Szörnyszülöttek a laborokban: ezzel menthetik meg milliók életét?

A tudomány ismét új szakaszba léptette az emberiséget: technikailag képesek lennénk ugyanis szervátültetésre alkalmas, hibrid szerveket növeszteni különböző állatokban.

Korábban disznó-ember embriókat hoztak létre laboratóriumi körülmények között, most birka-ember hibriddel bővült a sor. A procedúra rengeteg etikai kérdést vet fel, noha ha rábólintanak, milliók életét mentheti meg.

0219_disznoember_chihiro.jpg

Kép forrása: Chihiro Szellemországban/Studio Ghibli
A szervátültetés sokak számára az egyetlen út a gyógyuláshoz, a transzplantációs listák azonban világszerte rendkívül hosszúak. Az Egyesült Államokban tíz percenként kerül új név valamelyik várólistára, és 22-en halnak meg naponta donorszerv hiányában. A helyzet Magyarországon sem jobb: az Országos Vérellátó Szolgálat naponta frissülő statisztikája szerint jelenleg 82-en várnak szívre, 14-en tüdőre, 90-en májra, 50-en vesére és hasnyálmirigyre, valamint 1228-an vesére. A tavalyi statisztikák alapján márpedig nem sokaknak van lehetősége új szervet kapni, tavaly összesen ennyi beavatkozást végeztek el:

0219_szervatultetes.jpg

Forrás: Országos Vérellátó Szolgálat
A jelenleg listán szereplők ráadásul nem mindegyike azonnal transzplantálható, ha épp beesik egy alkalmas szerv (úgynevezett transzplantációs riadót követően, például egy balesetben elhunyt személy szerveinek beérkezésével), ha a befogadónál akár csak a legkisebb fertőzés jele is mutatkozik, úgy máris visszasorolják a várólistán az egészségesek javára. Ráadásul a szövettani és ellenanyag-szűrési vizsgálatok eredményét is meg kell várni, ami tovább rontja a túlélési esélyeket. Teljesen egyező donort találni pedig körülbelül annyira nehéz, mint megnyerni a lottó ötöst.

Vagy mégsem?

Teljesen egyező szervet gyakorlatilag a beteg testén kívül lehetetlen találni, így a kilökődés kockázata mindig fennáll. Ennek érdekében az orvostudomány már hosszú évek óta dolgozik azon, hogy átültetésre alkalmas, mondhatni „azonnal rendelkezésre álló” szerveket neveljen petricsészékben – és állatokban. A Science Alert cikke szerint a legfrissebb kísérlet ember-birka hibrid embriókat hozott létre, amelyek újabb mérföldkövet jelenthetnek a donorszervek előállításában.

Kirándulás Frankenstein laboratóriumába

Maga az úgynevezett „kiméra-eljárás” egyébként nem új találmány: a legelső kísérletekben még patkányok őssejtjét ültették be egérembriókba, ahol a kifejlett utódállatokban meg is jelent a patkány-DNS. Ez volt egyébként az első olyan őssejtbeültetési kísérlet, amit a „genetika svájci bicskájaként” emlegetett CRISPR-Cas9 eszközzel végeztek el. Később ezt patkány-disznó kombinációval próbálták ki, itt azonban a disznó-génállomány felülírta a rágcsálóét: a beinjektált őssejtek nem nőttek tovább.

0219_chimera_szervatultetes.jpg

Forrás: Science Alert/ Wu Et Al
A harmadik stádium az ember-disznó hibrid létrehozása volt, ahol szintén élő, emberi DNS-sel rendelkező disznó-egyedeket hoztak létre – összesen 150 darabot. Miután a zigóták életben maradtak, már kifejlett embriókat beültették egy anyaállatba, és hagyták, hogy négy hétig kifejlődjenek. A tudósok ekkor látták, hogy az emberi őssejtek nem csak túléltek és együtt nőttek a gazdatestben, hanem elkezdtek specializálódni: gyakorlatilag emberi szöveteket hoztak létre a fejlődő disznó-embriókban. A disznók használata egyébként azért is népszerű a szervátültetésekben, mivel ezek az állatok elég nagyok ahhoz, hogy ember méretű szerveket növesszenek bennük. A kísérlet negyedik stádiumában a birka-ember hibrid létrehozása volt a cél, amit szintén sikerrel vettek a tudósok.



Komoly etikai dilemmák: szörnyeket gyártunk, embert ölünk?

