Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

5
Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6
(Mellékdal)
(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

József Attila: Ringató

Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Weöres Sándor: Suttogás a sötétben

Kutból szállsz föl, te kedves gyermek. Fejed máglya, karod vízfolyás, törzsed levegő, lábad iszap.
Megkötözlek, de ne félj: szeretlek és az én kötelékem a te szabadságod.
Fejedre irom: „Szilárd vagyok, készséges, biztos és otthonos, mint aki a nőnek tetszeni kiván.”
Karodra irom: „Ráérek, nem sietek: enyém az örökkévalóság.”
Törzsedre irom: „Mindent betöltök és mindent befogadok: nem vagyok válogatós; de ki az, aki be tudna szennyezni engem?
Lábadra irom: „Megmértem a sötétséget és lenyúlok annak mélyére; semmi sem sűlyedhet odáig, hogy én ne legyek alatta.”
Arannyá változtál, kedves gyermek. Vegyél magadért kenyeret a vakoknak és kardot a látóknak.

Semmi sem veszi el úgy a mogyoróvaj ízét, mint a viszonzatlan szerelem.

Folyó folyik
vize árad
jaj az ingem
lassan szárad
vízbe estem
kiúsztam
most az egyszer
megúsztam

Esti dal


A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.

De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.

Az élet folyója a gyönyör és a fájdalom között szalad, és az ember mindkettőbe beleütközik.

A szád mosolyog. És a szíved?

Ügyelj gondolataidra - belőlük indulnak ki tetteid.

A szavaknak súlya legyen, ne száma!

Ha magad nem tanulsz, majd az idő megtanít.

Jóbarát szava éles, ellenség szava édes.