Minden ami a szívednek kedves

Ircsi60 · 2008 Június 1

Farkas Boglárka:

Ő sírt

Én sírtam, Te sírtál, Ő sírt
ragozom az igét,
de valóságos a hír,
hogy Ő sírt.

Miattad, egy olyan ember miatt,
ki nem érdemel könnyeket,
ki mindent könnyen elfelejt,
kinek szíve önmagával telt.

Ő sírt. Könnyeit feledve nézett,
s mindent megbocsátott néked.
Néked, ki annyiszor bántottad,
s álarc mögé bújtattad.

Ő volt mindened, de Te
észre sem veszed.
Hidd el sokat ért,
hogy Ő szeretett.

Minden múlt időben van már.

Ő sírt, Ő nézett, Ő szeretett.
Könnyeit két szemén, már csak
összeragadt szempillái jelzik Neked.

Neked, kiért odaadta mindenét,
könnyeit, nevét, Életét!

szavak · 2008 Június 1

Kardos András

Talán - csak...

Talán - csak képzeletemben létezel! Hiszen
Én alkottalak!
A messze vivő Ábrándozások Birodalmában,
Álmodtalak,
Tavaszi lázban lilába törő orgonabokrok dús
Özönében,
Nyár melegében, tested utáni forró vágyam
Hevében!
Őszidő millió színében, bágyadt fények lágy
Pasztelljében,
Puha - pelyhű hóesés, fehér világú - engem
Ölelésben.

Késő már képzeletem fordítani, Te győztél!
Varázsod,
Erősebb merész képzeletemnél: Te alkottál
Engem!
Élni, már nem tudok - tavaszod, melengető
Nyarad,
Őszöd színpompája, teled hófehér csodája
Nélkül!
Ábrándom csak Te maradsz! Ölelj szorosan,
Örökre

zsuzsanna03 · 2008 Június 2

BARANYI FERENC: EGYSZERŰ

Oly egyszerű ez: ha elvesztelek -
belepusztolok. Bármi lesz veled:
autó üt el, cserép zuhan le rád,
vagy ravatalod lesz a betegágy -
én utánad halok, nincs más utam.
A sorsomat kezelni egymagam
már túlontúl önállótlan vagyok,
élek, ha élsz - s ha meghalsz, meghalok.
Oly egyszerű ez. Semmi komplikált
nincs abban, hogy csakis harmóniát
fog fel fülem, hangom is puszta csend,
ha nincs másik hang, mellyel összecseng.
Megírták mások már, mi vagy nekem:
lányom, anyám, húgom és kedvesem,
testnek s kenyér, parasztnak a föld,
prófétának ige, mely testet ölt,
te vagy a fény az éjszakában - oly
banális mindez s mégis oly komoly.
Nekem te vagy a velem-futó magam:
kétágú útnak egy iránya van
s ágaink párhuzama oly szoros,
hogy a tekintet szinte összemos.
Értsd meg tehát, hisz olyan egyszerű:
mikor magadhoz - hozzám vagy te hű,
magaddal azonos csakis velem
lehetsz mindig már.
Ez a szerelem.

szavak · 2008 Június 2

Szeretet-----

Becsukom a szememet,
Átjárja a lelkemet,
Felajzza a testemet,
Lázba ejti szívemet.
Kinyújtom a kezemet,
Kinyitom a szememet,
Felemelem fejemet,
Szeme űzi szememet,
Keze fogja kezemet.
Nem szól semmit, nem nevet.
Nincs kérdés se felelet.
Nincs más... csak a szeretet.

/Gonda Ágnes /

szavak · 2008 Június 2

Gyere vissza!----- Egy nagyon kedves barátomnak sok szerettel

Barátságos, békeszerető barátom!
Vajon hol van az én kabátom?
Hogy újra találkozzunk barátom!

Hogyan múlnak napjaid?
Nem hiányoznak a barátaid?
Na meg a többi társaid?

Nagyon hiányzol nekünk,
Ne hidd, azt hogy nem szeretünk!
Csak gyere vissza hozzánk,
És újra csapat leszünk!

Mondd, mikor jössz?
Jó lenne, ha rám csörögsz,
És mondanád, akkor jössz!

/ Katona Bálint /

szavak · 2008 Június 2

Pál Zoltán:
-----Mondj igent -----

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,
Egy szúrós fenyőfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,
Könnyezve sírni az örömtől,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

Tudnál-e egy szempárból olvasni,
S benne a csillagot meglátni,
Egy érintéseddel átadni,
Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e koldusnak kenyeret adni,
Alamizsnát, ha kell elfogadni,
Tárgyat s pénzt eszköznek tekinteni,
S a földet ajkaddal érinteni?

