Minden ami a szívednek kedves

Ma mikor megláttalak,
Szivárványt bontott a nap.
Kerestem a szót nagyon,
Összeszorult torkomon.
De csak néztelek nevetve,
Minden szót feledve.
Ámde!
Egy apró mondat ott szorult a nyelvemen
„Ó, hát itt vagy kedvesem!”
S ezekkel a szavakkal számban,
Hang nélkűl, némán álltam,
S szemem csak csillogva nézett,
Mert nekem szánt mosolyod- megigézett
 
Szikrázott a délelőtt ,
a nap ragyogott arcodon,
kezed simúlt kezemben,
s szavaid a lelkemben,
úgy vertek tanyát,
s vágtattak a sejteken át,
vérem ettől lüktetett,
olvadt már a környezet,
körülöttünk izzó tenger,
s szemtől- szembe két szerelmes ember,
mind kettőnek egy a vágya,
fittyet hányni a világra, s szeretni,
most minden mást feledni,
s épp, csak hogy igaz legyen,
hogy szívem megpihenjen szíveden,
karom s karodban megújulni,
csókok- csókját felülmúlni,
és talán így eshetett,
hogy szám a szádra festhetett,
kék eget és fénylő napot,
s Te-enyémre száz csillagot,
vállamra a sóhajod
ezüst hold nyomot hagyott.
Mikor ütött az óra,
visszahát a szürke lóra,
útoljára, ajkad ajkamon, épphogy csattant,
bennem egy gondolat ki pattant
"miért szeretem ?-nem tudom-de jó nagyon!"
 
Lesütöm szemem,
szádra lehelt sóhajom,
szírmát bontja,
bársony lepel ajkadon,
tenyerem arcodon,
kezemben jelenem ,
szerelem tüzét látom,
csillogó szemeden.
 
<TABLE class=art cellSpacing=0 width="100%"><TBODY><TR class=art_b><TD colSpan=3>Kint zuhog az eső,
kislámpám dereng,
itt bent úgy dobog a szív,
szemem messzire mereng,
vágyna már a szó, a kar, a száj,
de szelíden, tűrve vár.
Kedvesem
- itt mosolygom csendesen.
Az égre nézek,
súgok, a felhőknek beszélek,
gondolván, hogy ha házad felé érnek,
az esőcseppek, halkan , ablakodon,
elkopogják minden apró gondolatom,
s közben én is kémlelem,
válaszól-e majd nekem,
a víz, ahogy lepereg az üvegen.
</TD></TR><TR class=art_f><TD colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE><!-- hozzaszolas end --><!-- hozzaszolas start -->
 
engem keresel?
ne távolra nézz kedves!
szívedben vagyok

a bordáidat,
simogatom,s lelked
pihen ujjamon

a tenyeremben
remény vizét hordozom
terítem ajkadon

"szerelem" ezzel,
fűtöm véred szüntelen
bent az erekben

s csendben vagyok
sétáinkon hallgatom
szívverésedet

itt keress engem
a legbelső üregben
benned rejtezem

ketten -egy vagyunk
amíg még van holnapunk
veled dobbanok
 
Az élet tava,
körülöttünk mind ez-maga.
Mennyi csepp van a tóban!
De az én cseppem hol van?
Egységben mily csodálatos,szikrázó víztökőr,
és benne az-az egy csepp- csak nekem tündökől
 
"Kértelek és kértél

Szóval és szótlanul

Értettelek és értettél

Szóval és szótlanul


Féltettelek és félettél

Szóvalés szótlanul

Kérdeztelek és kérdeztél

szóval és szótlanul"

</P">

/Kiss Angéla : Kértelek/
 
Szabó Tünde - Igaz barát

Szívetek egyszerre dobban,
A lelketekben egy dallam szólal.
A bú titeket sose el nem kapna,
Mert minden nap a barátságtok legszebb napja.

Az igaz barát, olyan mint egy hűséges madár.
Nem száll tovább,
Akkor sem, ha a többiek otthagyták,
A szárnyaszegett árva fiókát.
 
mikor elfutottam
nem láttam merre lépek
szemem könny áztatta
lelkemben bánat égett
csak el innen messze, messze
szólt a hang itt legbelül
ki a világból egyre -egyre
hadd legyek most egyedül
megállni a szélén
e-világ peremének
lenézni a mélybe
vajon ott mit remélnek?
egy apró ének zengett
le egy magas fáról
dalolt szerelemről
s a szívek bajáról
Te dalolj csak madár
harsogjon az ének
süss éltető sugár
nagy szükség van a fénynek
holnap is nyílj virág
csodájára szemnek
meséld kézről kézre
szívek- egymásnak mit üzennek
itt a fa tövében
én is megpihenek
elbújva csendesen
ne lássák terhemet
beforrnak a sebek
lábadon, kezeden
de sose forr igazán
ha seb van a szíveden
 
Vágyódás
Bús szívemnek éjszakáján,
lelkünk régi színes álmán,
eltűnődök kedvesem,
de már azt a régi vágyat
nélküled meg nem lelem.

Minden ajtó nyitva, tárva,
csak a szívem van bezárva,
nem nyithatja senki sem,
bús, magányos éjszakákon
rád gondolok, kedvesem.
/Juhász Magda/
 
Egy igaz szó felér száz kedvessel,
mert mit érnek a kedves szavak ha mögötte üres az ember!
Ha két szempár mélyen össze villan, több mint száz tekintet,
mert abban a pillanatban a szem elmond mindent.
Ha két szerelmes ajak csak puhán összeér,
az minden hamisan csókolt, ölelt éjszakánál többet ér.
 
Akarom

Lecsap rá mindíg
árnyékát rá veti
sötét lepedőn nem látszik
mikor honnan érkezik.