Ezek a kimérák ugyanakkor 99,9 százalékban még a gazdaállat tulajdonságait viselik, ismertette Hiro Nakauchi, a Stanfordi Egyetem őssejtkutató biológusa: gyakorlatilag a hibridekben alig mintegy 10 ezer emberi sejt található. Vagyis szó sincs beszélő és emberarcú birkák vagy disznók létrehozásáról, pusztán arról, hogy a bennük kifejlődő szervek könnyebben lesznek átültethetők emberi gazdatestbe: ehhez arra van szükség, hogy az embrió sejtjeinek legalább 1 százaléka emberi legyen. Ezt a jelenlegi kísérletek még csak meg sem közelítik.

Az egyik visszatartó erő pont az ember-állat keveredés: maga a kiméra elnevezés is egy mitológiai szörnyre utal. Az emberiség pedig továbbra is viszolyog attól, hogy áthágja ezt a vékony mezsgyét, ami elkülöníti az állatoktól, a tudósok pedig tartanak attól, hogy mi történik, amennyiben az emberi őssejtek emberi agyat kezdenek növeszteni egy disznóban, birkában vagy épp patkányban.

A másik dilemma még ingoványosabb morális talajra vezet. A kísérletekben használt emberi embriókat egy nemzetközi egyezmény következtében 28 napos korukban (de legkésőbb a disznók várandósságának első trimeszteréig) megsemmisítik. Ez, lévén emberi sejtekről is van szó, ugyanazokat a morális kérdéseket veti fel, mint amik az abortusz kapcsán felmerülnek (embereknél ennek a határa a terhesség harmadik hónapja, amennyiben ezt más, egészségügyi helyzet máshogy nem indokolja).

Ez ugyanis a határa annak, ameddig még nem személyként kezelik az embriót, mivel a kulcsfontosságú szervrendszerek és az idegrendszer ekkorra már kialakulnak (a terhesség 9. hetétől már nem embrióként, hanem magzatként hivatkoznak rá az orvosok, de a 7-8. héttől már gyakorlatilag van egy „kész”, mindössze két centis emberkénk). Fontos tudni ugyanakkor, hogy a kísérletekben használt emberi embriók 60 százaléka eleve életképtelen, a kiolvasztást követő 24 órán belül pedig a fennmaradó állomány nagyjából fele nem mutat további növekedést.

A kimérák csodálatos világa

A kiméra egy, a görög mitológiában megjelenő, több állatból „összeollózott” szörnyeteg. A korai leírások szerint a kiméra gyakorlatilag egy oroszlán, nyakából egy második fejként egy kecskéé nő ki, a farka helyén pedig egy élő kígyó található. A kiméra kifejezést ma az orvostudomány használja a genetikai kísérletek eredményeként született hibridekre, valamint állatokban és emberekben előforduló, ritka genetikai mutációval rendelkező egyedekre.


Ilyenkor az elsődleges jelleg mellett egy másod- vagy harmadlagos jelleg is felbukkan az illetőben – például egyszerre két vércsoporttal rendelkezik, vagy a DNS-vizsgálatok során két (vagy több), teljesen különböző génkészlet szerepel ugyanabban az illetőben. Egyebek mellett ez volt az oka annak, hogy egyszer egy amerikai anya, Lydia Fairchild elbukta a vizsgálatot a gyerektartási perben – az apa DNS-e egyezett a gyerekekével, de Lydiáé nem.

Balkó Rita
 
. A háziasítás „nehezét” azonban, vagy legalábbis a kezdeteket, azonban más földrészen végezték el őseink...
Nos...eurázsia egy földrész. Afrika külön...amerika külön ausztrália külön..Miért is nincs afrikának lova? Sertése? Szarvasmarhája? Miért csak vadállatokban bővelkedik?
Vagy ott van óceánia...ezek számomra érdekes dolgok.
 
Nos...eurázsia egy földrész. Afrika külön...amerika külön ausztrália külön..Miért is nincs afrikának lova? Sertése? Szarvasmarhája? Miért csak vadállatokban bővelkedik?
Vagy ott van óceánia...ezek számomra érdekes dolgok.

Bocs de mi az hogy Afrikában csak vadállatok vannak?! Ez a szememben afféle kontinentalizmus, a nacionalizmus mintájára...

Barátom, előző hozzászólásomban említettem a tevét. Afrika és Arábia a hazája, és NEM VADÁLLAT. Már nem. Nem is él már vad változata, írtam.

A kecske is elsősorban afrikai állat. Nem vadállat. Én még tartottam is kecskét egy időben, nagyon kedves, ragaszkodó állat.

Afrikában továbbá tudom hogy a bennszülöttek gykran tartanak mindenféle madarakat, mondhatni afféle „fura tyúkokat” de csak én hívom így őket, sokféle változatuk van csak nem emlékszem a nevükre.

Nincs Afrikában ló? Hát talán amiatt nincs mert nincsenek arrafelé akkora füves pusztaságok mint Aurázsiában... De, ennek ellenére, tulajdonképpen van lova Afrikának is, csak azt te azon a néven ismered, hogy ZEBRA... Bizony ám! A zebra tulajdonképpen nem más, mint a ló félsivatagi változata! ez annyira így van, hogy filogenetikus értelemben nem is vált el olyan rég egymástól a zebra és a ló törzsfája. Annyira közeli rokonok még most is, hogy az állatkerti orvosokat zebra helyett lovakon gyakoroltatják gyakran, mert a ló mégis olcsóbb, ellenben szinte azonos a két állat felépítése, sőt, még a gyógyszerérzékenysége is nagyrészt! Amúgy, a lónak Ázsiában is kialakult félsivatagi variánsa, mondhatni az „ázsiai zebra”, na, ennek a neve magyarul a SZAMÁR...

Hogy miért nem szelídítették meg a zebrát az afrikaiak? Pofonegyszerű: mert az ő természeti viszonyaik közt messze jobban beváltak a tevék... a zebrára nem volt szükségük.

A macska szerinted mióta vadállat? Írtam hogy azt Egyiptomban szelidítették meg / nemesítették ki / háziasították, márpedig Egyiptom Afrikában van ugye!

A bivalynak is van Afrikában élő változata, mármint háziasított fajtára gondolok. A kutyának is.

Óceánia? Teljesen érthető: szétszórt, apró szigetek, nemigen lehet ott állattenyésztéssel foglalkozni. Ennek ellenére, vannak nekik is mindenféle helyi variánsaik a tyúkokból meg más madarakból. Sok tucat fajta is.

A kritikád tehát legfeljebb Ausztráliával kapcsolatban állhat meg, de én még ezt is kétlem, mindazonáltal, azt a kontinenst nem tudom megvédeni, de attól tartok ez nem Ausztráliára vet rossz fényt hanem rám, mert a lelkem mélyén biztos vagyok benne hogy az ottani bennszülötteknek is vannak/voltak mindenféle fura háziasított állataik, mittudomén szelíd kenguruk vagy akármik, csak az az igazság hogy erről nem tudok, nem tanulmányoztam a kérdést, holott talán illett volna.
 
Bocs de mi az hogy Afrikában csak vadállatok vannak?! Ez a szememben afféle kontinentalizmus, a nacionalizmus mintájára...

Barátom, előző hozzászólásomban említettem a tevét. Afrika és Arábia a hazája, és NEM VADÁLLAT. Már nem. Nem is él már vad változata, írtam.

A kecske is elsősorban afrikai állat. Nem vadállat. Én még tartottam is kecskét egy időben, nagyon kedves, ragaszkodó állat.

Afrikában továbbá tudom hogy a bennszülöttek gykran tartanak mindenféle madarakat, mondhatni afféle „fura tyúkokat” de csak én hívom így őket, sokféle változatuk van csak nem emlékszem a nevükre.

Nincs Afrikában ló? Hát talán amiatt nincs mert nincsenek arrafelé akkora füves pusztaságok mint Aurázsiában... De, ennek ellenére, tulajdonképpen van lova Afrikának is, csak azt te azon a néven ismered, hogy ZEBRA... Bizony ám! A zebra tulajdonképpen nem más, mint a ló félsivatagi változata! ez annyira így van, hogy filogenetikus értelemben nem is vált el olyan rég egymástól a zebra és a ló törzsfája. Annyira közeli rokonok még most is, hogy az állatkerti orvosokat zebra helyett lovakon gyakoroltatják gyakran, mert a ló mégis olcsóbb, ellenben szinte azonos a két állat felépítése, sőt, még a gyógyszerérzékenysége is nagyrészt! Amúgy, a lónak Ázsiában is kialakult félsivatagi variánsa, mondhatni az „ázsiai zebra”, na, ennek a neve magyarul a SZAMÁR...

Hogy miért nem szelídítették meg a zebrát az afrikaiak? Pofonegyszerű: mert az ő természeti viszonyaik közt messze jobban beváltak a tevék... a zebrára nem volt szükségük.

A macska szerinted mióta vadállat? Írtam hogy azt Egyiptomban szelidítették meg / nemesítették ki / háziasították, márpedig Egyiptom Afrikában van ugye!

A bivalynak is van Afrikában élő változata, mármint háziasított fajtára gondolok. A kutyának is.

Óceánia? Teljesen érthető: szétszórt, apró szigetek, nemigen lehet ott állattenyésztéssel foglalkozni. Ennek ellenére, vannak nekik is mindenféle helyi variánsaik a tyúkokból meg más madarakból. Sok tucat fajta is.

A kritikád tehát legfeljebb Ausztráliával kapcsolatban állhat meg, de én még ezt is kétlem, mindazonáltal, azt a kontinenst nem tudom megvédeni, de attól tartok ez nem Ausztráliára vet rossz fényt hanem rám, mert a lelkem mélyén biztos vagyok benne hogy az ottani bennszülötteknek is vannak/voltak mindenféle fura háziasított állataik, mittudomén szelíd kenguruk vagy akármik, csak az az igazság hogy erről nem tudok, nem tanulmányoztam a kérdést, holott talán illett volna.
Ezek szerint nem érdekel annyira, hogy beszerezd a könyvet. Akkor válaszolok röviden.
A szelidítés nem azonos a háziasítással. Kezdjük ezzel. Szelidíteni mindent lehet, még cápát is, oroszlánt meg napjainkban is százszámra szelidítenek, lásd cirkuszok, de tették ezt az órkorban is. Ez még nem háziasítás, elvégre nem hajtanak gazdasági hasznot, nem születnek fogságban szelíd egyedek, nem változott a faj a háziasítás hatására jelentősen, nincs elkülönült forma (legalább alfaji szinten), ami más genetikával rendelkezne a folyamat következtében.
Alapvetően a nagy gazdasági hasznot hajtó állatok nagytestű emlősök, főképp Eurázsiából (É-Afrika ebbe a térságbe tartozik kulturálisan, ezért ide sorolják a tevét is). Ezeket régen háziasították, nagyjából rövid idő alatt, azóta semmi (pont a teve óta). A kistestűek, mint a macska vagy a hörcsög a mai napig "háziasítódnak", bár pl. a laborpatkányt nem szokás hétköznapi szóhasználattal háziállatnak nevezni, de mégis az. Háziállat a felsoroltak közül a méh is, a róka (ma már van háziróka populáció), a farkasból meg lett a kutya. A vad populációt nem számítjuk, elvégre minden háziállatnak van vad őse (vagy volt, de azóta kihalt).
Az ember elsősorban nagytestű szárazföldi emlősfajokat háziasított. A tengerieket nem tudta, az őskorban nem voltak nagy méretű tengeri akváriumok, ez csak ma áll rendelkezésre, így a háziasítás útján van pl. sok gazdasági halfaj (azonban a tenyésztési módszerek miatt ez nem valószínű, hogy bekövetkezne, egyszerűen nincs szelekció, csak szaporítják az egyedeket - viszont pont ideális populációt testesítenek meg, ami populációgenetikai szempontból remek). A felsoroltak közül így kiesett a cápa (nem hajt nagy gazdasági hasznot, nem fogják háziasítani), a halról beszéltem, az aligátor (szintén, a bőre luxuscikk, nincs akkora felvásárlás, hogy érdemes legyen). Maradt a zebra és az oroszlán. Náluk más problémák vannak.
Nagyon sok ok miatt maradhat el a háziasítás. Első az étrend. Nagytestű állat sokat eszik - obligát ragadozó meg nagyon sok húst eszik. Ilyenkor szokás idézni a 10%-os szabályt: egy élőlény az elfogyasztott étel mennyiségének kb. 10%-át haszonsítja. Kilóra így lehet számolni, Jared Diamond példájábal élve: 500 kilós tehén felneveléséhez kell 5000 kiló kukorica. De egy 500 kilós ragadozó (akár oroszlán) felneveléséhez kell 5000 kiló növényevőhús, amihez kell 50000 kiló kukorica. Ez gazdaságtalan, senkinek nem éri meg. A kutya kivétel, mert nem elsősorban a húsáért háziasították (plusz mindenevésre is képes, ahol a húsáért tenyésztették, ott pont moslékon élt). A macska épkézláb megoldás, kistestű, illetve kifejezetten rágcsálóirtásra háziasították. Nem kellett etetni. :)
A másik a növekedési sebesség. Nem írtad, ezért én írok példát: elefánt. Használják hátasállatnak, de mire felnőne egy nemzedék, a gazdájuk meghal. Egyszerűen ezt sem éri meg, egyszerűbb néha befogni egy vad egyedet és megszelidíteni.
A harmadik, ami gond lehet, a fogságban szaporodás. Az oroszlánok mellett egy másik afrikai ragadozóra gondolj, akivel sokat vadásztak: gepárd. A XX. század derekén született az első fogságban született geprádkölyök, nem csoda, hogy nem háziasították, esélyük sem volt. Vadon befogták.
A negyedik a rossz természet. Érthető okból, medvét nem igen háziasítottak (bár állítólag különösen fonom a húsa). Ugyanígy a zebra: iszonyú. Az csak mese, hogy felnyergeled meg versenyt nyersz vele. Elkapni sem igen lehet, meg sem békél az emberrel, nem bírja a nyerget, ritkán ugyan fogat elé lehet fogni, de ennyi. Állatkertekben is utálják, harapós. Állítólag több gondozó sérült meg zebrák miatt, mint a tigrisektől.
Ott van még a pánikra való hajlam. A háziállatot be kell fogni, ami stresszhelyzet. Ha az állat bepánikol és menekülni kezd, akkor jó eséllyel vagy megszökik, vagy átesik a kerítésen és kitöri a nyakát. (Láttál már megrémült lovat? Csúnya látvány.) Ha a faj olyan, hogy nem tűri az ilyen helyzeteket, akkor nem fogják háziasítani. Ezért nincs házigazella vagy háztáji kazuár.
Végül a szociális szerkezet okozhatja, ha egy faj nem került háziasításra. Ha magányosan kóborló fajról van szó, nem tud az ember sokat egy helyre terelni. A macskát pont magányos vadásznak háziasították, így nála ez nem gond, a rókánál viszont igen, mivel a rókát a kutya mintájára próbálták háziasítani. Kell neki territórium, nem tűri az embert, nem ismeri el a dominanciáját. Más fajok ugyan csapatban élnek, de vagy időszakosan kiválnak belőle (pl. antilopok), így nem tarthatóak huzamosabb ideig egy helyen, vagy nem ismernek el egy vezetőt (kanadai vadjuh), így nem lehet terelni a csordát. Úgy meg neház boldogulni az állatokkal.

