Köszönöm, hogy megoszthattad és láthattam. Átfutottam, még nem túl alaposan, de nem tudom magamban tartani az első, szembetűnő dologra történő reakciómat. Kérlek, ha vélemyénet kérnek és egyetértesz a gondolataimmal, továbbítsd a megfelelő fórumra.
Számomra nem csak az a rész elkeserítő benne, amit jelzel, de van köze kissé ahhoz is.
Úgy látszik elérte az ingerküszöböt a pedagógushiány problémája és a gyógypedagógus hiányé is.
De ezt a mondatot, azaz az indoklást kifejezetten sértőnek találom a gyógypedagógusokra nézve: "A hatályos szabályozás értelmében az értelmi fogyatékos tanulók szegregált oktatásában teljes „gyógypedagógus-kényszer” van, melynek feloldása bizonyos esetekben, t
antárgyak körében indokolt, hogy a megfelelő oktatás részükre is biztosítva legyen. Miért? A gyógypedagógus által biztosított nevelés-oktatás nem megfelelő a számukra????? Épp, hogy az a megfelelő!
Egyébként pedig nem csak arról van szó, hogy az "rajz, testnevelés, informatika, technika, ének-zene, etika és az egyes kerettantervek által tartalmilag ezekkel egyenértékű tantárgyak oktatását elláthatja a tantárgynak megfelelő szakos tanár is", hogy nem tanulta meg a szakos tanár ezen tantárgyak gyógypedagógiai tantárgypedagógiáját, hanem az ezen túlmenően egy nagyon-nagyon alap probléma, hogy a gyógypedagógus nem véletlenül tanít egy csoportnak szinte minden tantárgyat. Ugyanis a tanulásban és értelmileg akadályozott (és nem a tervezetben használt régesrégi terminológia "enyhe értelmi fogyatékos és középsúlyos értelmi fogyatékos!!!!!!! én kérek elnézést!
) gyerekek egy-egy felnőtthöz kötődnek, ez pszichológia, gyógypedagógisi pszichológia,....... és az érem másik oldala, szakmai oldala az, hogy az a felnőtt, a gyógypedagógus, aki tudja, hogy a gyermeket a különböző tantárgyak keretei között hogyan, miként fejleszthet, hyogyan-miként kompenzál egy-egy sérültebb területet a másikkal. És ezek bizony tantárgyakon átívelő, komplex kognitív és pszichés folyamatok. Ez az ami a magyar gyógypedagógia eddig egyik világra szóló értéke volt???? (sír a szívem leírni!). Az tehát, hogy a gyógypedagógus nem a tantárgyát, tantárgyait tanítja, hanem a gyermeket és ennek eszköze egy-egy tantárgyba épített ismeretátadás, de mindenek előtt készség- képességfejlesztés, vagy éppen terápiás eljárás!!! Nem akarok megbántani tanár kollégákat, de ők más szemlélettel, máshogy közelítenek a gyerekekhez. Más a viszonyuk.
Csak egy egyszerű példa, de talán ennek analógiáján érthető, hogy mire gondolok. A testnevelés tantárgy nálunk mozgásfejlesztés, sokszor regressziós terápiás elemekkel, egyensúlyfejlesztés, mozgáskoordinációs fejlesztés, ayres terápia, tsmt, stb. És ez nem azért, mert mi ezt így kitaláltuk, hanem azért, mert, mint írtam minden mindennel összefügg, de azt minden gyógypedagógus tudja, hogy a mozgás minden kognitív funkció alapja. ha jó a mozgásfejlesztés, az segíti az egyéb tanórákon történő tanulást is.
Nem akartam nagyon gyógypedagógus lenni és remélem, érthető is, amit írtam.
A másik a sérült gyermek egészséges személyiségfejlődésének elősegítése, ehhez pedig szintén szükség van a felsorolt tárgyakra, mondjuk az énekre, rajzra különösen.
A módszertani kérdésekről is tudnék értekezni, de az még tovább növelné itt a sorok számát. Egyelőre befejezem. Elnézést, ha nagyon hosszúra nyúlt és most csak önző módon erről az egy változtatásról írtam.....
Szomorú vagyok.
