Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez - új tagoknak.

18

19

20 ... szellemileg leépültem...

21 biztositas

Bokraink közt már az ősz barangol
kóró lett a fényes laboda.

A zöld mezők selymére félve hágok,
mint úri szőnyegekre a paraszt,
künn a mezőkön fojtogat egy átok.

Mulassatok, a hinta indul,
nézzétek e szines pokolt.
Keblem sajog a tompa kíntul,
de jőjjetek, ajkam mosolyg.

Lebegj reám, ó csendes némaság,
véresre horzsolt szívemet kötözd be,
ontsd rám a holtak áldott balzsamát!

Üres narancserdőn merengve
járok, s a léptem hangja kong.
Sárgult levélraj vág szemembe,
vihar cibálja a vadont.

A nap lenyugszik lágyan.
Bolyongok éberen.
A virrasztó magányban
kis csillag jár velem.

Az örökös te vagy.
A fiúk örökölnek,
mert az apák ledőlnek.
Él a fiú s virágzik.
Az örökös te vagy:

Mit Isten tesz, mind jó nekem,
és bölcs minden végzése.
Ha ő vezérli életem,
szívemben csend és béke.
Ő az enyém,
gond, baj ha ér,
meg tud védeni engem.
Hagyom, hogy ő vezessen.

Múlasd el könnyeim!
Hadd viseljem
türelemmel nehéz jármom.
Míg az Atya él
az ő hívei közül
magára senkit nem hagy.
Múlasd el könnyeim!

Nem hagyom el Jézusom.
Míg arcát látom,
Ő meghallgat, megáld.
Egyedül ő, ki
megszabadíthat a gonosztól.

Sosem nyugosznak itten el a házak,
mert vagy mindig temetnek valakit,
vagy mert a szív titkos parancsa lázad,
s botot, köpenyt ragad föl az, akit
távolba bolygó fényed elvakít,
és útrakelnek megkeresni százak.

Tavasz-nap: megint megcsillogtatok,
Havukat a hegyek csobolták
S úgy léptetek, mint tarka csillagok,
Mint színes angyal-csordák.

Ami megmaradott vala a sáskától, megevé a cserebogár, és ami
a cserebogártól megmaradott vala, megevé a hernyó, és ami a
hernyótól megmaradott vala, elsüté a ragya.

Szép. Tudom, * (=szőrös bunkó) vagyok, de ki írta?

Hősök sorsát nem is kivánom,
De szeretem, ki tart velem,
Tiszta erdőn vagy ingoványon.

Kereke ha lendült a lusta Időnek,
Köszönöm Istennek, a Humanitásnak
S köszönöm a Nőnek.