Mi tennél, ha ... ???

Megejtetted a nagybevásárlást a kassza sorában állva észreveszed, hogy nincs nálad a tárcád, mit teszel?

Kiállok a sorból. Mondok egy cifrát miközben feltúrom a táskámat. Aztán még egyszer és még egyszer, és teszem ezt egészen addig, míg sikerül közben kicsit lehiggadni. Végiggondolom, hol lehet a pénztárcám. Mikor láttam utoljára? Lehet, hogy csak a kocsiban maradt? Vagy otthon felejtettem? Induláskor még megvolt? Mikor használtam utoljára? Ha van rá esély, hogy a kocsiban vagy otthon felejtődött, eltolom a megpakolt kocsit a bejárathoz az ügyfélszolgálatig, megkérem őket nézzenek rá 10 percig, amíg kiszaladok a kocsihoz. Vagy hazatelefonálok, hogy baj van. Jó esetben ennyivel megúszom. Ha a csillagok állása kevésbé kedvező, otthagyok csapot-papot, letiltatom a kártyámat, füstölgök és reménykedek felváltva, bevásárolni meg majd elmegy helyettem vki más.

Mit tennél ha egy pénzzel teli táskát találnál a metrón?

laara írta:

Mit tennél ha egy pénzzel teli táskát találnál a metrón?

Csatolás megtekintése 1711759

Kattints a kibontásához...

Elsőnek azt találnám ki, hogy valóban gazdátlan-e, vagy valakihez tartozik. Ha gazdátlannak bizonyulna, akkor hatalmas lenne a kísértés, hogy megtartsam. Olyan érveket fontolgatnék, hogy becsületes úton szerzett pénz a mai világban nem így cserél helyet. Ha eldöntöttem, hogy nem lehet becsületes úton szerzett pénz, a következő gondolat az ijedség lenne, hogy ebbe nem kellene belekeveredni. Azt is megfontolnám, hogy alkalmas dolog-e egy táska pénzzel a rendőrségig elbattyogni. Valószínűleg telefonálnék és jelenteném a rendőrségen, legyen az ő gondjuk. Nagy örömmel töltene el, ha végül kiderülne, hogy tisztességes pénz kerül vissza jogos tulajdonosához.

Régebben elvittem volna a rendőrségre, manapság ha így nézne ki hozzá se mernék nyúlni, beszólnék a 112-re.

Rémlik régről egy történet, amikor egy bevásárlószatyor pénzt talált valaki. Tisztán csak annyira emlékszem, hogy egy idős vidéki házaspár hagyta el. Éppen a házukat adták el, és kizárólag készpénzt voltak hajlandók elfogadni ellenértékként. Számukra a bank, a folyószámla meg az átutalás ördögtől való úri huncutság volt. A vásott bevásárlószatyorban jobban bíztak.

Senkitől nem elvéve a feladatmegosztás lehetőségét bónuszként teszem fel (ha akartok válaszoltok, ha meg nem, hát jöjjön az új):

"János és Mária karácsonyi bevásárlásra indult, hogy beszerezze az ajándékokat három fiának, a 14 éves Máténak, a 12 éves Márknak, továbbá Lukácsnak, aki még csak 10 évet számlált. A szerető szülők mindig arra törekedtek, hogy egyenlően bánjanak a gyerekekkel. Úgy döntöttek, hogy az idei ünnepen fejenként 100 fontot szánnak rájuk.
A bevásárlás kivételesen konfliktusmentesnek ígérkezett, mivel gyorsan megtalálták, amit kerestek: számítógépes játékkonzolokat, darabját 100 fontért. Miközben a pénztárhoz igyekeztek az ajándékokkal, János egy különleges karácsonyi ajánlatra lett figyelmes. Aki kettőt vesz a játék továbbfejlesztett változatából -darabját 150 fontért-, az ráadásul ingyen elvihet egyet a 100 fontos verzióból. Vagyis az előre megbeszélt összegért jobb minőségű áruval térhetnek haza.
- Ezt nem tehetjük meg velük - tiltakozott Mária. - Igazságtalan volna, hiszen egyikük gyengébb minőségű ajándékot kapna, mint a másik kettő.
- De drága Máriám - felelte János izgatottan, mert már az járt a fejében, miként fogja kölcsönkérni a fiúktól az új játékot-, hogy lenne ez igazságtalan? Egyikük sem fog rosszabb ajándékot kapni, mint amit szántunk nekik, sőt ketten közülük jobb ajándékhoz jutnak! Ha viszont nem élünk a lehetőséggel, ketten is rosszabbul járnak ahhoz képest, amit kaphatnának!
- Szó sem lehet róla. Azt akarom, hogy egyformán bánjunk velük - szögezte le Mária.
- Akkor is, ha így rosszabbul járnak?"

