Köszönöm szépen az eddigi válaszokat, sokat segítettek, de vhogy még mindig nem tiszta számomra ,hogy pontosan mi is a szeretet, és miért szomjazom annyira. Van egy utolsó kérdésem, sztem ez most segíteni fog. Szerintetek mi a legfőbb különbség az önszeretet és a szeretetet között? Mármint nem az a kérdésem ,hogy mi a különbség a két fogalom között, hanem hogy Istennel és a valósággal milyen viszonyban áll ez a kettő, mint érzés vagy állapot (nem mint fogalom). Vmelyik abszolútabb a másiknál? Vagy vmelyik abszolútabb módon alkotja a Teremtőt? Ha felidézem magamban ezt a két érzést , teljesen más érzés mind a kettő, de azt nem tudnám megmondani ,hogy számomra melyik a jobb , az önmagam iránt érzett szeretetet, vagy a más iránt érzett szeretetet. Nektek mi a véleményetek?
Eddigi "tanulmányaim" során én arra jutottam,hogy azért szomjazzuk a szeretetet,mert duál felek vagyunk és a bukásunk előtt a feladatunk a szeretet betöltése volt.
Mivel kettészakadtunk (innen a duál fél megnevezés), folyamatosan keressük úgymond a "másik felünket".
A szeretetre való szomjúság is abból a hiányból ered,hogy valaha egy körforgás tartott minket össze a duál felünkkel és ez a körforgás a szeretet energiája volt.
Ez összefogta a szellem két részét, ami így képezte az egységet.
A szellemek egyéni névvel és feladattal lettek az ÉLETRE hívva, és Isten szeretete járta át gyermekeit.
"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha."
A fizikai síkon gyakoroljuk újra a szeretet energiájának a visszaszerzését, a szeretet érzését elsajátítani.
Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élő, csak akkor, ha átadjuk. Szeretet, mint energiaáramlás nagyon jól megfigyelhető magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel-telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan, ami kell. Ez a legmagasabb szintű rezgés, ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet.A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemű lényre.
"Mi az õsidõkben egy voltunk: a vágyat és epekedést, hogy visszatérjünk az egyhez úgy hívják, hogy szeretet. "
(Platon)
"A legmagasabb értelem, bölcsesség, a legforróbb szeretet és a legerősebb akarat Ő benne él. Ő az élet kezdete, központja. Ő belőle, körülötte sugárzik az élet, a legtisztább, a legmagasz-tosabb erő, amely élteti és kormányozza a világmindenséget. Őt nem láthatja senki a teremtettek közül, csak érzi és tapasz¬talja Őt. A legtisztább szellemek is csak mint végokot és végcélt ismerik és imádják.
A szeretet volt az, mely a minden élők Atyját arra indította, hogy a szellemeket megteremtse, a saját tulajdonságaival felruházza, és boldoggá tegye őket. (Ide vágyunk vissza,ebbe a szeretetbe.)
A szeretet Istene nagy Isten, ki nagyságában, bölcsességében, erejében és dicsőségében él és uralkodik a világegyetem felett! A szeretet belőle kisugározva elönti a mindenséget, és törvényt alkotva uralkodik az egységben, amit sokféleképpen váltakoztatva, alakítva juttat gyermekeihez, hogy érezzék a szeretetet és benne Őt, a szeretet forrását.
Ha nem tudok szeretni, nincs semmi, ami az életet kedvessé, kellemessé teheti részemre; ez adja meg az élet értékét, ez eleveníti meg a vágyakat, s ez ébreszti fel a jó tulajdonsá¬gokat. Ez irányítja lépéseinket előre, a haladás felé. Bol¬dog ember az, kinek a bölcsességből, értelemből és tudásból kevesebb jutott, de annál több a szeretetből.
A tökély forrása a teremtő Isten, kitől szeretet által nyerhe¬tünk tökéletességet. A szeretet csökkenése a szabadakaratú szellemnél lefokozódást, végül bukást eredményez.
Ugyanis a túlfejlesztett értelem, ha a szeretet nem párhuzamosan halad vele, elbizakodattságot, gőgöt hoz létre. Az akaratból makacs¬ságot, tökéletlenséget, az önszeretetből önzést, s a törvény¬ből való kilépést eredményez. Ezzel süllyedés, a szabadakarat elvesztése jár, mert korlátokat von körülötte a törvény, mint például a szenvedés, bűnhődés, vezeklés és engesztelés.
Az önszeretet helyes fejlődése az Atya iránti hálával kezdődik; folytatása a testvérek és a Teremtő minden teremtménye iránti szeretet, és teljesen kifejlődve az értelemmel és akarattal egy úton haladva érte el végcélját, a teljes boldogságot, a tökéletes tudást, a legnagyobb erőt, s mint Istennek tökéletes teremtménye ismét beleolvad a nagy fénytengerbe, ahonnan nincs senki, aki elkivánkozzék. Mi válthatja meg a föld lakóit a nyomorúságból? Mi hinthetné el a békesség és megértés magvát, hogy kikelvén az ember felszedhetné, és szívét nyugalom töltené el? - A szeretet.
Az élet telve van megpróbáltatásokkal, nehéz küzdelmekkel. Lelketek elfárad, kimerül, s nincsen semmi, ami felüdítse, és képessé tegye a további szenvedések elviselésére, mint a re-ménység, De tulajdonképpen mi a reménység? A szeretet gyermeke. A reménység sohasem hazudik, és ha csalódtok a jövőben, ne a reménységet okoljátok, hanem magatokat. Az égi gyermek nem hazudhat, de küldőjét, a nagy törvényt, a szeretetet akarja hogy befogadjátok szívetekbe és adjátok át magatokat egészen neki.
A szeretet univerzális érzés, amely Istenből indul ki és árad, sugároz az Univerzumba, teremtményeire."
(Névtelen Szellem)
És végül a 6 éves kislányom szerint két ember akkor szereti egymást,amikor barátok lesznek.
Remélem,h tudtam segíteni!
))