Lényegében ennyi. Bármi probléma van, besorolható az előbb említett okok közé. Persze a XX. századra megváltoztak a háziasítási szokások, de ez, mint mondtam, főleg a kistestűekre terjed ki. A rómaiaknál már volt nyúl a húsáért, később a szőréért, ma a házikedvencek, kísérleti állatok miatt van egyre több háziállat, különféle szárnyasokat a mai napig háziasítás alá vonnak, a selyemhernyó mintájára egyre több pókfajt próbálnak háziasítani. Nagytestűeknél viszont nagyjából kimerült a keret, ami volt, azt már az őskorban, azóta gyakorlatilag semmi, de próbálkozások vannak.
.....
Ez csak másolás nincs adat hogy ki írta.
 
Ez szerintem csak egy sci-fi témája lehet. Ha valaki oda jut, hogy szüksége van szervátültetésre, nincs ideje kivárni, míg a klónjában megnő.

A cikkre visszatérve, ha abból indulok ki, hogy a növényi genetikába való beavatkozás hová vezetett, a sokkal bonyolultabb állati-emberi szervezetekbe való ilyen beavatkozásnak (az etikain túl) beláthatatlanok a következményei.

Istent játszani igen kockázatos dolog....
Engem is csak az undor fog el ilyen irányú dolgok miatt
Még a növények genetikájába a DNS láncba való direkt modern beavatkozást is veszélyesnek nem tökéletesen ellenőrzöttnek tartom
Az alapvető bajt a felgyorsított erőszakos módszerben látom.
Nem bírom ezt a fajta sietséget.
A visszajelzés a természettől 50-100 évbe is telhetne.
Nem beszélve az eleve bizalmatlanság tényével az emberekben.
Megerőszakolnak már a propagálásával.
Türelmetlen és agresszív a módszer és a terjesztés is
Sajnálom ezzel számolni kell
Európában másképp állnak mindeniket hozzá.Nem annyira profit éhesek talán?
Vagy bölcsebbek?
Lassítani kipróbálni megvárni eredményét visszajelzést kapni a hosszútávú változásról
Nehogy aztán rémült kapkodás legyen a vége.
Mint a föld életébe beavatkozott összes emberi tevékenységnél
 
