Egyiküket a poloskák csipkedték össze a munkáltató cég szállásán, egy másik rühöt kapott el a kliensétől. És volt olyan is, akinek a gondozotton kívül négy kutyával kellett együttlaknia egy kert nélküli lakásban. Angliában dolgozó magyar ápolókkal beszélgettünk.
A Hír24 Angliai magyarok oldalán már írtunk arról, milyen is ápolóként dolgozni Angliában. Akkor volt szó fizetésről, hosszú munkaórákról, és arról is, hogy akinek nincs gyomra a bélnedvekhez, ne nagyon gondolkozzon ilyen álláson.
A brit médiában is visszatérő téma az ápolók élete – elsősorban az, hogy a zömmel kelet-európai felvigyázók nem beszélik jól a nyelvet, ami miatt a beteg vagy öreg kliensek sokszor nem értik meg őket. Máskor meg a hanyagságuk miatt kapnak kritikát.
Arról viszont, hogy az ápolókkal hogyan bánnak a munkáltatók, és hogy milyen körülmények várják őket a gondozottak otthonában, gyakorlatilag soha nem esik szó.
A Hír24 most ennek járt utána.
A nekünk nyilatkozó ápolók mind ugyanannak a cégnek az alkalmazottai. Mivel többen még mindig ott dolgoznak, azt kérték, ne nevezzük meg se a céget, sem őket. Így a következőkben - egyetlen kivételtől eltekintve - álneveket fogunk használni.
Poloskák csipkedték össze
Orsi 2014 januárjában érkezett az Egyesült Királyságba – előtte már megjárta Hollandiát, Franciaországot, Amerikát és Mexikót is.
Angliában ápolónak jelentkezett, de a munkakezdést megelőző tréningen kellemetlen meglepetés érte:
„A munkaadó cég szálláshelyén aludtunk – az egyhetes felkészítő tanfolyam hétfőn kezdődött, így a szállásra már vasárnap megérkeztünk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy furcsa foltok vannak rajtam, amelyek napközben elkezdtek viszketni, égni és brutálisan feldagadtak, majd be is lázasodtam. Napokkal később, az orvosnál derült ki, hogy poloskák csipkedtek össze.”
Orsit a céges szálláson állítólag poloskák csipkedték össze
A diagnózisig Orsi elmondása szerint nem volt egyszerű eljutni. Amikor a cég képviselőjének jelezte, hogy mi történt, állítólag semmit nem tettek.
„Hétfőn szóltam a csípésekről, és szerdán este kérdezték meg tőlem először, hogy hogy vagyok. A kiütések akkor már elkezdtek sebesedni, borzasztó látványt nyújtottam. A cég képviselője akkor is csak annyit reagált, hogy ugye a matracomat nem vittem át máshova.”
A csípések feldagadtak, égtek és viszkettek
Orsi ezután a tréning végéig inkább a nappaliban, a földön aludt - másik szobába nem költözhetett, mert a cég szerint telt ház volt a szállón. Amikor Nagy-Britanniában elment az orvosi ügyeletre, csak krémeket kapott a csípésekre, amitől nem javult.
„Pár nap múlva úgy döntöttem, hazajövök, mert a kiütések nem múltak. Magyarországon végül szteroidokkal kezeltek, és injekciókúrára kellett járjak, így jöttem rendbe.”
Orsi csípéseit végül Magyarországon kezelték
Orsi hamarosan visszatért Angliába, hogy elkezdje a munkát, és egy éjszakát újra céges apartmanban kellett töltenie. Bár egy másik szállásra tették, reggel ott is poloskacsípésekre ébredt. Annyit tudott elérni, hogy két napot még pihenhetett, de aztán munkába kellett állnia.
Orsi szerint a céges szálláson minden koszos volt és penészes
A higiéniával azonban nemcsak a cég szállásán voltak gondok, a lány szerint előfordult, hogy az ápoltak lakásán is kosz és piszok várta.