Tudnál-e virágot nem letépni,
Színét és illatát megérezni,
Szirmait boldogan megcsókolni,
S beteg állatot megsimogatni?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...
Életed gyönyör lesz, s csodás újjászületés a halál.

/ Pál Zoltán /

szavak · 2008 Június 2

----Nemes Péter:----

Mindig a barátod leszek

Időtől, tértől függetlenül,
Még ha testem már
Nem is e világon jár
Csak gondolj rám, és figyelj
Én ott leszek
Benned

Ha sötét felhők gyülekeznek,
Leszek neked
Napsugár felettük

Ha magányosan állsz az erdő szélén,
Csak gondolj rám, és
Mesélek majd a madarak nyelvén,
Csakis neked
Hogy tudd
Nem vagy egyedül

Ha elborít a sötét egy újholdas éjjelen,
Gondolj rám, és
Elér a vigasz akkor is, mert
Ott ragyogok majd
Benned
A csillagos égbolt helyett

Ha az ősz sóhaja nyomán
Elsárgulnak a fák,
A halott levelek hullásából
Hallhatod, ahogy
A jövő reménységét
Súgom neked

Ha szívedbe mar a jeges tél,
Leszek neked a hópelyhek zenéje
Hogy ne feledd,
Még a hideg is szép lehet

Ha lelked Szeretetre sóvárog
Sugárzom majd neked
A születésnapi torta gyertyalángjából, és
A csillagszóró szikráiból is

Ha otthonodat nem leled
Csak gondolj rám, és
Érezd ott mélyen
Otthonod az egész világ

Ha késne a tavasz,
A megújulás erejét öntöm beléd
A napkelte ragyogásából
Minden párás hajnalon

Ha félelmek gyötörnek, és
Nem leled az utat
Csak nézz a távolba, ahol
Feltámad a szél, és
Simogatásában ott leszek,
Felszárítom könnyeidet

Ha már fogytán az erőd,
A hegyek sosem apadó erejével
Emellek fel
Hogy menj
Tovább
Tovább!

Ha már úgy érzed, nincs kiút az útvesztőből,
Csak hunyd le a szemed, és
Lelkedet szárnyalni viszem
Az álmok mezején
Hogy lásd
A szabadság létezik

Ha nem találod a megnyugvást,
Békével a karomban suhanok feléd
A naplemente varázsában
Hogy sose feledd,
A harmóniát magadban keresd

Ha örömödet nem oszthatod meg mással,
Nézz egy virágra, és
Én mosolygok vissza
Tiszta szívből,
Veled örülve,
A lelkedben élő kisgyermekre

Ha bánatodat nem hallgatja meg senki,
Csak gondolj rám, és
Ott leszek
A szívedben

Csak ott leszek
És ölellek
S az esőcseppekben
Veled könnyezem

Ha szükséged van rám,
Ott leszek mindig
Csak gondolj rám
És tudd, van egy barátod
Aki vár, a végtelen partján.....

Mester126Mari · 2008 Június 2

Mészáros Ildikó

Édesanyám

Nyíló voltál egykor
gyönyörű asszony
Ma, botra támaszkodó
kedves öregasszony

Görbe háttal, de
egyenes szívvel jössz elém
Mikor megérkezem
szeretett otthonom felé.

Egykoron göndör hajad
kisimulva őszen int
Zsibbadt ölelő karod
még szeretetet hint.

Szemedben cikázik a fény
az arcodon mosoly ül
De fáradt már a test
a lélek is szelidül.

Ám a bölcsességed
lesz még idő átadni
A küzdésre, az életre
igazgyöngyként feleni

Lassabban ver már a szív,
de még a harc forgatja
Csodás, hogy sorsom Neked
mondhatom: Édesanya!

zsuzsanna03 · 2008 Június 3

Lesznai Anna

Mert nem ösmerlek

Mert nem ösmerlek: minden este
Friss vágyon vagyon ágyam vetve.

Mert távol sorsod idegen:
Száz képet ölthet életem.

Mert ott vagy, hol nem lehet lennem:
Teres és tág az élet bennem.

Mert elérhetetlen jársz előttem:
Én útgyőző vándorrá nőttem.

zsuzsanna03 · 2008 Június 3

Bella István

És szólt a szó

És szólt a hegy:
– Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
– Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
– Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
– Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
– Ha kucorgó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

szavak · 2008 Június 10

Both Péter : Holnap

Holnap

Bénán bámulod a látható jelent.

