Versek, idézetek...
- Téma inditó Sz.Szonja
- Kezdés dátuma
Stephen Crane (három vers)
A sivatagban
A sivatagban
Láttam egy szörnyet- csórét, állatit-
Aki, a földön guggolva,
Szívét tartotta kezében,
És harapott belõle.
Kérdém: 'Jó izû, barátom?'
' Keserû- keserû,'- válaszolta,
'De szeretem mert keserû,
és mert a szívem.'
Ember mondá a Mindenségnek
Egy ember mondá a Mindenségnek:
' Uram, létezem!'
' Ennek ellenére', válaszolt amaz,
' Ez a tény nem keltett bennem
semmi kötelességérzetet.'
Isten figyelmesen mintázta meg a Világ hajóját
Isten figyelmesen mintázta a Világ hajóját.
A Mindenek Ura végtelen tudásával
Alkotta a testét, meg a vitorlákat,
Tartotta a kormányt,
Hogy felszerelje.
Felállt, büszkén mérve végig munkáját.
Ekkor, végzetes pillanat folytán,
Isten picit elfordulván,
A hajó kisiklott, egy fondorlattal,
És ügyesen siklott tova útjain-
Tengereken, azok partjain,
Nevetséges utakon, egyre,
Komoly arccal fordulva
Buta szelekkel szembe.
És sokan voltak az égben
Akik kacagtak mindezt látván.
A sivatagban
A sivatagban
Láttam egy szörnyet- csórét, állatit-
Aki, a földön guggolva,
Szívét tartotta kezében,
És harapott belõle.
Kérdém: 'Jó izû, barátom?'
' Keserû- keserû,'- válaszolta,
'De szeretem mert keserû,
és mert a szívem.'
Ember mondá a Mindenségnek
Egy ember mondá a Mindenségnek:
' Uram, létezem!'
' Ennek ellenére', válaszolt amaz,
' Ez a tény nem keltett bennem
semmi kötelességérzetet.'
Isten figyelmesen mintázta meg a Világ hajóját
Isten figyelmesen mintázta a Világ hajóját.
A Mindenek Ura végtelen tudásával
Alkotta a testét, meg a vitorlákat,
Tartotta a kormányt,
Hogy felszerelje.
Felállt, büszkén mérve végig munkáját.
Ekkor, végzetes pillanat folytán,
Isten picit elfordulván,
A hajó kisiklott, egy fondorlattal,
És ügyesen siklott tova útjain-
Tengereken, azok partjain,
Nevetséges utakon, egyre,
Komoly arccal fordulva
Buta szelekkel szembe.
És sokan voltak az égben
Akik kacagtak mindezt látván.
Magyar költők hangos versalbuma, magyar előadókkal. www.kpluna.hu Kellemes tallózást!
"Senki nem kérdezte
akarsz-e
megszületni
és a távozásról is
más fog dönteni.
DE a közte lévő idő a Te kezedben van!
Ne hagyd vendőbe menni!"
Titkold el szíved szenvedését,
Ne halld a sors gúnyos nevetését!
Sírni lehet de nem érdemes,
Szíved bárhogy fáj nevess!
"El kell,
hogy bírjuk terheink,
vagy elvesznek szép perceink.
És mindig mennünk kell tovább
egy életen, egy sorson át."
akarsz-e
megszületni
és a távozásról is
más fog dönteni.
DE a közte lévő idő a Te kezedben van!
Ne hagyd vendőbe menni!"
Titkold el szíved szenvedését,
Ne halld a sors gúnyos nevetését!
Sírni lehet de nem érdemes,
Szíved bárhogy fáj nevess!
"El kell,
hogy bírjuk terheink,
vagy elvesznek szép perceink.
És mindig mennünk kell tovább
egy életen, egy sorson át."
Ha egyszer fájni fog az élet,
S szemedbe bánat könnye gyűl,
Ne sírj, mert a legszebb álom az,
Mely sosem teljesül.
Egy borongós, őszi nap. Kint ülök az ablakpárkányon, a kedvenc helyemen. Az ember csak álmodozik nyugodtan, nem zavarja senki és semmi. Hallom, hogy kopog az eső a tetőn, beszippantom a friss illatot. Nagyon hideg van, körülbelül tizenöt fok lehet, de a lábam a meleg radiátoron pihen. Este van, már a napot se látom. Talán csak takarják a felhők. A sötét felhők, melyek "csak úgy" vannak, voltak, és lesznek is. Borongósen, esősen, szomorúan vonulnak hegytől völgyig, völgytől mezőig. De hordozzák a reményt is: egyszer talán kisüt a nap...