Nos...eurázsia egy földrész. Afrika külön...amerika külön ausztrália külön..Miért is nincs afrikának lova? Sertése? Szarvasmarhája? Miért csak vadállatokban bővelkedik?
Vagy ott van óceánia...ezek számomra érdekes dolgok.
Nem ellenzem amit írsz
De hogyan érted?: Nincs Afrikának lova.Vadlova nincs nem is arról beszélsz hanem az ember által társként használt lóróL
Ez nem igaz az arabok használnak lovat.
nem jártam ott de sok filmben feltűnik.
A leghíresebb a tűz óceánja
Nemrég láttam újra a menni vagy meghalni légiós filmet.
Vannak északon lovak meg persze sok sok teve de az világos miért
 
Ezek szerint nem érdekel annyira, hogy beszerezd a könyvet. Akkor válaszolok röviden.
A szelidítés nem azonos a háziasítással. Kezdjük ezzel. Szelidíteni mindent lehet, még cápát is, oroszlánt meg napjainkban is százszámra szelidítenek, lásd cirkuszok, de tették ezt az órkorban is. Ez még nem háziasítás, elvégre nem hajtanak gazdasági hasznot, nem születnek fogságban szelíd egyedek, nem változott a faj a háziasítás hatására jelentősen, nincs elkülönült forma (legalább alfaji szinten), ami más genetikával rendelkezne a folyamat következtében.
Alapvetően a nagy gazdasági hasznot hajtó állatok nagytestű emlősök, főképp Eurázsiából (É-Afrika ebbe a térságbe tartozik kulturálisan, ezért ide sorolják a tevét is). Ezeket régen háziasították, nagyjából rövid idő alatt, azóta semmi (pont a teve óta). A kistestűek, mint a macska vagy a hörcsög a mai napig "háziasítódnak", bár pl. a laborpatkányt nem szokás hétköznapi szóhasználattal háziállatnak nevezni, de mégis az. Háziállat a felsoroltak közül a méh is, a róka (ma már van háziróka populáció), a farkasból meg lett a kutya. A vad populációt nem számítjuk, elvégre minden háziállatnak van vad őse (vagy volt, de azóta kihalt).
Az ember elsősorban nagytestű szárazföldi emlősfajokat háziasított. A tengerieket nem tudta, az őskorban nem voltak nagy méretű tengeri akváriumok, ez csak ma áll rendelkezésre, így a háziasítás útján van pl. sok gazdasági halfaj (azonban a tenyésztési módszerek miatt ez nem valószínű, hogy bekövetkezne, egyszerűen nincs szelekció, csak szaporítják az egyedeket - viszont pont ideális populációt testesítenek meg, ami populációgenetikai szempontból remek). A felsoroltak közül így kiesett a cápa (nem hajt nagy gazdasági hasznot, nem fogják háziasítani), a halról beszéltem, az aligátor (szintén, a bőre luxuscikk, nincs akkora felvásárlás, hogy érdemes legyen). Maradt a zebra és az oroszlán. Náluk más problémák vannak.
Nagyon sok ok miatt maradhat el a háziasítás. Első az étrend. Nagytestű állat sokat eszik - obligát ragadozó meg nagyon sok húst eszik. Ilyenkor szokás idézni a 10%-os szabályt: egy élőlény az elfogyasztott étel mennyiségének kb. 10%-át haszonsítja. Kilóra így lehet számolni, Jared Diamond példájábal élve: 500 kilós tehén felneveléséhez kell 5000 kiló kukorica. De egy 500 kilós ragadozó (akár oroszlán) felneveléséhez kell 5000 kiló növényevőhús, amihez kell 50000 kiló kukorica. Ez gazdaságtalan, senkinek nem éri meg. A kutya kivétel, mert nem elsősorban a húsáért háziasították (plusz mindenevésre is képes, ahol a húsáért tenyésztették, ott pont moslékon élt). A macska épkézláb megoldás, kistestű, illetve kifejezetten rágcsálóirtásra háziasították. Nem kellett etetni. :)
A másik a növekedési sebesség. Nem írtad, ezért én írok példát: elefánt. Használják hátasállatnak, de mire felnőne egy nemzedék, a gazdájuk meghal. Egyszerűen ezt sem éri meg, egyszerűbb néha befogni egy vad egyedet és megszelidíteni.
A harmadik, ami gond lehet, a fogságban szaporodás. Az oroszlánok mellett egy másik afrikai ragadozóra gondolj, akivel sokat vadásztak: gepárd. A XX. század derekén született az első fogságban született geprádkölyök, nem csoda, hogy nem háziasították, esélyük sem volt. Vadon befogták.
A negyedik a rossz természet. Érthető okból, medvét nem igen háziasítottak (bár állítólag különösen fonom a húsa). Ugyanígy a zebra: iszonyú. Az csak mese, hogy felnyergeled meg versenyt nyersz vele. Elkapni sem igen lehet, meg sem békél az emberrel, nem bírja a nyerget, ritkán ugyan fogat elé lehet fogni, de ennyi. Állatkertekben is utálják, harapós. Állítólag több gondozó sérült meg zebrák miatt, mint a tigrisektől.
Ott van még a pánikra való hajlam. A háziállatot be kell fogni, ami stresszhelyzet. Ha az állat bepánikol és menekülni kezd, akkor jó eséllyel vagy megszökik, vagy átesik a kerítésen és kitöri a nyakát. (Láttál már megrémült lovat? Csúnya látvány.) Ha a faj olyan, hogy nem tűri az ilyen helyzeteket, akkor nem fogják háziasítani. Ezért nincs házigazella vagy háztáji kazuár.
Végül a szociális szerkezet okozhatja, ha egy faj nem került háziasításra. Ha magányosan kóborló fajról van szó, nem tud az ember sokat egy helyre terelni. A macskát pont magányos vadásznak háziasították, így nála ez nem gond, a rókánál viszont igen, mivel a rókát a kutya mintájára próbálták háziasítani. Kell neki territórium, nem tűri az embert, nem ismeri el a dominanciáját. Más fajok ugyan csapatban élnek, de vagy időszakosan kiválnak belőle (pl. antilopok), így nem tarthatóak huzamosabb ideig egy helyen, vagy nem ismernek el egy vezetőt (kanadai vadjuh), így nem lehet terelni a csordát. Úgy meg neház boldogulni az állatokkal.