Azt hiszed, tudod, számodra mit jelent.

A nyom nélkül eltűnő, elmúló pillanat

A múltad, önmagad hamiskás szülötte

Ábrándok élmények küzdenek mögötte

Szorosan lecsukod szemedet mialatt

Az igazság a jövőben, halványan sejlik

A magasztos holnapok nem rejtenek semmit!

…és bámulsz a holnapba, méltatlan arccal…

Győzelmet akartál, de számolj a kudarccal !

zsuzsanna03 · 2008 Június 17

Gavallér János

Fogadj el!

Fogadd el kezem! Nyújtom feléd.
Ne keress benne semmit, üres.
Csak fogd, mert fogva lesz erős,
S ha fogod, mindent, mindent legyőz!

Fogadd el szívem! Érted lüktet.
Az erekben a vér nélküled
Pangó patak, sikoly-égszomj,
S ha érez, mindent, mindent megold!

Fogadd el éltem! Ennyi létem:
Egy semmi talány földi képe,
A mindenség testi része,
De szeret minden semmiséget.

Fogadd el kezem! Nyújtom feléd:
Üres szívemben mindenséget,
Ültess bele szeretetet,
S tündökölj szemem-fénytükrében!

szavak · 2008 Június 17

Budai Zolka: A végtelen hegytetőn
Tegnapom éjjelén furcsa álmot láttam.
Közeli képeket! Mit soha ezelőtt!

Egy fiút s egy lányt, kik hóviharban jártak
Nem ismervén ők a végtelen hegytetőt.

Hitték, a bércek mögött oly mező terül,
Hol örökkön boldog lehet az, ki szeret!

Oly táltos tűz tombolt testeiken belül,
Minek méltó párja pokolban sem lehet!

De kívül a világ gyilkos szelet fúvott,
Zúgott, sűvített, a jégpihékkel táncolt!

Tán` még a fák törzsébe is belerúgott,
Mert ágaival mind fehér gipszben játszott!

Meglilult ajkáról reszketőn szólt a lány:
"Lelkem, életem, hogyan érek föl oda,

Mikor levegőm nehéz s annyi vagyon tán`,
Hogy végső csókommal engedjelek tova?"

Megtorpant az ifjú e szavakat hallván.
Egy szótalan percre szíve is megállott.

Kélt rettenetében e válasz jött ajkán:
"Ne beszélj, szerelmem, ilyes bolondságot!

Mint hagynám el kezed, miben kapaszkodom,
Minek szükségében nem élet ez élet?!

Mihez még e Földön túl is ragaszkodom! -
Megpihenünk... Ne félj... Itt leszek majd véled..."

Átölelte a fiú meghűlt kedvesét,
Remegő kezekkel térdére fektette,

S hallgatván hitvese halovány hörgését,
Csöndes érintéssel ábrándba hintette.

Így volt vége mindnek közeli álmomban.
Egymás karjába hullva hangtalan maradtak.

S reggel az újságban olvasom pár sorban:
`Tegnap éjjel ketten a halálba fagytak...`

zsuzsanna03 · 2008 Június 21

<CENTER>Szív fölött medália

</CENTER>

<CENTER>
Hogy nem látlak többé, jól van így,
Nem fátyolozza a távolságot közeled,
Messze van minden és hideg.
Egyszer majd nevedre a számat elhúzom,
Egyszer majd csuklómmal az ablakot betöröm,
S a tárgyak üres szeme szánalommal megtelik.

Hogy nem látlak többé, jól van így.
*

</CENTER><CENTER></CENTER><CENTER>Takács Zsuzsa
</CENTER>

zsuzsanna03 · 2008 Június 26

Nazim Hikmet

Újra te

Benned én a kikötő felé haladó hajó nyugalmát,
Benned én a felfedezők játékszenvedélyét szeretem,
Benned én a távozást,
Benned én a lehetetlent szeretem.
Beleveszni szemedbe, mint napsütötte erdőbe,
s a vadász étvágyával verejtékes-véresen
húsodba harapni dühös-éhesen. -
Benned én a lehetetlent,
de nem a kétségbeesést szeretem.

