Szomorú ez az idei karácsony. Még soha nem volt nálunk karácsony a gyerekek nélkül.
Az idén sajnos van. Egyetlen egy unokával találkoztunk ma, rövid időre elhozta a fiam, hogy egymásnak örülhessünk, és áldott ünnepeket kívánhassunk.
Az osztrákok lezárták a határt, ezért a többi unokámat, lányomat sem láttam 18-óta. Nem találkoztam az édesanyámmal, aki szerencsére még él, és jó egészségnek örvend, és nem találkoztam a testvéremmel sem és a sógornőmmel és a családjával sem.
De mindegy tulajdonképpen, így alakult, csak már a végére érnénk ennek a pandémiának.
Szóval ketten vagyunk, kettőnknek készítek ünnepi ebédeket.
Ma halászlét ettünk, és mákos és diós kalácsot.
Holnap sült tarja lesz a férjem kívánságára, pirított gombával, és tepsis krumplival.
Szombaton paprikás csirke, nokedlivel az én kívánságomra.
És vasárnapra marad a rántott ponty, amit ma akartam kirántani, de nem volt hozzá kedvem. Lesz hozzá rizi-bizi és majonézes burgonya is.
És hétfőn, mivel nem lesz iskola, de a fiaméknak dolgozni kell, végre hosszabb időre nálunk lesz az unokánk. Társasozunk, kártyázunk, és olvasunk. Ma megígértem neki, hogy kicsit játszhat a laptopon is. Bár azt a szülei nem szeretik.
Remélem mindannyiótoknál szépen telnek az ünnepek, a betegeknek gyors javulást, áldott, békés karácsonyt kívánok.