Minden ami a szívednek kedves

Kassák Lajos:
Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban.

Igen, igen, az Ő árnya is visszhangja vagyunk mi,
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.

Végh György

KLEOFÁS, A DIDERGŐ KIS TOJÁS

Volt egyszer egy kis tojás,
úgy hívták, hogy Kleofás.
Bimm-bamm, dáridom!

Megvette egy nyuszika,
nyuszilány volt: Zsuzsika.
Bimm-bamm, dáridom!

Megkérdezte Zsuzsika:
"Kell-e neked szép ruha?"
Bimm-bamm, dáridom!

"Persze - mondta a tojás-
fázik ám a Kleofás!"
Bimm-bamm, dáridom!

Befestette Zsuzsika,
a húsvéti nyuszika.
Bimm-bamm, dáridom!

Nem fázik már a tojás:
A zöldbundás Kleofás!
Bimm-bamm, dáridom!​

Lelkes Miklós: Húsvéti hold

Húsvéti hold, gyermekes álmú hit,
ha faág fehér sziromrímeit
árnyakra szórja, s fentről csillagok
ígérgetnek piros pillanatot!

Gyermekszívvel sokkalta szebb a szép,
s mikor szétugrál fény-manócskanép
a kelő napról visszatündököl
egy hímestojást dajkáló tükör.

Gyermekálom-hit régen elhagyott.
Húsvét-holdamon felnőtt bánatok,
s nem hozza már nyulacskák lábnyomát
fürdető szélben felfrissült világ.

Ám olykor mégis egykor-ég emel
az alkonyomon túli tájba fel,
hol Messzeség kíváncsi gyermeke:
szívekbe látó Tavaszhold-mese.



​

Bajtai András:
Ráérsz még

ráérsz még meglocsolni a virágot,
enni adni a macskának,
elolvasni az újságot,
most inkább gyere ki velem az erkélyre,
ilyet még úgysem láttál,
nézd az este posztereit a falakon,
vagy a kisfiút, aki neked firkál a járdára,
a szomszédot, ahogyan felemeli majd
melléteszi a telefonkagylót,
vajon ki hívhatta, és milyen lesz,
amikor majd minket keres az Úristen,
most inkább ne törődj ezzel,
hallgasd, ahogy kicsöng az este,
nézd a sok apró villanást a betonon,
neked dobálja érméit a sötét,
és neked árusítja ki fényét a nap,
vegyél belőle nyugodtan,
tegyél félre az éjszakára is,
mert sötétebbek és hidegebbek errefelé az éjjelek, mint megszoktuk, és ne félj, ha lemegy a nap,
és köd kapaszkodik a villanylámpákra, bármikor megfoghatod a kezemet,
ha akarod, és ne ijedj meg, ha ablakodon kopogtat a telihold,
nem akar bántani, nézd a felettünk tovaúszó felhők
karavánját, vagy a párkányon gubbasztó galambokat, kérlek nézz meg
mindent jól, mielőtt aludni térsz.
​

Gyimesi László:

igen: szonett

ez egy virág letépheted tiéd
akár e perc a költemény a táj
a csend amelyben élek és a nyár
amelybe visszatérhetünk mi még

ha hallod itt a parti nád neszét
ha látod ott az őrizetlen űrt
a csillagokra frissen rákerült
pecséteket ne értsd az új mesét

velünk beszél az isten ővelük nem
miénk a nyelv a szó a gyötrelemmel
miénk a tisztaság a végtelen

miénk a tó a nád a vércse fenn
a szél az űr s a kő ha jó kemény
ez egy virág letépheted enyém.


​

Vjacseszlav Ivanov

GLI SPRITI DEL VISO

A szemnek lelke van. Nem fon be minden
Virágot koszorúba, ám melyet
Letépett, emlékezetével egy
Fonatba fonja. S így ítél: �Igen�, �Nem�.

