S nagy lendülettel érkezik a fám közelébe még egy, és még, már majdnem száz, mire meghallom a nagy duruzsolást. Be nem áll a kis szájuk, a szárnyaik csapkodva tartják fent őket, miközben szorgosan szedik össze a rágcsálni valót, hogy méz lehessen belőle, életet adó nedű nekik, s nekem, az embernek, aki rendre ellopom majd tőle.