A matek sosem volt az erősségem. Vicces, de ezt pont egy jó (túl jó) tanár okozta. Az általános iskolai tanárom, olyan kemény volt, hogy a gimiben alig tanultam valamit, mert éltem az előzményekből. Na nem mondom, egyre inkább nyűglődtem.
Na mikor már azt hittem, hogy végre megszabadultam a számoktól, akkor jött az igazi padlófogás. Statisztikatanulmányok - még lerajzolni is alig tudtam az emeletes törteket.
Mivel kevés volt a pénzem, diák rabszolga voltam. Dolgoztam mosodában, vasaltam reklámmatricát táskákra, sőt még szerncsejátékos borítékokat is nyitogattam. Főként éjjel - nappal meg csak azt vettem észre a matekelőadáson, hogy koppan a fejem az asztalon. Nagy így fájdult meg a fejem a számoktól.
Nem fogod elhinni: belementek a játékba. - nem kellett számolnom. Ez egészen addig működött is míg nem jött egy ember, aki nem értette az én szabályaimat.
Bírkoztunk egy darabig. (abban az időben még nem moshoiogtam) Aztán vetetteék velem a kalapot, amit sosem hordtam. Leléptem és próbáltam menekülni a számoktól. Kicsit bele is betegedtem.
Jött a mentőöv: kicsi cég, kicsi pénzügyetlene. A cég megnőtt, vele a számok is. Sokszor nem győztem, néha még vicsorogtam is. Vagy az arcomra fagyott a vigyor. (mikor-melyik)
Most jön a legnehezebb: naja a 13. Iskolásként mindig szívtam. Már előre rettegtem mások szerencseszámától. Elég gyakran beütött ilyenkor a ménkű.
Vártam, hogy elmúljon, hogy lélegzetet vehessek.
Most ezért is küzdök a 20-a számrendszerrel. Fogy. Visszakanyar a Trónok harcához. Rég voltam gyerek, de a Tolkien mesék akkor nagyon megfogtak. ( A babót is várom filmen)
Volt egy időszak, mikor valahogy kiestem az olvasásból. Ma már sajnálom az elveszett, elpocsékolt időt, de hát ez van. De ez elmúlt, jöjjenek as betűk, vesszenek a számok-
Tájékoztatunk, hogy oldalunk a jobb felhasználói élmény érdekében sütiket használ.
A CanadaHun.com további használatával ezt elfogadod. Az adatvédelmi (GDPR) törvény értelmében, valamit kötelező megjelenítenünk. Valószínű, hogy már 100+ másik ilyet elfogadtál...rajta hát.