Bár eltorzult, megtört a fény a szemben,
Illat-lapokból kristályt épitett.
Néz: hallgatásával üzen neked.
De álma távol tágasabb teret lel.

Mint hegy köde, mely lelkedre borul.
A látszat álmában megigazul.
És hárfáival azt hirdeti nékem,

Hogy boldog fényben, harmatban a rét,
Hogy elválások összhangja az ég,
Hogy a világ a tûrõ isten képe.

​

Gergely István:
Könnycsepp marokban

vigyázz rám hogy le ne essek
kavicson szét ne fröccsenjek
úgy vigyázz rám

vigyázz rám hogy ne szédüljek
nap tüzébe ne repüljek
úgy vigyázz rám

vigyázz rám hogy ne remegjek
sötétségtől ne rémüljek
úgy vigyázz rám

vigyázz rám ha vihar szárnyán
felszürcsölne szörnyű sárkány
úgy vigyázz rám

vigyázz rám ha eresztenél
fakó múltba felejtenél
úgy vigyázz rám

vigyázz rám ha már nem vagyok
emlékedben szemem ragyog
úgy vigyázz rám

vigyázz rám mert amíg ragyog
vagyok ha már nem is vagyok
úgy vigyázz rám

úgy legyen !

Szilágyi Szabolcs: Egyedül akkor vagy igazán

Egyedül akkor vagy igazán,
ha zsúfolt kávézók teraszán,
vagy hangos pályaudvarokon
sétálva rád talál a magány.
Egyedül akkor vagy igazán.​

Eörsi István: A harmonikus élet receptje
​

Ha a hullám partba harap, csak üzenet,
habok dühének hűvös üzenete.
Hideg halak tűnnek el mély kutakban.
Boldog percek féltése támad,
reszket biztos falak között.
Kérések hangzanak,
kérések hullanak tévedések között.
Metszett meleg pohárban hűvös ital,
lassan mindkettő langyossá változik.
Kétszeres biztonság számítássá szárazodik.
Fehérnél fehérebb,
színtelennél színtelenebb
közömbös kezek.
Hulló és hulló, fénylő és fénylő
fakó-üres színekkel eltelik,
féltés és ámulat, árulás
közönnyel keveredik.
​

Kaffka Margit: Este
​

Szép Ernő: Csiga

Ez itten a csigaház,
melyben a csiga tanyáz.
Ő nem Pali, se Zsiga,
csak egy névtelen csiga.
Nincs a házán emelet,
víz, se hideg, se meleg.
Nincs házmester, kapupénz
végett nem nyúl itt a kéz.
Nincs villany, se lift, se gáz,
ilyen egyszerű a ház.
S mert ily csöpp a ház:
repülő reá bombát sose lő.
Boldog kis ház ez nagyon,
benne békesség vagyon.
Nincs, aki irigyeli,
hogy tán kincsekkel teli.
Tanítani merem én,
egyszerű légy és szerény,
ellenséged sose lesz,
életed szép mese lesz.​

Gubcsi Lajos:
TISZTA

Nézek egy szőke hangot
Hallgatok hozzá zöld szemet
Tüdőmben két szívvel dobogok
Nyújtsd értem tiszta kezedet

Aludj kedvesem, szelíden velem
Nincs visszaút az el-leszállásig
Hátrálnál még hozzám hiszékenyen
A földi vágyálomállomásig

Elvonulnak az örökbe bezárt körben
A nappalok a felfénylő Naptükörben
Te most már én vagyok megüdvözülten

Szemedből rám pislantnak a kihűlő csillagok
Bámultalak, s mindig a tied vagyok
Mostantól, mikor beléd halok.



