A FOTÓS
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen
arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén
Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.
Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis
munkát találnia. Mrs. Smith ajtót nyit.
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...
- Ooo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.
- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a
specialitásom. - Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet!
Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér:
- Nos, akkor hol kezdjük?
- Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban,
egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás
lehet... - Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig.
- Nos, asszonyom, senki nem tud mindenalkalommal tökéletes dolgokat
produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos
vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel. - Úristen, az nagyon
sok... - sóhajtja Mrs. Smith.
- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a
munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne,
hogy elégedetlen lenne vele. - Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs. Smith.
A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban
sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt: - Nézze csak, ezt például
Londonbelvárosában, egy busz tetején csináltam! - Úristen! - kiált fel Mrs.
Smith előhúzva zsebkendőjét.
- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon
megnehezítette a dolgomat. - Megnehezítette?
- Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült
volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek
oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást. - Négy-öt sorban? - kérdezi
Mrs. Smith tágra nyílt szemmel.
- Igen - mondja a fotós. - Az anyjuk nagyon hisztis volt. Több mint három
óra hosszat sikítozott folyamatosan. Gondolhatja, milyen nehéz volt
koncentrálnom. Aztán besötétedett, úgyhogy a végét már sietve kellett
ellőnöm. Amikor meg a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet,
csomagoltam és hazamentem. - Azt mondja, tényleg megrágcsálták a, hmm...
felszerelését? - hajol előre Mrs. Smith. - Igen, így volt. Nos, asszonyom,
ha készen áll, akkor behoznám az állványomat. - Állványát?
- Persze. Szükségem van rá, a felszerelés olyan nagy, hogy nem tudom
sokáig tartani. Asszonyom? Asszonyom?.... A fenébe, hát nem elájult?