(Eörsi István fordítása)

puppi0404 · 2008 Június 26

urple; text-decoration:underline; text-underline:single;} p {mso-margin-top-alt:auto; margin-right:0cm; mso-margin-bottom-alt:auto; margin-left:0cm; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style> Őri István : Döbbenés
Néha rádöbbenek,hogy bármikor elveszthetlek
S arra,hogy nem elég,ha csak egyszer mondom: szeretlek
Hogy bármikor történhet velem vagy veled valami
Hogy milyen jó hangodat hallani
Arra,hogy milyen nehéz néha őszintének lenni
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni
Hogy meg kell mondani,ha valami fáj
Arra,hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj
Hogy túl rövid az élet arra,hogy veszekedjünk
S,hogy mindíg csak jobb sorsot reméljünk
Arra,hogy mindíg kell,hogy legyen erőnk arra,hogy nevessünk
És mindíg kell idő arra,hogy szeressünk

puppi0404 · 2008 Június 26

Van szerelem bevallhatatlan,
vállalt nyugalmad őrzöd abban,
te döntöttél ekként magadban:
titok legyen. Bevallhatatlan.
Azt dédelgeted, ami gátol,
ami megóv a kimondástól,
úgy őrzöd, mint koldus a rongyát,
hogy tested pucérnak ne mondják.
Észrevétlenebb a fedettség,
a megtagadott meztelenség,
a félbenyelt döbbentő-mondat,
ára behódolt nyugalomnak.
Elhessegetsz sok sas szerelmet
ha kotlós biztonság melenget,
moccanna vágyad bár: cseréld el
a meleget a repüléssel…
A szárny alatt a szárnyalás-vágy:
gyutacsát vesztett bamba gránát,
sorsától fél, robbanni reszket,
magát alázza játékszernek.
Élve maradt szomorú bomba,
egykedvű csirke, puha tollban,
szélárnyékban delelő koldus,
vigyázatodban egyszer fölbuksz!
Félelmed rongyod – óva koldul –
szabályos koldus. Sose fordul
senki feléd. Nincs szava, élce,
nincs tetteden meghökkenése.
Örülsz, ha rád se pillant senki,
ha nem kényszerül észrevenni,
tekintetek pergőtüzének
körében kényelmetlen élned.
Magaddal is hitetve vallod,
hogy bőröddel egy már a rongyod,
kínok nélkül letéphetetlen,
benne szíved elérhetetlen.
Miről titkon vallod: bolondság –
őrzöd, akár koldus a rongyát,
talpig beléje öltözötten
lapulsz ártalmatlan közönyben.
Van szerelem bevallhatatlan,
vágyol rá – s benned van, magadban,
ragyogását rongy alá loptad,
magad előtt is letagadtad.

szavak · 2008 Június 30

Faragó Klára:
Barátság

Barát az, ki melletted áll,
ha a porszemet a szél elhordta már,
Barát az ki mindig fogja a kezed,
akkor is ha az élet megvezet,
Barát az ki a barátod marad,
ha a szerencséd messzire szalad,
Barát az ki könnyeid letörli,
ha lelkedet a világ felőrli.

zsuzsanna03 · 2008 Július 1

Bejó Gábor - Ez marad csak

Nézd, a hajnal jéghideg kezével
tépi ketté álmomat.
Szememből elűzve a képet
a színeket, az arcodat.
S a néma csönd, ez marad csak
súlyos emlékkép csupán
bennem reggel ébredéskor
egy túl hosszú éj után.
De szemem lehunyva most is
előttem az az álom forog
így születnek a papírra vetve
ezek a lopva írt sorok.

zsuzsanna03 · 2008 Július 2

NAPJAIM

Már nem hívom, sírom vissza többet
bús köddé foszlott ifjúságom.
Ködös volt mindég, színtelen,
fojtó, sötét füst volt a lángom.
Öngyilkos voltam, gyenge, gyáva
ennenhitemnek gyilkosa
mindennel megkínált az élet
s nem adtam magamat oda.
Nem röppentem fel acélszárnyon
a dicsőségnek magasába
lidércnyomokban sem lihegtem
az élet mézes mocsarába.
Pedig nekem is volt lidércem:
két nagy, komorlángú sötét szem,
mely üldözött száz éber éjen -
tilos vendégem, drága vétkem -
de lángunk nem fort egybe mégsem,
én csak magamban égtem, égtem...
Most már tudom, szegényen éltem,
ó én sóhajos szegénységem!
Mért nem voltál velem te, mért nem?
Mért nem te szórtál Végzetem,
kinek adatott életem,
ifjúságomba bíbort, titkot és tüzet?
Világ szegénye voltam - nélküled.

Lányi Sarolta

Minden ami a szívednek kedves

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák