Kedves Mindenki! Most muszáj röviden kiírni magamból az érzéseimet, ezzel aztán lezárom magamban ezt a nem ideillő veszekedős részt és reménykedem benne senkit nem sértek meg és senki nem vonul ki ebből a topikból azért, mert megbántva érzi magát.
Itt szépen demonstrálva lett az, hogy mennyire másképp látjuk a világot, egymást és milyen különbségek vannak köztünk abban, hogy hol az a határ, amit már néhányan nem viselnek el....
Volt Pitti velős hozzászólása: "Fuck you"
Aztán volt Ernő, a tőle megszokott gúnyos itt-ott egész szórakoztatóra, másutt sértőre sikeredett hozzászólásaival.
Aztán jött Hahalman, aki a szokásos távolságtartó, színes, kulturált, remek stílusában bírálta Ernőt és eközben mindegyikünk szépen a sorok között levonhatta magának a tanulságokat...
Engem ez a szépen csomagolt és nyelvtanilag is tökéletesre sikeredett írás bántott legjobban. Ernőnek, ha valóban elfogadná Hahalman értékelését, nem maradna más, mint az, hogy többé nem szól a témához. Azért nem szól, mert nem tud egyetérteni. Aztán azért, mert hozzászólásával szégyent hoz azokra, akiket az értelmiség kifejezéssel lehet definiálni.
Ez engem leginkább az indiai kaszt-rendszerre emlékeztet, ahol ugye nemigen van átjárás a kasztok között.
Miért kellene itt egymást kitiltanunk vagy elüldöznünk vagy egyáltalán "megnevelnünk" mint egy csintalan nebulót! Miért ne lehetne elviselni egymást olyannak, amilyen. Miért nem jó módszer az, ha egyszerűen nem válaszolunk vagy nem vesszük figyelembe azokat a hozzászólásokat, amelyek nem felelnek meg az izlésünknek?
(Nálam ez még mindig bevált, pedig én sem vagyok szent, van ami engem is felbosszant.)
Egészen bizonyos, hogy az, aki egyetemet végzett, ott tanít és van egy-két-három diplomája - sokkal jobban ismeri a tudományokat és a világunk működésének törvényszerűségeit. Azonban ők is tudhatják, hogy az igazi nagy találmányok, felfedezések mindig csak a fantázia és lehetetlenség síkján kezdődtek el egy-egy fiatal kutató fejében. Később már az amit tanítanak nekik, úgy veszi őket körül mint egy átláthatatlan, áthatolhatatlan fal. Ami azon túl van az vagy nincs, vagy van, de egy lépést sem érdemes tenni, mert úgyis lehetetlen...
Miért ne szárnyalhasson a fantáziája annak, akit nem vesznek körül ilyen falak...
Nem kell ezért szétválasztani az embereket egymástól. Mi is tanulhatunk Ernőtől, Hahalmantól, Pittitől, stb.
Szálljatok csak alá közénk az elefántcsont tornyaitokból. Legyetek nyitottak, ki tudja, lehet, hogy még ti is tanulhattok valamit...
Itt szépen demonstrálva lett az, hogy mennyire másképp látjuk a világot, egymást és milyen különbségek vannak köztünk abban, hogy hol az a határ, amit már néhányan nem viselnek el....
Volt Pitti velős hozzászólása: "Fuck you"
Aztán volt Ernő, a tőle megszokott gúnyos itt-ott egész szórakoztatóra, másutt sértőre sikeredett hozzászólásaival.
Aztán jött Hahalman, aki a szokásos távolságtartó, színes, kulturált, remek stílusában bírálta Ernőt és eközben mindegyikünk szépen a sorok között levonhatta magának a tanulságokat...
Engem ez a szépen csomagolt és nyelvtanilag is tökéletesre sikeredett írás bántott legjobban. Ernőnek, ha valóban elfogadná Hahalman értékelését, nem maradna más, mint az, hogy többé nem szól a témához. Azért nem szól, mert nem tud egyetérteni. Aztán azért, mert hozzászólásával szégyent hoz azokra, akiket az értelmiség kifejezéssel lehet definiálni.
Ez engem leginkább az indiai kaszt-rendszerre emlékeztet, ahol ugye nemigen van átjárás a kasztok között.
Miért kellene itt egymást kitiltanunk vagy elüldöznünk vagy egyáltalán "megnevelnünk" mint egy csintalan nebulót! Miért ne lehetne elviselni egymást olyannak, amilyen. Miért nem jó módszer az, ha egyszerűen nem válaszolunk vagy nem vesszük figyelembe azokat a hozzászólásokat, amelyek nem felelnek meg az izlésünknek?
(Nálam ez még mindig bevált, pedig én sem vagyok szent, van ami engem is felbosszant.)
Egészen bizonyos, hogy az, aki egyetemet végzett, ott tanít és van egy-két-három diplomája - sokkal jobban ismeri a tudományokat és a világunk működésének törvényszerűségeit. Azonban ők is tudhatják, hogy az igazi nagy találmányok, felfedezések mindig csak a fantázia és lehetetlenség síkján kezdődtek el egy-egy fiatal kutató fejében. Később már az amit tanítanak nekik, úgy veszi őket körül mint egy átláthatatlan, áthatolhatatlan fal. Ami azon túl van az vagy nincs, vagy van, de egy lépést sem érdemes tenni, mert úgyis lehetetlen...
Miért ne szárnyalhasson a fantáziája annak, akit nem vesznek körül ilyen falak...
Nem kell ezért szétválasztani az embereket egymástól. Mi is tanulhatunk Ernőtől, Hahalmantól, Pittitől, stb. Szálljatok csak alá közénk az elefántcsont tornyaitokból. Legyetek nyitottak, ki tudja, lehet, hogy még ti is tanulhattok valamit...
