Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó San
- Kezdés dátuma
- Státusza
Szécsi Pál: Adagio
Nézd, milyen szép az éjjel!
Ránk köszönt csillagfénnyel.
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok.
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át!
Két fénylő szemed látom,
Oly szép ez, mint egy álom.
Jöjj, semmitől se félj!
Ha majd elmúlik az éj,
Én itt maradok veled,
Nyújtsd hát a két kezed!
Oly régen kerestelek, kutattalak,
Nem tudtam, merre kell indulnom
Ahhoz, hogy valahol
Végre majd megtaláljalak.
Nézd, közeleg a hajnal,
Ránk köszönt madárdallal.
A Nap is lassan ébred már,
És minket együtt talál.
Jöjj, ne félj senki se lát,
Bújj hozzám és ölelj át!
Nézd, milyen szép az éjjel!
Ránk köszönt csillagfénnyel.
A Hold mily fényesen ragyog,
És én oly boldog vagyok.
Jöjj, ne félj, senki se lát,
Bújj hozzám, ölelj át!
Két fénylő szemed látom,
Oly szép ez, mint egy álom.
Jöjj, semmitől se félj!
Ha majd elmúlik az éj,
Én itt maradok veled,
Nyújtsd hát a két kezed!
Oly régen kerestelek, kutattalak,
Nem tudtam, merre kell indulnom
Ahhoz, hogy valahol
Végre majd megtaláljalak.
Nézd, közeleg a hajnal,
Ránk köszönt madárdallal.
A Nap is lassan ébred már,
És minket együtt talál.
Jöjj, ne félj senki se lát,
Bújj hozzám és ölelj át!
Szécsi Pál: Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
Nevetek, ha mondják nevetek, ha kell mindenen
Nevetek, de közben könnyezem.
Dalolok a máról, dalolom, hogy nincs fájdalom
Dalolom, de máshogy gondolom.
Szívemben hordom rejtve csendesen bánatom, bánatom.
Ó meddig büntet még az életem, nem tudom, nem tudom.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem,
Dalolom, s tán lassan elhiszem.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény!
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem
Dalolom, s tán lassan elhiszem.
Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
Nevetek, ha mondják nevetek, ha kell mindenen
Nevetek, de közben könnyezem.
Dalolok a máról, dalolom, hogy nincs fájdalom
Dalolom, de máshogy gondolom.
Szívemben hordom rejtve csendesen bánatom, bánatom.
Ó meddig büntet még az életem, nem tudom, nem tudom.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem,
Dalolom, s tán lassan elhiszem.
Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény!
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem
Dalolom, s tán lassan elhiszem.
Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.
Szécsi Pál: Carolina
1. Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel,
Halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina.
Arra gondoltam, milyen jó lenne, Carolina,
Hogyha itt lenne, mindig velem, ó Carolina.
2. Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel,
Halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina.
Vele alszom el, vele ébredek, Carolina,
Ilyen szép kislány nincs a világon, mint Carolina.
R. Carolina, Carolina, úgy várlak,
Carolina, Carolina, úgy várlak.
Gyere el hozzám, gyere el hozzám,
És soha többé ne hagyj el,
Carolina, Carolina jöjj el!
1. Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel,
Halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina.
Arra gondoltam, milyen jó lenne, Carolina,
Hogyha itt lenne, mindig velem, ó Carolina.
2. Vele álmodtam, róla álmodtam az éjjel,
Halkan suttogtam, nevét suttogtam, Carolina.
Vele alszom el, vele ébredek, Carolina,
Ilyen szép kislány nincs a világon, mint Carolina.
R. Carolina, Carolina, úgy várlak,
Carolina, Carolina, úgy várlak.
Gyere el hozzám, gyere el hozzám,
És soha többé ne hagyj el,
Carolina, Carolina jöjj el!
Szécsi Pál: De akkor már hol leszek én
Mikor éjszakákkal egybetűnnek nappalok,
S az őszi harmat ül a fák tövén,
A két kezembe hajtanád a homlokod,
De akkor már, hol leszek én?
Mikor szobád körül didergő tél oldalog,
És ablakodnál elsuhan egy fény,
Szívdobogva azt hiszed, hogy én vagyok,
De akkor már hol leszek én?
Hát bújj ide hozzám,
Csókolni akarok.
Ne hagyj, ne hagyj el engem,
Mert bánni fogod.
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
És meggyötörten indulnál felém,
Az éjszakába kiáltod a nevemet,
De akkor már hol leszek én?
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
És meggyötörten indulnál felém,
Az éjszakába kiáltod a nevemet,
De akkor már hol leszek én?
Mikor éjszakákkal egybetűnnek nappalok,
S az őszi harmat ül a fák tövén,
A két kezembe hajtanád a homlokod,
De akkor már, hol leszek én?
Mikor szobád körül didergő tél oldalog,
És ablakodnál elsuhan egy fény,
Szívdobogva azt hiszed, hogy én vagyok,
De akkor már hol leszek én?
Hát bújj ide hozzám,
Csókolni akarok.
Ne hagyj, ne hagyj el engem,
Mert bánni fogod.
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
És meggyötörten indulnál felém,
Az éjszakába kiáltod a nevemet,
De akkor már hol leszek én?
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
És meggyötörten indulnál felém,
Az éjszakába kiáltod a nevemet,
De akkor már hol leszek én?
- Státusza
Hasonló témák