​

Káli László: Tudod Kedves

Tudod Kedves, az éjszaka nem attól szép,
hogy kigyúlnak a fények, és mégis a sötét
telepszik meg halkan a fák sűrű lombjain,
utcák kövén, letűnt hű szerelmek romjain.
Hanem hogy előtte még sugárzó vérvörösbe
öltözik az ég, s a Napot magába ölelve,
mint szerető a kedvesét, a Föld nyugodni tér.
Előtte lángcsókkal elköszön, s milliónyi fehér
csillaglámpást varázsol az égbolt köpenyére.
Tudod Kedves, nem attól lesz szép az élet,
hogy: mi volt. Hanem hogy ami jön, hogyan
éled. Az idő-vonat úgyis gyorsan elrohan.

​

Petri György: Történet (részlet)

Egy szavam sem volt arra, hogy szeretlek.
Magyarázkodni kéne neked,
magamnak, a baráti figyelemnek,
mely inogásunkban megtartott,
széthullásunkban körülvett…
Tegnap még veled álltam itt,
ma egyedül megyek keresztül.
Ha változásaimra gondolok,
nem tudom megmondani, hogy
épp e változások miben is álltak.
Többé nem tettem bizonyos dolgokat,
immár minden további nélkül másokat,
mik elképzelhetetlenek voltak korábban.
Valami hirtelen többé nem hiányzott…
Ha nem a világ így ér véget,
hát szerelmünk pillanata.​

Varró Dániel: Randi
​

Szent-Györgyi Albert

Uram

Fölfedted előttünk az anyagban
rejlő energia titkát,
Hogy munkánkat könnyebbé
és az életet magasztossá tegyük
Megtanítottál a hangnál is
sebesebb utazásra,
Hogy a távolság ne válassza el
többé az embertől az embert.

Munkánk gyümölcsét,

a lövedékké sűrített energiát
Mi eljuttatjuk a föld
legtávolabbi sarkaiba,
Hogy egymást nyomorúságba
és pusztulásba taszítsuk,
Hogy a letarolt földről
kiirtsunk minden élőt.

Uram! Ne hagyd,
hogy leromboljam az élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás,
hogy hasznossá lehessek általa!
Adj méltóságot rövid napjaimnak!


​

Rilke
A CSEND

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem -
hallod-e: zúg...
Ugye, a magányost, bármije rebben,
figyelik a dolgok: hogy mire jut?
Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,
zaj ez is, mire megközelít.
Hallod-e, kedves, újra kinyitnám...
...de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak - a selymes csendben
ott van a lenyomata; örökre látszik
a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,
a messzeség feszülő függönyén.
Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek
a csillagok.
Ajkamra illatok itala árad,
és távol angyalok karának
csuklói derengenek felém.
De akire gondolok:
Téged nem látlak.

Tandori Dezső fordítása


​

Tóth Bálint: Ketten egyedül

Ketten, egyedül,
mint két ujjam,
mint a mutató s a középső,
mikor széttárom V alakban.

Ketten egyedül, mint az ujjam,
mindenki nélkül,
mindig együtt,
egymást vezetve és követve,
mint egy kétágú szólam.

Ketten, ketten, akár az ujjam,
olyan, olyan egyedül-együtt
szeretve, játszva, ölelve
éjjel-nappal, reggel-este
összefonódva, mindenütt együtt
pörlekedve és feleselve,
de mindig, mindig egy irányba,
s tán nem is tudva, nem is sejtve,
az okát, célját meg sem értve,
valami belső ihletésre,
tán génjeink parancsszavára
szállunk-szállunk egy ismeretlen
egy sohasemvolt s mindiglesz tájra
mint vadludak fel-felkiáltva,

mert minden tájon, földön otthonunk van,
röpítjük egymást láthatatlan, ketten,
csillagfényes égenm ékes V alakban.



​

Arany Tóth Katalin - Elfeledtük már…

Isten gyermekeként élünk mindannyian e Földön,
és van, aki szemével, ám van, aki szívével lát;
bármerre sodorhat az élet, lelkeket érinthetsz,
s általuk Te is megláthatsz számtalan, apró csodát.
Nem kell, hogy vagyonok árán vásárolj drága kincset,
csak tárd szíved, s fogadd be léted minden mozzanatát.



​