N
Naska
Vendég
Időnként sztárok tünnek fel a filmvásznon, akikről ír a sajtó, akik szerelemes levelek garmadáját kapják naponta, akiktől nő a tv-csatorna nézettsége.
Amikor Balázsovits Lajost kezdték megismerni, nem voltak tv-csatornák, de volt film, és volt színház. A szép embereknek, amilyen könnyű az indulás, annál nehezebb később bizonyítani, hogy jó színészek. Pedig Balázsovits az, akkor is, ha ritkán is látjuk játszani.
Van benne valami, amit én lelki visszafogottságnak nevezek. Balázsovits sohanem hangos, belül játszódnak az indulatok minden szerepében.Kiül az arcára, és olyan könnyen elhessenti egy gyengéden szétterített mosoly.
Talán azért, mert szerény, nyilatkozatai sohasem Róla szólnak elsősorban, hanem a színházról, az ügyről,amit képvisel.
Emlékszem, kezdő színész volt, és pont a lakóházunkkal szemben forgatott a stáb. Családom hölgy tagjai, ahogy ez szokás
, kiálltak az erkélyre, és nagy örömmel bámulták a nyirkos reggelen kedvencüket. Hogy közelébe kerülhessenek, teát és szendvicseket készítettek számukra. A stáb jóízűen falatozott, csak a fiatal színész állt távolabb mosolyogva, és egy falatot sem kért. Bevallom, tetszett ez a magatartás, mert volt benne egy önhittség nélküli tartás, ami szerepeiben is mindig érezhető.
Először filmen találkoztam vele, a "Fényes szelek"-ben, de az "Isten és ember előtt" volt az a film, amiben igazán oda kellett figyelnem Rá. Makk Károly filmje Magyarországon játszódik az itt élő etnikailag zárt görög közösségben, akiket szétszakít a "máshonnan" jöttem világa. Balázsovits egy orvostanhallgatót játszott ,bármelyikünk lehetett volna az. De az a szeretetteljes szelídség, ami belőle áradt, az igazán indulatok nélküli halál,ezt tette tőlünk különbözővé.
Már fiatalon játszott gyerekeknek szóló filmekben. Ezeknek mindig az a hátulütője, hogy az ideált felmutató szerepekben alkatilag is szimpatikus színészek szükségeltetnek.A "Palacsintás király" királyfija vagy a "Hahó, a tenger" fiatal papa szerepe ma is népszerű a gyerekek között, és megőriz a filmszalag valamit egykori lényéből.
Legnagyobb sikereit Jancsó Miklós filmjeiben vagy általa érte el. Kedvencem a "Szerelmem Elektra", amelyben szimbólikus eszközökkel mutatja meg,hogy a zsarnokság szelid arcú is lehet.
Igen nagy vitát váltott ki szereplése Jancsó Olaszországban forgatott "Magánbűnök,közerkölcsök" c. filmjében, a Rudolf trónörökös öngyilkosságát megörökítő történetben. A rendező évekkel később nyilatkozott, hogy a soft porno eszközeit akarta kipróbálni, sikerült neki. A filmet sokáig nem mutatták be, mire meg bemutatták, addigra időszerűtlen lett a botrányszaga, hasonló jeleneteket már más filmekben is láthattunk. Viszont megadta egy nemzetközi karrier lehetőségét, Visconti is készített vele filmeket.
A színpadon is igyekezett bizonyítani, hogy jó színész. Elsőként Molnár Ferenc "Hattyú"c. darabjában láttam, remek Ági Miklós volt. Dinamikus szerepjátszás jellemezete, ahogy meg tudta mutatni,hogy hogy képes levenni a lábukról a rangján felüli osztály tagjait, közben azt is eljátszotta,hogy önbecsülés és alábecsülés hogy küzd egymással egy emberen belül.
Ugyancsak a Madách Színházban játszotta Aljoskát az "Éjjeli menedékhely"-ben-remek kritikákat írtak Róla- és Szabó Magda "Béla király"-át.Hiteles volt a Bodnárné fatalabb gyermekének szerepében is.
A Pesti Színházban Harold Pintner "Gondnok" c. darabja számomra egyik csúcsa színjátszásának. Úgy alakított egy idegbeteg fiút Szabó Sándor és Hegedűs D. Géza társaságában, hogy külsődleges eszközöket alig használt,a lélek volt beteg, nem a test. Nagyon szép színházi este volt.
Tizenöt éve a Játékszín igazgatója.Azóta két darabban játszott,a "Gázláng"-ban, és most az "Őrült nők ketrece"-ben .A színészből rendező és színházcsináló lett. A Játékszín nem művész színház, hanem igényes közönségszínház. Nincsenek nagy csodák a dramaturgiában, nincsenek különleges rendezői csinálmányok, kiszámítható, színvonalas szórakoztatás van. Balázsovits pontosan tudja , hogy mi és ki kell a nézőnek.
