Tegnap kinéztünk a kertbe, megnéztük mennyi eső esett, hogy vannak a frissen elültetett palánták.
Hát, a szépséges paprika palántáknak csak szára van, levele egy szem sem. És a friss rózsahajtásaim is eltűntek. Éppen a kecskerágó kerítést akartam szemrevételezni, meg hátul az esőmérő tartalmát, amikor mellettem felugrott a kerítés mellől egy őz, és kirongyolt a drót- és zöldkerítésen keresztül az útra. Jajj, de megijedtem.
Amikor tavasszal először láttam őket, még ketten voltak, és jóval kisebbek. Én elhiszem, hogy aranyosak, meg szegények hadd egyenek, de miért az én veteményemet legelik le? A sok szomszéd a macskák helyett ha kutyát tartana a kertben, talán el lehetne kergetni őket. Így előbb-utóbb valaki megfogja, vagy kilövi szegényeket.
Ma elfogyott minden maradék, a húsleves pedig rizottóként végezte.
Holnap borsófőzelék lesz. A férjemnek fasírozottal, nekem tükörtojással.