Szeretem ahogy a szája sarka felfelégörbül, amikor somolyog, szeretem, hogy olyan kék a szeme, mint az ég. Szeretem, ahogy sóhajt amikor hosszú távollét után átölel. Szeretem, hogy mindig megért, szeretem, hogy átlát rajtam és amikor hisztizek, mert valami miatt feszült vagyok, Ő csöndben tűr és utána átölel és azt mondja szeret, és utána hagyja hogy kisírjam magam. Szeretem, hogy hasonlítunk egymásra, szeretem a puha száját és szeretem, ahogy a fülembe súgja: Szeretlek!
Úi.: bocsánat, de olyan jó volt leírni....