„Volt egy kliensem, akiről a cégtől azt az infót kaptam, hogy a férjével él, és egy kutyájuk is van. Ehhez képest, amikor odaértem kiderült, hogy a gondozott nővére és édesanyja is ott lakik, valamint egy kutya helyett négy eb volt a kertnélküli lakásban.”
A magyar ápolónő rögtön nagytakarításba kezdett.
„Amikor a fürdőszobát megláttam, majd elhánytam magam. Nemhogy pisilni nem volt kedvem, de hozzáérni sem semmihez. Mindenhol vastagon állt a kutyaszőr. Ez persze nemcsak az ott lakókról, hanem a többi ápoló igénytelenségéről is árulkodik.”
A bentlakásos ápolók általában csak pár hetet töltenek egy kliensnél, aztán a cég küldi őket tovább a következőhöz. Ez jobb az ápolóknak is, és az ügyfélnek is, mert gyakran nehezen viselik a non-stop együttlétet és az ezzel járó kiszolgáltatottságot.
Orsi a kutyás-helyzetet azonnal jelezte a cégnek, de azt a választ kapta, hogy emberhiány miatt nem tudnak helyette mást küldeni.
„A cégről egyébként tudni kell, hogy tíz esetből nyolcszor nem veszik fel a telefont, volt olyan, hogy 17 percig várakoztattak, amikor valamit el akartam intézni.”
A magyar lánynak egyébként az sem tetszett, hogy a gondozottaknál sokszor üres hűtő várta.
„Senkinek ne legyenek illúziói! A koszt elvileg benne van a fizetésben, vagyis bentlakásos ápolóként az étkezésed biztosítva van. Sokan viszont azt hiszik, egész nap el vagy egy joghurttal, annak ellenére, hogy gyakran kemény fizikai munkát végzel, mert a gondozottakat általában az ápolónak kell mozgatnia.”
Orsi szerint nem véletlen, hogy ezt a munkát a bevándorlók végzik.
„A kelet-európai megcsinálja azt a munkát, amit a brit nem.”
Talán nem meglepő, hogy a lány a tréning után csak a kötelező 120 napot húzta le a cégnél, azután továbbállt. Orsi jelenleg a Kajmán-szigeteken házvezetőnőként dolgozik, és esze ágában sincs még egyszer ápolóként elhelyezkedni.
Rüh, 15 fok és üvöltözés
Az ápolók egy része már-már rabszolgamunkaszerű körülményekről számolt be.
Télen sem lehetett 15 foknál melegebb a lakásban
Teréz például, aki mostanában készül felmondani, legutóbbi kliensénél nem vehette 15 foknál magasabbra a fűtést. Ezen végül annyira összevitatkoztak, hogy a megbízási idő lejárta előtt kérte az áthelyezését.
„Egy fiatal férfi páciensemnél történt az eset, akinél általában csak esténként rövid időre lehetett bekapcsolni a fűtést. 26-án, karácsony este Angliában mínuszok voltak, és megkértem, hogy most az egyszer tegyünk kivételt. Persze nem engedte, de én annyira fáztam, hogy végül feltekertem a fűtést. Ezen ő annyira kiakadt, hogy azonnal felhívta az édesanyját, aki megérkezve a lakásba, leüvöltötte a fejemet.”
Teréz pár nap múlva eljöhetett onnan, és most munkát keres. Neki most lett elege az ápolósággal járó embertelen körülményekből, és abból, hogy a cég gyakran semmit nem tesz jogaik védelme érdekében.
Korábban a lány nem is mert szólni, amikor visszásságot tapasztalt.
„Az elején volt egy páciensem, egy nagyon kövér lány, aki kvázi egy tanyán lakott – macskái, kutyái, nyulai, sőt még lovai is voltak, és azokat is el kellett látnom. Igaz, ez nem tartozott a feladatkörünkbe, de én nem bántam, mert szeretem az állatokat. Kezdetben fel sem tűnt, hogy a kliensemen piros pöttyök voltak – csak akkor, amikor rajtam is megjelentek, és viszketni kezdtek.”
