Tanács a 20 hozzászólás könnyű megszerzéséhez

Elég voltam mára.
Az álom oltalmára
bízom elmém.
Elterelném
a gondjaimról figyelmem.
A világ terhét cipelnem
ma már nem kell,
de jön a reggel.
 
Egy szó, egy mosoly, egy finom érintés elég
Tőled, amikor úgy érzem, a világom felég,
És rögtön észhez térek
Gondolj bele, hogy mit érzek,
Amikor egymásban elveszünk!
Kettőből egy leszünk

Te vagy a szél a szárnyaimnak
A fény az árnyaimnak
Minden jót megadtál
Örökre megragadtál
 
Érzem, hogy hallod a hangom!
Érzem, hogy értesz minden szót!
Érintsd meg lassan az arcom,
Lásd meg a hozzád hasonlót!
Ébreszd fel alvó lelked,
Véred legyen legyen édes vizű folyó!
És ha minden így él benned,
Akkor leszel hozzám hasonló.
 
Nemrég még egymásért kiabáltunk,
Ma már csak egymás mellett állva ordítunk.
Tegnap még élt a katicabogár,
De ma már csak egymásnak bólogat a bábu pár
 
Hógolyó, soha nem lesz belőled lavina,
Tőled nincs veszélyben senki ablaka.
Hógolyó, ahogyan te most kinézel,
Azt a kort már nem éred meg soha, soha!
 
A világ korrodál, nézzük mind némán.
Korlátolt klónokat futószalagon utángyárt.
Meddig érünk fel a magasba mászva,
ha a csúcsról villám rúg le a fagyos porba?

Posztolom, hogy elpusztult a világ,
de nem lesz aki válaszol rá!
 
Szőkén, szelíden, mint a szél,
feltámadtam a világ ellen,
dúdolva szálltam, ténferegtem,
nem álltam meg – nem is siettem,
port rúgtam, ragyogtam a mennyben,
cirógatott minden levél.
 
Azt sem tudom hol vagyok,
tátott szájjal hallgatok.
Mondjátok meg, cirkusz ez vagy börtön.
Mindent én sem érthetek,
csak annyit kérdezek,
hogy élhet ennyi hülye itt a Földön.
 
Oldal tetejére