Az amerikaiak a hidegháború idején kitalálják, hogy kémet küldenek egy orosz katonai bázisra. Kiképzik a manust rendesen, mert tudják, hogy a szibériai katonák kemény fickók és csak így épülhet be közéjük. A csávót beöltöztetik orosz katonának és kidobják egy repcsiből a bázis közelében. Emberünk lehull, eldugja az ejtőernyőt és elindul megkeresni a bázist. Megy az erdőben és egy fa mögül egy öreg nénit lát előbukkani, aki rőzsét cipel. Odamegy hozzá és megkérdi tőle - persze oroszul -, hogy merre találja a támaszpontot.
- Nem mondom el - tiltakozik a nénike.
- De nénike, nem hiszi el, hogy orosz katona vagyok?
- Nem! Bizonyítsa be! Ússza át ezt a folyót tízszer oda-vissza víz alatt!
Hősünk ruhástól beveti magát a vízbe, leússza a kért távot, majd kiugrik a partra, mintha mi se történt volna!
- Nos, hisz már nekem? Fontos lenne minnél hamarabb odajutnom!
- Háát... Nem teljesen! Menjen be abba a barlangba!
Fickó beront a barlangba és kisvártatva mindkét kezében egy-egy jól megtermett jegesmackóval jön elő.
- Remélem hisz már nekem! Higgye el, orosz katona vagyok!
- Neeem... még mindig nem hiszem el! Tudja mit, ássa be magát a hóba két napra!
Na, ember beásódik a hóba, aztán két nap múlva visszatántorog a néne és kikotorja a hóból. Csávó állja a sarat, elégedett óvódásra emlékeztető mosollyal arcán kérdi az anyókát:
- Hisz már nekem?
- Hát tudja, hinnék én magának fiam, de nálunk a katonák nem ilyen feketék...