Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

S nagy lendülettel érkezik a fám közelébe még egy, és még, már majdnem száz, mire meghallom a nagy duruzsolást. Be nem áll a kis szájuk, a szárnyaik csapkodva tartják fent őket, miközben szorgosan szedik össze a rágcsálni valót, hogy méz lehessen belőle, életet adó nedű nekik, s nekem, az embernek, aki rendre ellopom majd tőle.

Szia Dezsoili!
Benned muzsikál a harmónia!
Érzem
Hallom

Nem fáradnak el, apró testükkel szállnak sziromról sziromra, s miközben én itt bent a jó melegben iszogatom kávémat, ők már a reggeli hűvös szellőben is elkezdték végezni napi feladataikat, majd visszaszállnak a kasba, leteszik a szerzett kincset, ott majd a másik megrágja szépen, nyálával kevergetve készíti el a mézet, hogy én itt a reggeli teámba beletehessem.

Szia drága Juditom! Amúgy is írnék, de miután csak egy évvel idejövetelemet követően tudtam meg, hogy itt lehet végre megszerezni azt a 20 beszólást, gondoltam rögtönözök egy kis reggeli egypercest, azt készítem most éppen. örülök, hogy nem vagyok egyedül. Puszi neked, Ili.

Látom te sokkal előbbre vagy, mert már 18 hozzászólásod van. Én most fogom ezt teljesíteni, ha minden igaz. Elég sok versemet látom a különböző helyeken, gondoltam feljövök, és felteszem őket magam, hadd olvassa mindenki, hadd legyen meg itt is, most alkotok tovább, hátha lesz valami ebből a reggeli kis apróságomból, ha már belefogtam.

Köszi az ötletet.

üzenet

Köszi!

Szorongatom kezemben a kávés csészémet, és nesztelenül figyelem odakint a mandulafámat. Mennyi élet? Mennyi szorgos rovar, én meg csak itt állok, nem teszek semmi mást, mint türelmesen őket figyelem, s közben-közben iszogatok egy kortyot a kávémból.

Szia Magdalena! legalább így alkotunk is valamit, meg be is jutunk a mennyország kapuján túlra is. Amúgy is azért jövünk, hogy picivel nagyobb adagot gyűjthessünk össze a sok szépségből, amiket itt rendre megtalálok.Áldott hétvégétek legyen.

Köszi.

A fám tövében most megjelent egy katona bogár. Kis idétlen testével, olyan, akár egy jókora hordócska, a lábai alig bírják el hatalmas potrohát, még a katicánál és termetesebb, most valamit húz.. von maga után, de olyan nagy lendülettel, ami még nevetségesebbé teszi, hopp…hopp…felbukik, a hátára esik, majd újra megfordul, miközben égnek álló aprócska lábait tördeli és kapálódzik vele szer felett, de nagyon.

Látom kevesebbel is meg lehetne oldani, de ha már belekezdtem, akkor írogatom tovább azt, amit én most itt valóban látok és megélek. Épp kávézom, tarts velem Magdikám.

Szép reggelt mindenkinek. Ez a 20 hozzászólás kicsit sok.

Én is kávézgatok itt Nyíregyházán, te hol kávézol?

A hangya sem hagyja magát, arrébb dobja az idétlen teremtményt, és, ha nem tudnám milyen veszélyeset tud harapni az ember óvatlan lábában, még meg is sajnálnám, sőt, még meg is szeretném. De harapása igen csak nagy fájdalommal járt, már megtapasztaltam az elmúlt évek folyamán, így elkerülöm őt, hadd idétlenkedjen a maga helyén tovább, és csak mosolygok néha egyet, egyet, ezen a reggeli szorgos munkán, miközben jómagam nem teszek semmi mást, mint figyelem a dolgos rovarokat.

Drága Magdikám nem messze tőled, Debrecentől délre Nagyrábén.

dezsoili írta:

Drága Magdikám nem messze tőled, Debrecentől délre Nagyrábén.

Kattints a kibontásához...

Na kv mellé egy cigi is...

Reggeli szertartásom, legalább ne teljen feleslegesen el, annyi kitelhet tőlem is, hogy látva a természet csodáit, megfigyeljem és megnézzem. Sőt, tovább menve le is írjam, hogyha esetleg te még nem figyelted meg őket, hát ezután lásd, mily hatalmas nagy egészben vagyunk mi ember, sokkal apróbb és törékenyebb teremtmények, mint ezek a kis hangyák.

Képzeld Magdi, én már letettem 7 éve. Addig biza elszívtam az összeset, amit magamnak engedélyeztem az életem folyamán. Így most kénytelen vagyok azzal beérni, amikor más rágyújt. Finom is az, egy jó kávé, hozzá egy cigi... na de hagyjuk a régi szép időket, ma már nem hiányzik, sőt boldog vagyok, hogy letettem. legalább ezzel is kevesebb a szertartást. maradt ám még belőle bőven egyéb más.

S míg a hangya ide-oda szaladgál, egy aprócska pók tanulgatja a földi közlekedés rejtélyeit, idétlen mód teszi-veszi nagy lábait, és iparkodik gyorsabban elérni a fa törzsét, mint, ahogyan a hangya, hisz jól tudja, ha nem sikerülne neki, az éhség nagy úr, s a könyörtelen ragadozóból lehet mára akár, egy fincsi kis pók pecsenye a hangyák asztalán.