Lényegében ennyi. Bármi probléma van, besorolható az előbb említett okok közé. Persze a XX. századra megváltoztak a háziasítási szokások, de ez, mint mondtam, főleg a kistestűekre terjed ki. A rómaiaknál már volt nyúl a húsáért, később a szőréért, ma a házikedvencek, kísérleti állatok miatt van egyre több háziállat, különféle szárnyasokat a mai napig háziasítás alá vonnak, a selyemhernyó mintájára egyre több pókfajt próbálnak háziasítani. Nagytestűeknél viszont nagyjából kimerült a keret, ami volt, azt már az őskorban, azóta gyakorlatilag semmi, de próbálkozások vannak.
.....
Ez csak másolás nincs adat hogy ki írta.

Szép összefoglaló, nagyjából igaznak is tartom, csak egy dolgot nem tudok elfogadni belőle: hogy szerintem igazán minden alap nélkül von éles határvonalat azon három fogalom közé, hogy szelídítés, háziasítás és tenyésztés.

E három fogalom szerintem átfedi egymást, és nem is kicsit. Gondold el, az ősember befogott pár farkast (kölyökfarkasokat). Megszelidülek. Szaporodtak is az ember közelében. De ugye ott volt még bennük az ösztön arra hogy elkóboroljanak messzire, falkákba tömörüljenek meg minden... Amelyikben ez erős volt, idővel elszökött az ember mellől, emiatt az ember nem is tenyésztette ezt az egyedet tovább, hiszen nem volt már mellette.
Akik megmaradtak mellette, nyilván azok közül is volt az ősembernek pár kedvence akiknek kedvezett, s persze hogy azok, melyek barátságosabbak voltak mint a többiek, szelídebbek, stb! Ezekkel többet foglalkozott, szükség esetén ínséges időkben nekik adta a kevés ételt emiatt ezek nagyobb eséllyel maradtak életben, stb... És ehhez még az se kellett hogy már ekkor az első időkben be legyenek zárva.

