Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nőkolvastak fel esti mese
gyanánt. Egy alkalommal, teljesen
váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az
egyik férfi kollegát kérték fel a
mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas
figura. - Fecske anyó vagyok... -
folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a
statívot a röhögéstől.
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta :
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes
és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a
következő mondat után hagyta el a stúdiót :
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...
gyanánt. Egy alkalommal, teljesen
váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az
egyik férfi kollegát kérték fel a
mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas
figura. - Fecske anyó vagyok... -
folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a
statívot a röhögéstől.
A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta :
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a
hangosító, valamint az összes díszletes
és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől.
Utolsónak az operatőr maradt, aki a
következő mondat után hagyta el a stúdiót :
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...