Daliás, délceg, vértje
fényes bőre, teste őre
ha megfognád egyszer
rabság lész mind örökre

Fátylat viselsz, tetszőt
vigyázz ha jő esti szellő
fellebenti titkon szemét
egy pillanat, megmérgezé

Azt akarom vedd már észre
jőjj közelebb, le páncél ingem!
nincs levegőm, segíts kapnom
szám szádon ,szomjam oltom

S ha elalélsz karom ölén
arcod újjaimmal bejárom
ha nézni nem, csak érezni
még száz évig akarom.

Muallim

1233854651.jpg
 
Szeress és ne eressz

Mikor kitárom ablakom, az mosoly
messzebb néznék túl a falakon,
tükrömben rád gondolok, az mosoly
borotvám sercegve lassan lehúzom
nem találom a zoknim, az mosoly
csak emiatt lekéstem vonatom.

Mikor jön az est a nagy sötét majom
félve, szédelgve, hunyorgva hajlok ki
üres a szobám, reszketnek a falak
villanyt nem, mert meglátom önmagam
kopogok fogamon hajtsam az időt
legyen már reggel, egy nap, a következő.

Úgy lennék most átlátszó semmiből
betöltve faltól-falig teret időt
csak ne jussak magamba, tenyerem
soha de soha ne zuzzam üvegbe
csuklómon nem lenne hosszú a jel
szorítsd meg, szeress és ne eressz .


Muallim

447009245_small.jpg

 
mit is?
csak válladra hajtani fejem, füledbe súgni-holdas éjszakán,
kulcsolt ujjainkkal egy fa alatt ülni, szemedben tükröződni-nyári délután

hogy is?
csókkal hűteni, ajkaddal fűteni- ha ég,ha jég a szám,
kezemben fogni arcod, csitítani minden belső harcod- ez róva rám

miért is?
mert arra születtem én is, hogy szeressek s szeressenek
évszázadok között, keress- keresselek, rám találj s én megleljelek

szeretném!
szeretni, őrízni mit kaphatok, szív melegét- pillanatot
adni mit lelkemből adhatok, dalolva várni a holnapot - mi adatott


van az úgy.
sötét felhők ha borulnak, zengő madarak a porba hullnak
orkánok és viharok eltakarják a napot


de!
átölelve szabadon ott pihenni karodon- szerelmesen
arcunkat a fényben mosva, mosolygunk a viharokra-kedvesem

mond ?
sok-e az mit felsoroltam, talán nagyon önző voltam?Meglehet
elmondhatom, tán négy szóban,mert benne van mind mit leírtam-
- Neked s Nekem- ÉLETET!
 
szívem kicsit kivettem

látod itt dobog a kezemben

úgy gondoltam szeretve

rárakom a melledre

ha ráteszed a kezed

érzed ugye, hogy remeg?

nem a hideg, nem a dér

fényre vágyik -csak azér

már csitúl lassan, megpihenve

szemed fényében fürödve
sz%C3%ADv.png
 
Éjjeli pergamen
gördül ki kezemből
csak a Hold világít
és rád fényt hajít

nem kell több szó
simítom a papírt
arcod színez
ez az éj leple

állj mellém már
hisz láthatod
számon a szó
a ki nem mondott...

Muallim

Pergamentekercs_(heraldika).PNG
 
Hova

Jönnék is meg nem is
vajon kinyitod, mondod
mit megkérdeztem,
ezerszer ismételtem,
széthúzod a függönyt
vagy rejtve maradsz,
mindíg annyira érzem,
lényed mögötte van,
ha megállok , hallom
kopogva, benn dobogsz,
megmarkolom szívem
itt vagy benn angyalom
nem foglyom, szabadom
és dúdolom a dallamot
csak megyek, megyek, hova...


Muallim

fatyol.jpg
 
Ha nagy levegőt veszek
és nagyon bátor leszek,
elmondom majd Neked,
mit is jelent Veled.
Hogy gondolatom mindig Nálad
Tudom, hogy nem jössz - mégis várlak
Az éjszakák, s a reggelek
Tőled kapnak színeket.
S mikor már ébredek, még csak nyílik szemem,
mosolyod, kerek szád ívét magam elé képzelem.
Hogy ontanám Reád a csókokat,
s ordítanám, törjük szét a szorító rácsokat!
Szívem hogy szorul hurokba
ha távol vagy, s tudom búsulsz titokba.
S volna AZ, mi itt bennsőmben zakatol,
ha végre lelked átkarol,
ha kezed simogatja arcom
csitul bennem minden harcom.
S boldog minden pillanat,
mit kettőnknek az élet ad.
Mondanám, de nem merem:
Szeretlek Szerelem.
k%C3%A9kakt-egy%2Bszerelem%2Bszinopszisa.jpg

 
Taníts meg




Taníts meg,


ne csak élni,


színeset álmodni


húzz magadhoz,


testemmel akarom


nézz mélyen belém


lássalak tükörként


rádfonom karom


atomnyira tapadok


ne maradjon üres


szabad hely, érted


bár kitöltöm időd


és árva, üres tered


mégsem elég nekem.

Muallim

kep.php
 
Christopher Marlowe: Első látásra

(a Hős és Leander-ből)

Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert vágyad vize hajt, s az végzetes.
Ha két futó feszeng verseny előtt,
te választasz már vesztest vagy nyerőt.
S ha két egyforma aranyrúd világít,
úgy érzed, az egyik szebben világlik.
Szemünkön át hatol belénk a villám:
a vágy, hiába töprengünk a titkán.
A habozás csak a szerelem árnya;
ki szeretett valaha, s nem első látásra?
 
Oldal tetejére