Versek, idézetek...

bkriszta69 írta:

Örülök, hogy tetszik. Apu az emlékkönyvembe írta, kb 20éve, akkor mást jelentett s most hogy sajnos elvesztettem, más és mélyebb értelmet kapott.
Sok szép idézetet gyűjtött, s ha ez segített, akkor már megérte leírni.
Üdvözlettel:
Kriszti

Kattints a kibontásához...

Nekem az általános iskola ballagási meghívójára választotta ezt a Hemingwai idézetet az osztályfőnököm. Akkor még nem éreztem át az igazi mondanivalóját.
Azóta 22 év telt el, de az idézet megmaradt bennem .....

Üdvözöl, az Útkereső


.

Áprily Lajos: Madarak zenéje



Kertünk ma hangos tengelic-tanya,
az erdőn pintyszó cseng és cinkeszó,
csetteg, de már nótát indítana
a barkás fűzön egy hevült rigó.
A mandulafán víg szajkó rikolt.
A zöld harkály ívelve látogatja
fáink törzsét, de még egyet se szólt.
Vajon milyen rémségre tartogatja
az őrült tavaszi sikolyt?

Lestem a tölgyfa ajtót nyilik ,zárva marad
égett a lelkem, reménykedtem
hogy a szeretet igenis érték és szent akarat
Hittem napokon át hogy a mult nem hazugság
nem csak gyatra rongy.
Az ember szivére gondoltam,
mely nemes és nem bolond.

Az ajtó zárva maradt, semmi hang
nem serceg a toll.
Lelkemben fájdalom és csalodás egymásba omol
Hiába énekli a tavasz énekét,
a földi ember ma sem érzi igazi helyét.
Az önigazság óriási tévedése repiti a hamis sineken
Tudja...az ut végén nincs kegyelem.

Hibát hibára halmozok
meg nem irt levelekre válaszolok.
De legyen az a megértés felém,
A Barátaimat szerettem én
S Nektek mit kivánhatok
igazabb, őszintébb, kapcsolatot.

Mihai Eminescu: Jó éjszakát

Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra,
Jó éjszakát!

Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!

Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!

Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!

Az az én parancsom,hogy szeressétek egymást mint én szeretelek titeket nagyobb szeretete senkinek nincs annál mint aki életét adja barátaiért...

siraly írta:

Az az én parancsom,hogy szeressétek egymást mint én szeretelek titeket nagyobb szeretete senkinek nincs annál mint aki életét adja barátaiért...

Kattints a kibontásához...

pontosabban:

Jézus komoly figyelmeztetést adott nekünk " az az én parancsom hogy szeressétek egymást mint én szeretelek titeket."

Hol találok?

Hol találok barátokat, kik nem hagynak el,
Kinek szívében, mindig van egy kis hely.
Kinek elmondhatom a gondomat talán,
Ha nem is tud segíteni sorsomnak baján.

Nem panaszkodok, nincsenek nagy bajok,
De néha akaratlanul is feltörnek a sóhajok.
Elmondani milyen szép kék az ég felettünk,
Ha távoli úton jártunk, már meg jöttünk.

Kinek lelkében nem fészkel ármány,
Lenyűgöz személye, mint a szivárvány.
Hol találok olyat, ki mindig rám veti a szemét,
Ha elbotlok, nem kacag, hanem nyújtja a kezét.

Vígasztal, ha könny szökik a szemembe,
Nem fordul el, kendőt ad a kezembe.
Igen ilyent keresek, ha találok,
Egy őszintén figyelő jó barátot.

Kőri

Várj és jövök.

Azt mondtad, várj, meg lásd, jövök
Az út szélén várlak egy kövön, ülök.
Arcomat simítja, a játékos szellő,
Mit útjára indított a távoli erdő.
Csak várok és kémlelem az utat,
Kiáltanék, s a szél elviszi hangomat.
Porszemet fricskázik szemembe,
Szabadulnák tőle, kendő a kezembe.
Nem sírok, mégis most könnyezem,
Míg itt ülök és várok e helyen.
Talán a porszem bántja szemem,
Mit oly balgán eldörzsölt kezem.
Vagy kutassak, és találok más okot,<O</O
Rájöttem, lehet kit vártam elhagyott.
De ez nem igaz, hiszen látom arcát.
Halkan szinte távolról hallom hangját.
Nem hagylak itt, így kételyek között,<O</O
Látod, mondtam, csak várj, és jövök,

Kőri<O></O>

Wass Albert versek

Wass Albert: A láthatatlan lobogó

Konok hűséggel hordozom
az úttalan bozótokon.
Seb a vállam és seb a markom,
de fogom, viszem és megtartom.
S fogcsikorgatva hirdetem:
nem ért véget a küzdelem!
Mert valami még megmaradt.
Görcs zsibbasztja a markomat,
de markomban még itt a Szó:
a láthatatlan lobogó!
Ereklyém. Kincsem. Fegyverem
Magosra tartom s lengetem!
És védem, foggal és körömmel!
Vad dühvel és őrült örömmel!
És mentem, mindeneken által,
íntépő, végső akarással!
Dúlt otthonom rég összedőlt.
Kifordult alólam a föld.
Társaimat ár elsodorta.
Mögöttem ég a poklok pokla.
Előttem vad sziklák merednek.
De nekivágok a meredeknek!
Mert élek még! Ha törten is,
ha vérben is, ha görcsben is.
még ha utolsó is vagyok
kit az özönvíz meghagyott,
de harcom végigharcolom
s a lobogót megmarkolom!
Megmarkolom és nem hagyom,
ha le is szakad a két karom,
ha két lábam térdig kopik:
de feljutok a csúcsokig!
S utolsó jussomat, a Szót,
ezt a szent, tépett lobogót
kitűzöm fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!


A vers hangzó változatát meghallgathatod: minden, ami HANGOS PRÓZA topic
Wass Albert: A láthatatlan lobogó

Ha a vers megzenésített változatát akarod meghallgatni: Zene topic
Wass Albert: A láthatatlan lobogó (énekli: Varga Miklós)

Wass Albert versek

Wass Albert: Véren vett ország

Egy ország van a lelkünk mélyén,
más országokkal nem határos.
Úgy épült fel a szívünk vérén
sok könny-falu, sok bánat-város.

Egy ország van a lelkünk mélyén,
úgy építgetjük napról-napra.
Csalódás-házak gond-falakból,
keserűség a tető rajta.

Véren vett ország ez az ország,
önnön vérünket adjuk érte,
s addig fog bennünk egyre nőni,
amíg telik még könnyre, vérre.

Amíg, hogy fa égig ne nőjjön:
alkony vigyáz a napsugárra.
Míg minden este gyújtott mécses
koromba fullad éjfél tájra.

Egy ország van a lelkünk mélyén:
más országokkal nem határos.
Véren vett ország ez az ország,
nagyon ködös és nagyon sáros.


A fenti vers megzenésített változatát megtalálod itt: Zene topic
Gável testvérek: Wass Albert - Véren vett ország
Ossian: Wass Albert - Véren vett ország

A minden, ami HANGOS PRÓZA topicban találsz számos Wass Albert hangzó verset...

Wass Albert versek

Wass Albert: Őszi dal

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif] Elmentek már a madarak, a fecskék
Csak mi maradtunk itt: én és az ősz.
Szép álmomat a lelkemből kilesték
Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

De elmentél, veled a nyár, az álmok.
Csak szél süvölt, és halál bolyong a berken.
A hervadásban elmerülve állok,
És fáj az ősz, a bánatom, a lelkem.

Neked nagyon hideg volt itt az élet,
Nem jött bíborral már az alkonyat.
S megsemmisült sok délibáb-reményed
Csillagtalan nagy éjszakák alatt.

De érzem már: te vagy lelkemnek minden,
S nem kérek tőled semmi, semmi mást,
Csak jer vissza, s én rózsákkal behintem
Körülötted az őszi hervadást.

[/FONT]
A fenti vers megzenésített változatát megtalálod itt: Zene topic
http://canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=53488&d=1168860836Gável testvérek: Wass Albert - Őszi dal
http://canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=53490&d=1168860836
A minden, ami HANGOS PRÓZA topicban találsz számos Wass Albert hangzó verset...

Wass Albert versek

Wass Albert: Őszi hangulat 1.

[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif] Szívem, ha majd a vándor-útra lépve
Utánad nyújtanám árva-két kezem:
A hosszú útra eljönnél velem?

Amerre én megyek,
A róna arra nem dalolva vár:
Ott már az ősz varázsa megjelent,
És a kacagást letarolta már.

Mert ott az út köd-óceánba vész,
S eretnek-váddal vár a Golgotán.
S ki arra tér: végső szív-dobbanásig
Tűz bélyeget visel a homlokán.

S vajjon, ha egyszer hajt a Sorsom:
Harcolni vérvirágos tengeren,
Szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem?

S vajjon, ha majd megismered az útat,
s döbbenve látod: mennyi, mennyi vész;
Útatlan végtelenbe elkísérsz?


[/FONT]
A fenti vers megzenésített változatát megtalálod itt: Zene topic
http://canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=53488&d=1168860836Gável testvérek: Wass Albert - Őszi hangulat
http://canadahun.com/forum/attachment.php?attachmentid=53491&d=1168860836
A minden, ami HANGOS PRÓZA topicban találsz számos Wass Albert hangzó verset...

Wass Albert versek

Wass Albert: Őszi hangulat 2.

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.

Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.

Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmulás.

A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.