Teréz nem gondolt semmi komolyra, ezért csak egy hónnappal később ment bőrgyógyászhoz, amikor hazalátogatott Magyarországra.
„Kiderült, hogy ez bizony rüh, amit a kliensemtől kaptam el. Hát, igen, ő nem nagyon vigyázott a higiéniára…A cégnek persze akkor még nem mertem szólni, mert nagyon új voltam, és nem akartam kekeckedni.”
Teréz is beszámolt az Orsiéhoz hasonló, finoman szólva kifogásolható tisztaságról.
„Az egyik helyen albérlőkkel kellett egy lakrészben lennem, és amikor megérkeztem, a zuhanyzó lefolyóján nem ment le a víz. Persze nekem kellett kitakarítanom, egy marék hajat szedtem ki belőle.”
Teréz is kádsúrolással kezdte egyik kliensénél
És hajcsomókat is eltávolított a lefolyóból
Volt olyan kliense is, aki a földjén akarta őt dolgoztatni.
„Amikor hozzájuk kerültem, közölték a napirendemet, hogy akkor hajnalban eperszedés. Azt hittem, rosszul hallok…Persze nem csináltam meg, amit kértek.”
Teréz 2013 ősze óta van a cégnél, és jelenleg aktívan munkát keres.
Non-stop műszakok és matracon alvás
Virág négy éve ápoló Angliában – most éppen bentlakásosként dolgozik. Számára a legnagyobb probléma az, hogy 24 órában készenlétben kell állnia.
„A munkaleírás és a cég szabályzata szerint naponta 8-10 órát kell dolgoznod, de ez nem igaz, hiszen bentlakásos ápolóként soha nem ér véget a munkaidőd. Ha a páciensednek éjszaka van szüksége rád, akkor akkor kell kiugranod az ágyból. Volt olyan, hogy az egyik gondozottamnál rendszeresen hajnali kettőkor kellett takarítanom.”
Virág barátja dél-afrikai és szintén ugyanannál a cégnél ápoló - neki nemrég a nappaliban egy matracon kellett aludnia éjszakánként.
„A barátom akkori páciensének két ápolója volt – egyiküknek volt külön szobája, de a barátomnak a nappaliban egy matracon kínáltak alvóhelyet. A gondozott azt mondta, sajnálja, de neki napközben szüksége van a szobára. A párom szerencsére nem hagyta magát, így ez a helyzet később rendeződött.”
Marihuána
Az éjszakai ébresztésekkel kapcsolatban mindegyik interjúalanyunk beszámolt arról, hogy néhány kliens azért zavarta fel őket, mert füves cigire vágytak.
„Volt olyan, aki ötször ébresztett fel, mert marihuánát kellett neki tekerni – a betegek szerint ez az izomgörcsöket enyhíti, a cég szerint viszont tilos ebben segédkeznünk, de ha nem tesszük meg, akkor nem lesz munkánk” – meséli Teréz.
A lány hozzátette, hogy a munkáltatónak ezt többször jelezte, de semmit nem tettek.
Orsi és Virág is beszámolt hasonló esetekről, amikor nekik kellett a pipát megtömniük vagy a marihuánás cigit megsodorniuk.
Persze mindezeket olvasva felmerül a kérdés, mégis miért végzik annyian ezt a munkát. Interjúalanyaink a megélhetést hozták fel érvként, és azt, hogy mégha a fizetés kevés is, legalább nem kell szállásra, rezsire és ételre költeni – bentlakásos ápolóként könnyebb spórolni és pénzt megtakarítani.