Én mégis sajnálom, remek Hamlet lehetett volna...
Amikor Balázsovits Lajost kezdték megismerni, nem voltak tv-csatornák, de volt film, és volt színház. A szép embereknek, amilyen könnyű az indulás, annál nehezebb később bizonyítani, hogy jó színészek. Pedig Balázsovits az, akkor is, ha ritkán is látjuk játszani.
Van benne valami, amit én lelki visszafogottságnak nevezek. Balázsovits sohanem hangos, belül játszódnak az indulatok minden szerepében.Kiül az arcára, és olyan könnyen elhessenti egy gyengéden szétterített mosoly.
Talán azért, mert szerény, nyilatkozatai sohasem Róla szólnak elsősorban, hanem a színházról, az ügyről,amit képvisel.
Emlékszem, kezdő színész volt, és pont a lakóházunkkal szemben forgatott a stáb. Családom hölgy tagjai, ahogy ez szokás
, kiálltak az erkélyre, és nagy örömmel bámulták a nyirkos reggelen kedvencüket. Hogy közelébe kerülhessenek, teát és szendvicseket készítettek számukra. A stáb jóízűen falatozott, csak a fiatal színész állt távolabb mosolyogva, és egy falatot sem kért. Bevallom, tetszett ez a magatartás, mert volt benne egy önhittség nélküli tartás, ami szerepeiben is mindig érezhető.Először filmen találkoztam vele, a "Fényes szelek"-ben, de az "Isten és ember előtt" volt az a film, amiben igazán oda kellett figyelnem Rá. Makk Károly filmje Magyarországon játszódik az itt élő etnikailag zárt görög közösségben, akiket szétszakít a "máshonnan" jöttem világa. Balázsovits egy orvostanhallgatót játszott ,bármelyikünk lehetett volna az. De az a szeretetteljes szelídség, ami belőle áradt, az igazán indulatok nélküli halál,ezt tette tőlünk különbözővé.
Már fiatalon játszott gyerekeknek szóló filmekben. Ezeknek mindig az a hátulütője, hogy az ideált felmutató szerepekben alkatilag is szimpatikus színészek szükségeltetnek.A "Palacsintás király" királyfija vagy a "Hahó, a tenger" fiatal papa szerepe ma is népszerű a gyerekek között, és megőriz a filmszalag valamit egykori lényéből.
Legnagyobb sikereit Jancsó Miklós filmjeiben vagy általa érte el. Kedvencem a "Szerelmem Elektra", amelyben szimbólikus eszközökkel mutatja meg,hogy a zsarnokság szelid arcú is lehet.
Igen nagy vitát váltott ki szereplése Jancsó Olaszországban forgatott "Magánbűnök,közerkölcsök" c. filmjében, a Rudolf trónörökös öngyilkosságát megörökítő történetben. A rendező évekkel később nyilatkozott, hogy a soft porno eszközeit akarta kipróbálni, sikerült neki.
A filmet sokáig nem mutatták be, mire meg bemutatták, addigra időszerűtlen lett a botrányszaga, hasonló jeleneteket már más filmekben is láthattunk. Viszont megadta egy nemzetközi karrier lehetőségét, Visconti is készített vele filmeket.A színpadon is igyekezett bizonyítani, hogy jó színész. Elsőként Molnár Ferenc "Hattyú"c. darabjában láttam, remek Ági Miklós volt. Dinamikus szerepjátszás jellemezete, ahogy meg tudta mutatni,hogy hogy képes levenni a lábukról a rangján felüli osztály tagjait, közben azt is eljátszotta,hogy önbecsülés és alábecsülés hogy küzd egymással egy emberen belül.
Ugyancsak a Madách Színházban játszotta Aljoskát az "Éjjeli menedékhely"-ben-remek kritikákat írtak Róla- és Szabó Magda "Béla király"-át.Hiteles volt a Bodnárné fatalabb gyermekének szerepében is.
A Pesti Színházban Harold Pintner "Gondnok" c. darabja számomra egyik csúcsa színjátszásának. Úgy alakított egy idegbeteg fiút Szabó Sándor és Hegedűs D. Géza társaságában, hogy külsődleges eszközöket alig használt,a lélek volt beteg, nem a test. Nagyon szép színházi este volt.
Tizenöt éve a Játékszín igazgatója.Azóta két darabban játszott,a "Gázláng"-ban, és most az "Őrült nők ketrece"-ben .A színészből rendező és színházcsináló lett. A Játékszín nem művész színház, hanem igényes közönségszínház. Nincsenek nagy csodák a dramaturgiában, nincsenek különleges rendezői csinálmányok, kiszámítható, színvonalas szórakoztatás van. Balázsovits pontosan tudja , hogy mi és ki kell a nézőnek.
Én mégis sajnálom, remek Hamlet lehetett volna...