S szemedbe bánat könnye gyűl,
Ne sírj, mert a legszebb álom az,
Mely sosem teljesül.
Egy borongós, őszi nap. Kint ülök az ablakpárkányon, a kedvenc helyemen. Az ember csak álmodozik nyugodtan, nem zavarja senki és semmi. Hallom, hogy kopog az eső a tetőn, beszippantom a friss illatot. Nagyon hideg van, körülbelül tizenöt fok lehet, de a lábam a meleg radiátoron pihen. Este van, már a napot se látom. Talán csak takarják a felhők. A sötét felhők, melyek "csak úgy" vannak, voltak, és lesznek is. Borongósen, esősen, szomorúan vonulnak hegytől völgyig, völgytől mezőig. De hordozzák a reményt is: egyszer talán kisüt a nap...
Szakad az eső, elindulok, teszek egy lépést jobbra, egyet balra, de nem tudom hova mehetnék, megállok, felhúzom az esernyőmet, várom, hogy álljon el a vihar, de nem bírom tartani, lehúzom, leguggolok , az arcomat a kezembe temetem, már mindenem tiszta víz, teljesen átfagytam, szeretnék sírni, de már az sem megy...
Utálok mindent, mert Ő jut róla eszembe, utálok mindenkit, mert olyan, mint ő, de legjobban magamat utálom, csak Őt nem tudom utálni, mert akkor elállna az eső, és kisütne a nap...
by my lost friend
Utálok mindent, mert Ő jut róla eszembe, utálok mindenkit, mert olyan, mint ő, de legjobban magamat utálom, csak Őt nem tudom utálni, mert akkor elállna az eső, és kisütne a nap...
by my lost friend
... Hitetlenül ültem ott, mégis valamit remélve,
szívemben sebekkel egyre csak gyötörve.
Nem is tudtam már akkor, hogy mire várok még,
ennyi idő után bolond ki remél...
Csak egy szempár kellett volna, vagy egy ártatlan kis szó,
mi nem is lenne kedves, csak éppen vígasztaló.
... Minek is mondom, hisz elmúlt már rég,
egy üres foltot őriz a szívem fájón, buzgón még.
Felednem kéne, mert várhat rám más,
felednem kéne, hisz Ő sem tett mást...
Lelkemnek édes búja, fejemnek fájdítója,
könnyeim bő patakja, fájdalomnak kis csónakja,
menj tovább, ússz messzire...
vidd magaddal ezt a kínt is, vidd el innen, ne sajnáld,
egy szerelem volt, mit feledni kell, mert nem jön vissza már...
Egy szerelem, mit én éreztem, s most gyötör a hiánya,
mert elvesztettem, s fáj, hogy elvesztem én is,
elsodort e vad, vakító érzelem világa...
szívemben sebekkel egyre csak gyötörve.
Nem is tudtam már akkor, hogy mire várok még,
ennyi idő után bolond ki remél...
Csak egy szempár kellett volna, vagy egy ártatlan kis szó,
mi nem is lenne kedves, csak éppen vígasztaló.
... Minek is mondom, hisz elmúlt már rég,
egy üres foltot őriz a szívem fájón, buzgón még.
Felednem kéne, mert várhat rám más,
felednem kéne, hisz Ő sem tett mást...
Lelkemnek édes búja, fejemnek fájdítója,
könnyeim bő patakja, fájdalomnak kis csónakja,
menj tovább, ússz messzire...
vidd magaddal ezt a kínt is, vidd el innen, ne sajnáld,
egy szerelem volt, mit feledni kell, mert nem jön vissza már...
Egy szerelem, mit én éreztem, s most gyötör a hiánya,
mert elvesztettem, s fáj, hogy elvesztem én is,
elsodort e vad, vakító érzelem világa...
Szeretnék lenni az angyalod,
S vigyázni minden mozdulatod,
Szeretnék lenni fényes csillag az égen,
S rád ragyogni a végtelen sötétségben,
Szeretnék lenni az éj egyetlen fénye,
Higy rám gondolva nézz az égre,
Szeretnék lenni az álmod, mely egyetlen,
Szeretnék örökre ott maradni a szívedben!
S vigyázni minden mozdulatod,
Szeretnék lenni fényes csillag az égen,
S rád ragyogni a végtelen sötétségben,
Szeretnék lenni az éj egyetlen fénye,
Higy rám gondolva nézz az égre,
Szeretnék lenni az álmod, mely egyetlen,
Szeretnék örökre ott maradni a szívedben!