Eddig tart az idézet. Ti mit tennétek?

Jó a felvetés!!

Nem hiszek az anyagi mércével mért egyenlőségben. Különböző gyerekek nem feltétlenül azonos értéket tulajdonítanak ugyanannak az árunak.
A gyerekek nem nagyon kicsik, 10 évnél idősebbek. Én felvetném a kérdést, döntsék el. Talán egyikük vállalná az "áldozatot". Talán nem is érezné olyan nagy áldozatnak.

Én az egyenlőség mellett volnék, így még az esély sem lenne a testvéri rivalizálásnak ajándék terén. Esetleg megbeszélném a legnagyobbal, hogy övé lesz az alap, viszont akkor oda a meglepetés, így inkább mindenkinek egyformát, nem hiszem, hogy ezzel rosszabbul járnának.

Arrs nyitsz be, hogy a gyermeked éppen bontogatja a művészi szárnyait, csak éppen a frissen festett falon....

- Nahát! Hisz ez egy tökéletesre sikeredett napocska!

Nekünk volt ilyen falunk az akkori szűkös 1,5 szobás lakásunkban, ahol az óvodáskorú gyerkőceim szabadon bontogat(hat)ták a szárnyaikat. A méretet csak azért hangsúlyoztam, hogy világos legyen, nem egy eldugott, soha senki által nem megcsodált falfelületen tették mindezt. Ó, nem Nekik a nappali (nagyszoba ) fala dukált, valami rejtélyes oknál fogva nem a gyerekszobának kinevezett félszoba freskófelületére áhítoztak
Szerettem ránézni, ez az igazság; a vendégeink meg legalább ingyen és bérmentve vizsgázhattak a "Diplomáciai érzék" c., a mindennapi érintkezésben nélkülözhetetlen tantárgyból.

Keresek képet, amint megérkezett és távozott a Múzsám

Velem ilyen nem fordult elő, de biztos, hogy a műalkotás dicsérete nem jött volna ki a számon. Az is biztos, hogy a gyereket nem büntettem volna. Megpróbáltam volna átfesteni a falat, vagy átrendezni a szobát, egy bútorral eltakarni a falon esett csorbát.

Kedves Tőletek, hogy megvártatok
Rajtad áll vagy bukik - Te vagy A Mindent Eldöntő Sors Keze: a nyári vagy téli időszámításhoz (óraátállítás) ragaszkodjunk? Indoklás kötelező, miért?

Elsősorban az idő változatlanságához ragaszkodnék, nem preferálom egyik időszámítást sem. Második szempontom, hogy a szomszéd országokkal ne legyünk nagy ellentétben, ne kelljen unos-untalan órát állítani a határokon.

Egyetértek az öreg indiánnal:

Ha már választani kellene, inkább a nyári mellett döntenék, így még munka után marad egy kis idő valami más, kellemesebb elfoglaltságra is!

Váratlanul egyhetes körutazást nyertél Kínába!
Mit teszel?

1. Zengzetes magyar nyelvi ismereteim legmélyéről, a passzív szókincsem bugyraiból szelektált szavakkal káromolnám a helyzetet.
2. Hatalmas vívódásba kezdenék.
3. Nem mennék el, amit később soha nem lennék képes megemészteni.

Nem annyira a koronavírustól tartva hoznám ezt a döntést, inkább a hazatérést követő macera az, ami gátolna.

A koronavírus a halálozási rátát tekintve jelen pillanatban nem tűnik sokkal veszélyesebbnek, mint az influenza, így ettől nem pánikolnék. Ami hosszas vívódásra késztetne, azok inkább a mellékes körülmények: pl. magam mögött hagyhatok -e most csapot-papot egy hétre (plusz karantén), jönnek/jöhetnek -e velem szeretteim, akikkel megosztható ez az élmény, stb... Az utazásbeli korlátozások érthetően a közösségek védelme érdekében születnek, a járvány terjedésének a lassítását szolgálják, így a karantén alól nemigen lenne kibúvó, egyszóval azt hiszem, nem utaznék.

Valószínűleg mindenki volt már hasonló helyzetben. Ti mit tennétek?

Nehéz.

Az esetek többségében nem megyek el mellette, kivétel, ha nyilvánvalóan hajléktalan a szerencsétlen. Nálam vízválasztó, hogy mennyire tiszta az ember és az öltözete. Elsőnek ezt mérem fel. A rendezett, tiszta külsejű embernek segítek, a mocskosnak nem.