Tejfölös gombapaprikást terveztem tésztával, esetleg nokedlivel.
Szeretek mindent előkészíteni, így nem kell közben barangolni külön külön az alapanyagokért.
Gomba felaprítva, nézem a tésztát. . . hmmm nincs olyan ami megennék vele, sebaj lesz nokedli, ahha, majd ha lesz itthon liszt, mert az is elfogyott.
Ügyes háziasszony az ilyen, éhes, főzne, de nincs mit!
Nem baj, van krumpli, gyorsan előkapok pár darabot. Hagyma, no az annyi sincs, mint tészta vagy liszt. Erre már lecsüccs, fejvakarás, most mi a rossebet csináljak? Kit ugrasszak hogy menjen boltba? Öltözök, maszk, kesztyű pénztárca, irány a sarki bolt, előtte még szétnézek biztos ami ziher, mi nincs még? Szuper, tejföl, pirospaprika, ehhez már a banyatank kell ha nem akarok cipekedni. Gondolkodás, valamit még akartam, de mit? Aha, személyi, hátha ismeretlen a biztonsági őr, és nem enged be. Jó megérzés, vita az mindenható biztonsági emberrel, szerinte én már bőven elmúltam 65, el ám az anyád! Mutatok igazolványt, beenged.
Mire hazaértem kimerültem, most pici fekvés és vacsorakészítés, előtte egy böger forró tea sok sok cukorral. Vacsora, tejfölös gombapaprikás színes tésztával, ééééés az elmaradhatatlan savanyú káposztával, jéghideg energialöttyel. Megérdemlem, az alig 200 méterre lévő boltot megjártam oda-vissza szűk 1 óra alatt, csúcsot döntöttem!