Akár még ilyen áron is…
Azért az beszédes, hogy egy potenciális interjúalanyunk a következőt írta megkeresésünkre:
„Sajnos…jelenleg nem tudok segíteni, rendelkezésedre állni. Maximum még 1-2 hónapot fogok tölteni ezen a területen, és őszintén szólva szeretném elfelejteni, hogy valaha is ez volt a munkám. Egyelőre nem szeretnék erről/róla beszélgetni. Talán pár hónap távlatából igen, de először a váltáson akarok túl lenni.”
Erdélyi Angelika
A Hír24 Angliai magyarok oldalán már írtunk arról, milyen is ápolóként dolgozni Angliában. Akkor volt szó fizetésről, hosszú munkaórákról, és arról is, hogy akinek nincs gyomra a bélnedvekhez, ne nagyon gondolkozzon ilyen álláson.
A brit médiában is visszatérő téma az ápolók élete – elsősorban az, hogy a zömmel kelet-európai felvigyázók nem beszélik jól a nyelvet, ami miatt a beteg vagy öreg kliensek sokszor nem értik meg őket. Máskor meg a hanyagságuk miatt kapnak kritikát.
Arról viszont, hogy az ápolókkal hogyan bánnak a munkáltatók, és hogy milyen körülmények várják őket a gondozottak otthonában, gyakorlatilag soha nem esik szó.
A Hír24 most ennek járt utána.
A nekünk nyilatkozó ápolók mind ugyanannak a cégnek az alkalmazottai. Mivel többen még mindig ott dolgoznak, azt kérték, ne nevezzük meg se a céget, sem őket. Így a következőkben - egyetlen kivételtől eltekintve - álneveket fogunk használni.
Poloskák csipkedték össze
Orsi 2014 januárjában érkezett az Egyesült Királyságba – előtte már megjárta Hollandiát, Franciaországot, Amerikát és Mexikót is.
Angliában ápolónak jelentkezett, de a munkakezdést megelőző tréningen kellemetlen meglepetés érte:
„A munkaadó cég szálláshelyén aludtunk – az egyhetes felkészítő tanfolyam hétfőn kezdődött, így a szállásra már vasárnap megérkeztünk. Másnap reggel arra ébredtem, hogy furcsa foltok vannak rajtam, amelyek napközben elkezdtek viszketni, égni és brutálisan feldagadtak, majd be is lázasodtam. Napokkal később, az orvosnál derült ki, hogy poloskák csipkedtek össze.”
A diagnózisig Orsi elmondása szerint nem volt egyszerű eljutni. Amikor a cég képviselőjének jelezte, hogy mi történt, állítólag semmit nem tettek.
„Hétfőn szóltam a csípésekről, és szerdán este kérdezték meg tőlem először, hogy hogy vagyok. A kiütések akkor már elkezdtek sebesedni, borzasztó látványt nyújtottam. A cég képviselője akkor is csak annyit reagált, hogy ugye a matracomat nem vittem át máshova.”
Orsi ezután a tréning végéig inkább a nappaliban, a földön aludt - másik szobába nem költözhetett, mert a cég szerint telt ház volt a szállón. Amikor Nagy-Britanniában elment az orvosi ügyeletre, csak krémeket kapott a csípésekre, amitől nem javult.
„Pár nap múlva úgy döntöttem, hazajövök, mert a kiütések nem múltak. Magyarországon végül szteroidokkal kezeltek, és injekciókúrára kellett járjak, így jöttem rendbe.”
Orsi hamarosan visszatért Angliába, hogy elkezdje a munkát, és egy éjszakát újra céges apartmanban kellett töltenie. Bár egy másik szállásra tették, reggel ott is poloskacsípésekre ébredt. Annyit tudott elérni, hogy két napot még pihenhetett, de aztán munkába kellett állnia.
A higiéniával azonban nemcsak a cég szállásán voltak gondok, a lány szerint előfordult, hogy az ápoltak lakásán is kosz és piszok várta.
