Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez
- Téma inditó zsuzsanna03
- Kezdés dátuma
Mennyi fórum....
Ez jó ötlet. Köszönet érte. 
aj
Csatolások
-
A_konnyeken_tul.jpg
Bocsánat! Kicsit nagy lett a kép. Gondoltam, hozok a verseimből ide...
Sóhaj (2007. június 10.)
Vihar van bennem, mélyen tomboló,
lecsendesíthetetlen nagy folyó
árad belül, s csak egyre nő az ár;
elönt mindent, és nem marad határ.
Szívem, ne fájj nagyon, ha széthasadsz!
Halál, ne légy sötét, ha elragadsz!
Vihar van bennem, mélyen tomboló,
lecsendesíthetetlen nagy folyó
árad belül, s csak egyre nő az ár;
elönt mindent, és nem marad határ.
Szívem, ne fájj nagyon, ha széthasadsz!
Halál, ne légy sötét, ha elragadsz!
Ne higgye (2007. november 27.)
Ne higgye azt, hogy elhiszem minden hazug szavát,
mert néha én is rájövök, hogy hol ejtettek át.
Naiv vagyok, az szent igaz,
ki könnyen bizalmat szavaz,
de mégse higgye azt Uram, hogy engem tőrbe csal.
Ne higgye azt, hogy elhiszem minden hazug szavát,
mert néha én is rájövök, hogy hol ejtettek át.
Naiv vagyok, az szent igaz,
ki könnyen bizalmat szavaz,
de mégse higgye azt Uram, hogy engem tőrbe csal.
Kőszív (2007. november 27.)
Mély csend ül benn a kőszíven,
áll némán, rezdületlenül.
Feléje nyúlok szelíden,
s kezem a semmibe merül.
Űrből vont árok van kívül,
melynek ölén, mint sziklavár,
a kőszív magányosan ül:
halálos megváltásra vár.
Mély csend ül benn a kőszíven,
áll némán, rezdületlenül.
Feléje nyúlok szelíden,
s kezem a semmibe merül.
Űrből vont árok van kívül,
melynek ölén, mint sziklavár,
a kőszív magányosan ül:
halálos megváltásra vár.
„Holdvilág”
- Szerb Antal sírjára -
(2008. május 30.)
Éj keze lágyan ölelve a Holdba repíti a lelked.
Útkeresőnek a fény, általad omlik alá.
- Szerb Antal sírjára -
(2008. május 30.)
Éj keze lágyan ölelve a Holdba repíti a lelked.
Útkeresőnek a fény, általad omlik alá.
Köszöntő
(2008. június 10.)
Álmaid csepp csíráit növessze az Ég
valósággá érett virágos mezővé!
Vidám mosoly az arcodról el ne tűnjék;
soha ne apadjon, váljon éltetőddé!
(2008. június 10.)
Álmaid csepp csíráit növessze az Ég
valósággá érett virágos mezővé!
Vidám mosoly az arcodról el ne tűnjék;
soha ne apadjon, váljon éltetőddé!
A némaságban fénylesz
(2008. augusztus 13.)
A tőledtelenségből jövök
hiányod lüktet bennem -
csenddé váltál
s én megsüketülök e csendben.
A kis fehér virág bimbóját
lepréselem szívemben.
(2008. augusztus 13.)
A tőledtelenségből jövök
hiányod lüktet bennem -
csenddé váltál
s én megsüketülök e csendben.
A kis fehér virág bimbóját
lepréselem szívemben.
Az érzés dala
(2008. augusztus 14.)
Voltam már lüktető fájdalom,
és voltam sápatag magány,
voltam sikoltó üresség,
és magába záródott talány,
de aranyszárnyú szerelem
talán még nem voltam sosem...
de aranyszárnyú szerelem
még nem voltam sosem.
(2008. augusztus 14.)
Voltam már lüktető fájdalom,
és voltam sápatag magány,
voltam sikoltó üresség,
és magába záródott talány,
de aranyszárnyú szerelem
talán még nem voltam sosem...
de aranyszárnyú szerelem
még nem voltam sosem.
Fejfáddá leszek
(2008. augusztus 17.)
Vigyél
magaddal,
s én majd
markodba kucorodva
apró szilvamagként alszom, kedvesem,
s ha végül ernyedten nyílik szét kezed,
a föld mélyére
is veled megyek,
és belőled nőve,
téged oltalmazó
erős fává ébredek.
(2008. augusztus 17.)
Vigyél
magaddal,
s én majd
markodba kucorodva
apró szilvamagként alszom, kedvesem,
s ha végül ernyedten nyílik szét kezed,
a föld mélyére
is veled megyek,
és belőled nőve,
téged oltalmazó
erős fává ébredek.
Egy hét a szerelem
(2008. augusztus 18-25.)
Vasárnap virággal vártál.
Hétfőn házadba hívtál.
Kedden kezemet kérted.
Szerdán szárnyamat szegted.
Csütörtökön: csend.
Péntekünk percei puha porrá porladtak.
Szerelmünk szombatra szertehullt.
(2008. augusztus 18-25.)
Vasárnap virággal vártál.
Hétfőn házadba hívtál.
Kedden kezemet kérted.
Szerdán szárnyamat szegted.
Csütörtökön: csend.
Péntekünk percei puha porrá porladtak.
Szerelmünk szombatra szertehullt.
Hagyom
(2008. október 22.)
Utánam nyúl az álom,
s megállít félúton,
az ébredés határán
az ágyban ringatom
magam tovább, s hagyom,
hogy a képzelet hűs selyme
arcomra borulva lágyan
álomba fordítson vissza
elérve minden vágyam,
mely bennem dalt fogan.
(2008. október 22.)
Utánam nyúl az álom,
s megállít félúton,
az ébredés határán
az ágyban ringatom
magam tovább, s hagyom,
hogy a képzelet hűs selyme
arcomra borulva lágyan
álomba fordítson vissza
elérve minden vágyam,
mely bennem dalt fogan.
Hasonló témák