Wass Albert: Előhang

Wass Albert: Előhang

Volt egyszer egy ember, aki az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének. De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer apró csillámló homok-szemcséből, és a homok-szemcséket köddel kötötte össze. És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond. De az oszlop csak épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének. És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek, és azt mondták: majd a legelső szél összedönti. És jött az első szél: és nem döntötte össze. És jött a második szél: és az sem döntötte össze. És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült. És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára és ledöntötték az ő oszlopát. És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének. És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homok-szemcséből és a homokszemcséket köddel kötötte össze.

Az idézet hangzó változatát meghallgathatod itt: minden, ami HANGOS PRÓZA topic
Wass Albert: Előhang
Ismerős Arcok: Egy a hazánk (2003) c. albumának nyitánya

Wass Albert versek

Wass Albert: Magyar cirkusz

Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken...!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
- Én arra a vörösre fogadok!
- Enyém a zöldinges legény!
- Szorítsd, te Árpád-címeres!
- A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.

Wass Albert (Bajorerdő, 1947)


A verset meghallgathatod:
minden, ami HANGOS PRÓZA topic: Wass Albert: Magyar cirkusz
Ismerős Arcok: Egy a hazánk (2003) c. albumának prózában elmondott száma

Nem az a szegény, akinek csak kevese van, hanem aki többre vágyik.

Seneca

Derék ember csak egyféleképpen lehet valaki, rossz ellenben sokféleképpen.

Arisztotelész

nem élni jó, hanem jól élni.

Seneca

Ki vagyok én?</PRE>
Kérdezem magamtól.</PRE>
Ám erre válasz nincs leirva sehol.</PRE>
Ha igaz feleletet szeretnék hallani,</PRE>
Meg kell kérdeznem, végre valakit.</PRE>
Ki is vagyok én?</PRE>
Szellő vagyok, melegben enyhet adó.</PRE>
Csillag vagyok, sötétben utat mutató.</PRE>
A rét minden virága, mi benned illatozik :</PRE>
vagyok kit vársz, ki szivedben lakozik.</PRE>
Szivárvány vagyok, s hidamon átmehetsz</PRE>
egy szebb világba, hol lakni élvezet.</PRE>
Hol a Szeretet az úr, és irányt is az mutat,</PRE>
ha az ösveny elágazik, és te elakadsz..</PRE>
Csak menj! Én ott leszek veled.</PRE>
Vezetlek, óvlak, fogom a kezed.</PRE>
Menj! Menj, előre, és vissza se nézz!</PRE>
Már a jó úton haladsz : látod a célt.</PRE>
Többé ne kérdezd: ki vagyok én.</PRE>
Hisz a válasz belül, benned ég.</PRE>
Lobog, mint nyáréjben messzi pásztortűz.</PRE>
Azokat várja, kiket Sötétség űz.</PRE>
Tévelygők ők,és nem találnának haza,</PRE>
ha a Szeretet-fáklyája nem világítana.</PRE>
</PRE>

József Attila - ESZMÉLET

1

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!
Az éjjel rászálltak a fákra,
mint kis lepkék, a levelek.

2
Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.

3
Sovány vagyok, csak kenyeret
eszem néha, e léha, locska
lelkek közt ingyen keresek
bizonyosabbat, mint a kocka.
Nem dörgölődzik sült lapocka
számhoz s szívemhez kisgyerek -
ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret.

4 Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.


5
A teherpályaudvaron
úgy lapultam a fa tövéhez,
mint egy darab csönd; szürke gyom
ért számhoz, nyers, különös-édes.
Holtan lestem az őrt, mit érez,
s a hallgatag vagónokon
árnyát, mely ráugrott a fényes,
harmatos szénre konokon.

6
Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.

7
Én fölnéztem az est alól
az egek fogaskerekére -
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a mult szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőzei alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindíg fölfeslik valahol.

8
Fülelt a csend - egyet ütött.
Fölkereshetnéd ifjúságod;
nyirkos cementfalak között
képzelhetsz egy kis szabadságot -
gondoltam. S hát amint fölállok,
a csillagok, a Göncölök
úgy fénylenek fönt, mint a rácsok
a hallgatag cella fölött.

9
Hallottam sírni a vasat,
hallottam az esőt nevetni.
Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

10
Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.

11
Láttam a boldogságot én,
lágy volt, szőke és másfél mázsa.
Az udvar szigorú gyöpén
imbolygott göndör mosolygása.
Ledőlt a puha, langy tócsába,
hunyorgott, röffent még felém -
ma is látom, mily tétovázva
babrált pihéi közt a fény.

12
Vasútnál lakom. Erre sok
vonat jön-megy és el-elnézem,
hogy’ szállnak fényes ablakok
a lengedező szösz-sötétben.
Igy iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
1933-1934 tele

A minden, ami HANGOS PRÓZA topicban hallgathatod is:#1233