Itt ahol lakom, 3 évvel ezelőtt a nagy közös szemetes környékén láttam kóborolni 3 kismacskát. Nyilván vadon születtek. Szerettem volna befogadni őket vagy legalább az egyiküket mert nagy macskakedvelő vagyok. Sajnos, nem bíztak bennem annyira hogy ez sikerült volna, sőt mindig már messziről elmenekültek amikor engem megláttak hogy megyek a szemetes felé.
Ennek ellenére, a három kismacsek közül az egyik sosem futott világgá, csak messzire, de ott leült és nézett engem. Ő bátrabb volt, vagy fogalmazzak úgy: jobban elviselte az ember jelenlétét. Nyilván, sejthető hogy ezt azzal honoráltam hogy jól látható helyre a szemetesen kívül mindig leraktam olyan táplálékot amiről sejtettem hogy kedvelni fogja. És ő ezt látta, hiszen ő nem futott világgá. És amikor elmentem onnan, odament és megette... (ez biztos, mert volt bőr a pofámon még kilesni is nagy ügyesen...)
Hamarosan tél lett... Jaj de nagy szüksége van akkor egy kismacskának efféle potya élelemre!

E macska azóta is él, bár már cseppet se kölyök. Hatalmas, óriási hím kandúr, akkora hogy Magyarországon ilyet még soha életemben nem láttam, és olyan vastag, tömött bundája van hogy egy nyúl is irigykedhetne rá. Szerintem nem is igazi házimacska, hanem legalább félig vadmacska. Mondjuk ez azt is megmagyarázza, miért nem sikerült annyira a közelembe édesgetni hogy megsimogathassam...

A lényeg azonban e sztoriból az, hogy egyedül ő él a háromból! A másik kettőt az első télnek nagyjából a közepe óta nem láttam...

Tehát ő él, mert SZELIDEBB VOLT mint a tesói. Nem teljesen szelíd, nem házias, de inkább mint azok, s ez előnyére vált. Szelekció történt! Nyilván, ő majd továbbadja azokat a génjeit az utódainak, amelyek miatt ő inkább volt „emberszerető”, mint a két társa akik elpusztultak. Egy lépés szelekció. Mondhatni „tenyésztettem” egy egy fokkal szelídebb vadmacskafajtát, holott nem párosítottam őt szándékosan és erőszakkal semelyik másik macskával se!

Így lehetett egykor régen is, valahogy így kezdődhetett...

Ki tudja, lehet hogy 5 év múlva egy másik macskacsoportot látok a kuka környékén, ennek a kandúrnak sokadik utódait, és azok már közelebb jönnek majd hozzám mint ő, az ősük, de ezek közt is lesz olyan aki a LEGKÖZELEBB jön majd, emiatt neki jut majd minden élelem melynek hála életben marad, vagy ha a többi is látja a kihelyezett kaját, ő ér oda elsőnek, tehát több jut neki belőle, s emiatt nagyobb eséllyel marad életben...
 

Hírdetőink

kmtv.ca

kmtv.ca

Friss profil üzenetek

livian wrote on bnrn's profile.
Szia. Csak így ismeretlenül is szeretném megköszönni neked a Sutherland könyvek fordítását, nagyon nagy örömet okoztál a fiamnak. Hétről-hétre várta a fordításodat, napi szinten érdeklődött mindig, hogy van-e új rész. Kicsit szomorú, hogy több rész ebből a sorozatból már nem lesz.
Esetleg megkérdezhetem, tervezel hasonló sorozatot még? Olvashat még tőled fantasy fordítást?

Köszönettel: Livian
beamix wrote on Ajuda67's profile.
Szia,bocs de csak most csatlakoztam,hogyan tudok hozzájutni a fordításaidhoz ? Főképp a Kárpátok vampirjai sorozat 36,37.reszei érdekelnek. Előre is köszönöm az útbaigazítást
Hi! Does anyone here have the easy deutsch books by Jan richter in English?
hanna322 wrote on pöttyösdoboz's profile.
Szia! Érdeklődni szeretnék, hogy az Okosodj mozogva DVD anyagát el tudnád-e küldeni? Sajnos a data linkek már nem működnek. Nagyon köszönöm előre is a segítségedet! Üdv.: hanna322
katuskatus wrote on adabigel's profile.
Szia kedves Abigél! Neked sikerült letölteni Az egészség piramisa c. könyvet? Ha igen, elküldenéd nekem? Szép napot kívánok!

Statisztikák

Témák
38,135
Üzenet
4,803,339
Tagok
615,789
Legújabb tagunk
vireni
Oldal tetejére