Akármilyen kellemetlen, bosszantó, szomorú ez az eset, én is azt hiszem, hogy a mi - ti részünkről ebben nem követtünk el mulasztást. Látatlanban mondom ezt, nem én ültem a hivatali ablaknál és vettem fel a csomagot,
. Mondom a véleményem az RRkben látottak, eddigi tapasztaltak alapján - nem ismerjük egymást, de valahogy mégis igen. Én úgy látom, mindannyian gondosan járunk el a dologban. Még az is lehet, hogy nem is csak a másik kedvéért, már bocsánat, hogy így írom: de legalább annyira a saját kedvünkért. Hogy én csináljam rendesen, és akkor nem érheti szó a ház elejét - szerintem sokunkban van ez is, én legalábbis x-szer átnézem, hogy legyen rajta száz pecsét, meg vonalkód, meg minden. Magamat IS védem. Nem gondolnám, ha idáig rendben mentek a dolgok, és nem volt semmi gikszer, akkor pont ennél az egynél rosszul tettétek volna a "dolgotokat". A bosszantó az egészben az, hogy azt gondoljuk, a 21. században, ennyi pénz befizetése után ez nem fordulhat elő, amikor éppen már a Marsra tartunk. Nem fordulhatna elő, sem az, hogy felbontva, sérülten, lábnyomosan érkezzen meg, az meg, hogy eltűnik... Ez i tt nem az afrikai szavannák vidéke, hanem Európa közepe, na ezért bosszantó. És egyébként én is olvastam már, máshol, hogy megtörtént már ilyen, annyira azért nem hibátlan a világ, hogy ez lenne az egyetlen, egyedi eset.
Én nagyon együtt tudok érezni Elodie-vel, mert velem is előfordulhat, ahogy mindannyiunkkal, legalább annyira együtt, mint Zsafival. Nagyon kínos lehet átélni ezt az egészet egyik oldalról, rossz érzés a másik oldalról. Egyszer mindegyik szerepkör megtörténhet bármelyikünkkel, akármennyire is akarjuk a jót. Ember tervez, Isten végez.