Csengery Kristóf
Rajz a nyárról
Van egy tarka, szép világ:
ott nem hervad a virág
és nem szárad a levél,
nincsen ott se ősz, se tél.
Mindig nyár van. Álmodó
csónakot dajkál a tó,
langyos szélben labda száll,
s a sok énekes madár
vígan harsogja dalát.
Simogató sugarát
színarany Nap hinti szét,
kék az ég és zöld a rét.
Ezt mind én rajzoltam ám:
az én szorgos ceruzám,
varázsolt kedvem szerint
ennyi formát, ennyi színt.
Majd ha hó hull odakint,
és latyak lesz és hideg,
s nyárra vár a sok gyerek,
ezt a rajzot vedd elő,
s nézd, a Nap, a delelő,
hogy süt rajta! Hogy ne fázz,
s fűtsön inkább nyári láz,
rárajzollak téged én:
ott futsz már a közepén.
Hogy játszol! Hogy hemperegsz
a nagy fűben! Hogy nevetsz!
Ugye, rajzban élni jó?
Légy örökké nyárlakó!