnám ha tehetném még némi időhöz egy jó regény mindig jöhet!
***
Valahogy méretrevágnám betuszkolnám a házba, amennyiben egy léptékkel nagyobbra sikeredne a fa, mint amit még ki tudnék igazítani elfogadható keretek közt, akkor szóba jöhetne még a kert is, de jobb szeretjük a házban a fenyőillatot.

Karácsony valamelyik napján vendéket (rokonok/barátok) vártok ebédre/vacsorára, az étel kissé odaégett, boltok zárva, mit teszel?

Sírva fakadnék, dühös lennék. Kivinném az égett cuccot a lakásból és kereszthuzatot csinálnék, hogy kimenjen a szag. Ránéznék az órára, hogy mennyi idő van a vendégek érkezéséig. Valószínűleg nem kezdenék kapkodni és idegeskedni, hanem hozatnék valamit. Mire a vendégek megjönnek, nevetve mesélném a kalandot.

Mit tennél, ha az egyik vendég házaspár veszekedni kezdene egymással, amivel mindenki hangulatát tönkre teszik?

A "kissé" odaégett kajánál alapos szellőztetéssel indítanék én is. A folytatás pedig aszerint alakul, kit is vártunk ebédre. Ha a testvéreimet, nem olyan nagy a baj, gyors telefon, öcsém felpakolja a másnapos lazac wellingtont, tökmagos sütőtöklevest, húgom a megmaradt sajtos-garnélás pitéit (meg amit még összeálmodtak karácsonyra - ahogy ismerem őket) én meg előkaparom a maradék töltött káposztát (abból irdatlan mennyiséggel készülök jóelőre mindig) és már csak a fergeteges hangulatról kell gondoskodnom.. Anyósom, sógornőm hajszállal nehezebb eset, a neten felkutatom az egyetlen karácsonykor is nyitva tartó éttermet, férjem elrobog a rendelt kajáért, amíg én a mélyhűtős aranytartalékokból újratervezek.
*
Veszekedő házaspárok leszerelése nehezebb ügy. Biztosan valami poénos megjegyzéssel próbálkoznék első körben. Talán másodkörben is..
*
Beszorultál, mit teszel?

Egyszer tényleg beszorultam. A dupla bejárati ajtó külső oldala kifelé nyílik egy fedett teraszra. Az időjárás és a páraviszonyok úgy alakultak, hogy a tetőről víz csepegett, ami ráfagyott a terasz kövére. A kialakult jégtől nem nyílt ki a bejárati ajtó.
Vettem a leghosszabb kést, nekihasaltam és az ajtó rése alatt mozgatva felvertem a jeget. Néha van annak jó oldala is, ha az ajtó nem zár tökéletesen.

A képen ábrázolt helyzetben telefonon kérnék segítséget. Ha ez nem lehet, az ajtót törném be. És örökre kitiltanám az esernyőket.

Valóban gondom, érdekelne a véleményetek. Cukros vagyok, nem központi téma a családban, de tudott dolog. Van két ember, akiktől rendszeresen cukros édességet kapok születés, vagy névnapomra. Ti hogyan reagálnátok le?

Sajnos nem én leszek az, aki megmondja a tutit
Gyors túlélés. Rendkívül kevés ember dicsekedhet azzal a "kiváltsággal" , hogy beengedtem a privát zónámba, így szó nélkül lenyelném a békát. Szar ügy, de ez van., már rég nem akarom megváltani a világot.
Nem kérdezek, mert szeretném ha más is válaszolna.

Békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok Nektek, laara

laara írta:

Sajnos nem én leszek az, aki megmondja a tutit
Gyors túlélés. Rendkívül kevés ember dicsekedhet azzal a "kiváltsággal" , hogy beengedtem a privát zónámba, így szó nélkül lenyelném a békát. Szar ügy, de ez van., már rég nem akarom megváltani a világot.
Nem kérdezek, mert szeretném ha más is válaszolna.

Békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok Nektek, laara

Kattints a kibontásához...

Köszönöm a választ és a jókívánságot!
Az ember nem akar kellemetlen helyzetet, ezért nyel. De bosszant. Hogy annyi odafigyelést nem érdemlek meg. De ez legyen a legnagyobb gondom, és meg leszek elégedve az élet folyásával. Esetleg másnak más véleménye?


Legyen békés és boldog Karácsonyotok!

Nem csinálnék belőle nagy ügyet, esetleg a saját szórakoztatásomra megjegyezném, hogy milyen optimisták, azt gondolták, hogy kigyógyultam már a cukorbetegségből...
Szerintem azért visznek ilyesmit mert ők azt szeretik.
Boldog karácsonyt!