„Volt egy kliensem, akiről a cégtől azt az infót kaptam, hogy a férjével él, és egy kutyájuk is van. Ehhez képest, amikor odaértem kiderült, hogy a gondozott nővére és édesanyja is ott lakik, valamint egy kutya helyett négy eb volt a kertnélküli lakásban.”
A magyar ápolónő rögtön nagytakarításba kezdett.
„Amikor a fürdőszobát megláttam, majd elhánytam magam. Nemhogy pisilni nem volt kedvem, de hozzáérni sem semmihez. Mindenhol vastagon állt a kutyaszőr. Ez persze nemcsak az ott lakókról, hanem a többi ápoló igénytelenségéről is árulkodik.”
A bentlakásos ápolók általában csak pár hetet töltenek egy kliensnél, aztán a cég küldi őket tovább a következőhöz. Ez jobb az ápolóknak is, és az ügyfélnek is, mert gyakran nehezen viselik a non-stop együttlétet és az ezzel járó kiszolgáltatottságot.
Orsi a kutyás-helyzetet azonnal jelezte a cégnek, de azt a választ kapta, hogy emberhiány miatt nem tudnak helyette mást küldeni.
„A cégről egyébként tudni kell, hogy tíz esetből nyolcszor nem veszik fel a telefont, volt olyan, hogy 17 percig várakoztattak, amikor valamit el akartam intézni.”
A magyar lánynak egyébként az sem tetszett, hogy a gondozottaknál sokszor üres hűtő várta.
„Senkinek ne legyenek illúziói! A koszt elvileg benne van a fizetésben, vagyis bentlakásos ápolóként az étkezésed biztosítva van. Sokan viszont azt hiszik, egész nap el vagy egy joghurttal, annak ellenére, hogy gyakran kemény fizikai munkát végzel, mert a gondozottakat általában az ápolónak kell mozgatnia.”
Orsi szerint nem véletlen, hogy ezt a munkát a bevándorlók végzik.
„A kelet-európai megcsinálja azt a munkát, amit a brit nem.”
Talán nem meglepő, hogy a lány a tréning után csak a kötelező 120 napot húzta le a cégnél, azután továbbállt. Orsi jelenleg a Kajmán-szigeteken házvezetőnőként dolgozik, és esze ágában sincs még egyszer ápolóként elhelyezkedni.
Rüh, 15 fok és üvöltözés
Az ápolók egy része már-már rabszolgamunkaszerű körülményekről számolt be.
Teréz például, aki mostanában készül felmondani, legutóbbi kliensénél nem vehette 15 foknál magasabbra a fűtést. Ezen végül annyira összevitatkoztak, hogy a megbízási idő lejárta előtt kérte az áthelyezését.
„Egy fiatal férfi páciensemnél történt az eset, akinél általában csak esténként rövid időre lehetett bekapcsolni a fűtést. 26-án, karácsony este Angliában mínuszok voltak, és megkértem, hogy most az egyszer tegyünk kivételt. Persze nem engedte, de én annyira fáztam, hogy végül feltekertem a fűtést. Ezen ő annyira kiakadt, hogy azonnal felhívta az édesanyját, aki megérkezve a lakásba, leüvöltötte a fejemet.”
Teréz pár nap múlva eljöhetett onnan, és most munkát keres. Neki most lett elege az ápolósággal járó embertelen körülményekből, és abból, hogy a cég gyakran semmit nem tesz jogaik védelme érdekében.
Korábban a lány nem is mert szólni, amikor visszásságot tapasztalt.
„Az elején volt egy páciensem, egy nagyon kövér lány, aki kvázi egy tanyán lakott – macskái, kutyái, nyulai, sőt még lovai is voltak, és azokat is el kellett látnom. Igaz, ez nem tartozott a feladatkörünkbe, de én nem bántam, mert szeretem az állatokat. Kezdetben fel sem tűnt, hogy a kliensemen piros pöttyök voltak – csak akkor, amikor rajtam is megjelentek, és viszketni kezdtek.”
