Messzi északon a hosszú teleket rövid, varázslatos tavasz követi, a rétek olyan színpompába öltöznek, amilyent az örökkévaló, havas, szeles téli estéken emberfia nem is álmodhat... álmodhatna, de a hidegtől és rátelepedő borútól gondolni sem mer kikeletre, mert a csalóka álom elmúltával észak lányai és fiai szívébe a korábbinál is mélyebb és keserűbb búskomorság támad, mely nem szűnik, sőt ahogy a szántóföldek fagya egyre kövérebbé válik, a végtelen tavak jege félméteresre hízik, keményen ellenállva jégcsákány munkálkodásának, a szívek és lelkek is jégbe fagynak... ezért észak emberei téli estéken állandó szívmelegítő tevékenységet folytatnak... bensőjüket forró italokkal melengetik ... zenélnek, táncolnak, varázslatos történeteket mesélnek, több réteg medvebőr alá bújnak... nők, férfiak vegyesen, úgy ölelgetik egymást, míg a hőn áhított melegség átragyog az irhákon.