Teréz nem gondolt semmi komolyra, ezért csak egy hónnappal később ment bőrgyógyászhoz, amikor hazalátogatott Magyarországra.
„Kiderült, hogy ez bizony rüh, amit a kliensemtől kaptam el. Hát, igen, ő nem nagyon vigyázott a higiéniára…A cégnek persze akkor még nem mertem szólni, mert nagyon új voltam, és nem akartam kekeckedni.”
Teréz is beszámolt az Orsiéhoz hasonló, finoman szólva kifogásolható tisztaságról.
„Az egyik helyen albérlőkkel kellett egy lakrészben lennem, és amikor megérkeztem, a zuhanyzó lefolyóján nem ment le a víz. Persze nekem kellett kitakarítanom, egy marék hajat szedtem ki belőle.”
Volt olyan kliense is, aki a földjén akarta őt dolgoztatni.
„Amikor hozzájuk kerültem, közölték a napirendemet, hogy akkor hajnalban eperszedés. Azt hittem, rosszul hallok…Persze nem csináltam meg, amit kértek.”
Teréz 2013 ősze óta van a cégnél, és jelenleg aktívan munkát keres.
Non-stop műszakok és matracon alvás
Virág négy éve ápoló Angliában – most éppen bentlakásosként dolgozik. Számára a legnagyobb probléma az, hogy 24 órában készenlétben kell állnia.
„A munkaleírás és a cég szabályzata szerint naponta 8-10 órát kell dolgoznod, de ez nem igaz, hiszen bentlakásos ápolóként soha nem ér véget a munkaidőd. Ha a páciensednek éjszaka van szüksége rád, akkor akkor kell kiugranod az ágyból. Volt olyan, hogy az egyik gondozottamnál rendszeresen hajnali kettőkor kellett takarítanom.”
Virág barátja dél-afrikai és szintén ugyanannál a cégnél ápoló - neki nemrég a nappaliban egy matracon kellett aludnia éjszakánként.
„A barátom akkori páciensének két ápolója volt – egyiküknek volt külön szobája, de a barátomnak a nappaliban egy matracon kínáltak alvóhelyet. A gondozott azt mondta, sajnálja, de neki napközben szüksége van a szobára. A párom szerencsére nem hagyta magát, így ez a helyzet később rendeződött.”
Marihuána
Az éjszakai ébresztésekkel kapcsolatban mindegyik interjúalanyunk beszámolt arról, hogy néhány kliens azért zavarta fel őket, mert füves cigire vágytak.
„Volt olyan, aki ötször ébresztett fel, mert marihuánát kellett neki tekerni – a betegek szerint ez az izomgörcsöket enyhíti, a cég szerint viszont tilos ebben segédkeznünk, de ha nem tesszük meg, akkor nem lesz munkánk” – meséli Teréz.
A lány hozzátette, hogy a munkáltatónak ezt többször jelezte, de semmit nem tettek.
Orsi és Virág is beszámolt hasonló esetekről, amikor nekik kellett a pipát megtömniük vagy a marihuánás cigit megsodorniuk.
Persze mindezeket olvasva felmerül a kérdés, mégis miért végzik annyian ezt a munkát. Interjúalanyaink a megélhetést hozták fel érvként, és azt, hogy mégha a fizetés kevés is, legalább nem kell szállásra, rezsire és ételre költeni – bentlakásos ápolóként könnyebb spórolni és pénzt megtakarítani.
Akár még ilyen áron is…
Azért az beszédes, hogy egy potenciális interjúalanyunk a következőt írta megkeresésünkre:
„Sajnos…jelenleg nem tudok segíteni, rendelkezésedre állni. Maximum még 1-2 hónapot fogok tölteni ezen a területen, és őszintén szólva szeretném elfelejteni, hogy valaha is ez volt a munkám. Egyelőre nem szeretnék erről/róla beszélgetni. Talán pár hónap távlatából igen, de először a váltáson akarok túl lenni.”
Erdélyi Angelika