Van aki...
Van, aki reggel születik,
És látja, ahogy felkel a nap,
Érzi, ahogy csillog az ég,
Hallgatja a madarakat.
Van, aki délben születik,
Látja, ahogy fut a világ,
Hallja a sok nevetést,
Érzi az élet illatát.
Amikor én születtem,
Már öreg este volt,
A nap a hegy mögött aludt,
Felhők mögé bújt a hold,
Téli éjszaka volt,
Egyszerre párás és hideg,
És sírtak a csillagok
A föld itta a könnyeket.
Hallottam valaki
Gyilkolt és nevetett,
És vastag fal takarta
A szeretetet…
Detroit,09.18.2005.
Van, aki reggel születik,
És látja, ahogy felkel a nap,
Érzi, ahogy csillog az ég,
Hallgatja a madarakat.
Van, aki délben születik,
Látja, ahogy fut a világ,
Hallja a sok nevetést,
Érzi az élet illatát.
Amikor én születtem,
Már öreg este volt,
A nap a hegy mögött aludt,
Felhők mögé bújt a hold,
Téli éjszaka volt,
Egyszerre párás és hideg,
És sírtak a csillagok
A föld itta a könnyeket.
Hallottam valaki
Gyilkolt és nevetett,
És vastag fal takarta
A szeretetet…
Detroit,09.18.2005.
Mókuskerék az életünk, rohanunk...
Mókuskerék az életünk,
rohanunk s az élet pörög velünk.
Forog a világ, s vele az emberek,
de a világ gyorsabb mint képzeled.
Űzzük vadul, bár el nem érjük célunk soha;
Hisz a világ hűtlen, magányos mostoha.
Mi vagyunk a mókusok, s a világ forog velünk,
kiszállni nem lehet, mert a kerék a ketrecünk.
Egyhelyben áll a kerék, mozdulni nem tudunk,
mivel mást nem tehetünk, egyhelyben vágtatunk.
Pörög a kerék, s mi futunk tova,
a világ is forog, de utólérni nem fogjuk SOHA!
Montréal,08.22.2007.
Mókuskerék az életünk,
rohanunk s az élet pörög velünk.
Forog a világ, s vele az emberek,
de a világ gyorsabb mint képzeled.
Űzzük vadul, bár el nem érjük célunk soha;
Hisz a világ hűtlen, magányos mostoha.
Mi vagyunk a mókusok, s a világ forog velünk,
kiszállni nem lehet, mert a kerék a ketrecünk.
Egyhelyben áll a kerék, mozdulni nem tudunk,
mivel mást nem tehetünk, egyhelyben vágtatunk.
Pörög a kerék, s mi futunk tova,
a világ is forog, de utólérni nem fogjuk SOHA!
Montréal,08.22.2007.
KÉTSÉG
-------
Te ezt mondod:"Egész nap reád gondoltam epekedve".
De mégse rám gondolsz ezért,csak
a szerelemre.
Ezt mondtad:"Képed keresem,
ha ágyba fekszem,kedvesem,
és fájva."
De te nem ismered a kint,
leleked gyönyörbe ring.
Inkább gondolsz a csókra,mint
a szájra.
Egyáltalán nem küszködöl.
Tudod,miénk már a gyönyör...
De a szerelem óriásibb.
Mondd,igy szeretnél,mondd nekem,
ha nem lennék én,hanem
egy másik?
-------
Te ezt mondod:"Egész nap reád gondoltam epekedve".
De mégse rám gondolsz ezért,csak
a szerelemre.
Ezt mondtad:"Képed keresem,
ha ágyba fekszem,kedvesem,
és fájva."
De te nem ismered a kint,
leleked gyönyörbe ring.
Inkább gondolsz a csókra,mint
a szájra.
Egyáltalán nem küszködöl.
Tudod,miénk már a gyönyör...
De a szerelem óriásibb.
Mondd,igy szeretnél,mondd nekem,
ha nem lennék én,hanem
egy másik?
Paul Verlaine: CSAK MENJ TOVÁBB
Csak menj tovább és ne emészd magad!
Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj
s vidd az egyetlen kincset, ami drága,
s puszta fegyvered a hadakozásra:
a lelki szegénységet s Istened.
És főként föl ne add szived reményét.
Mit számit egy kis szenvedés s sötétség?
Utad jó, s végén a halál fogad.
Igen, főként a reményt föl ne add,
hogy holtod öröm-ágyat vet neked.
Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.
Az élet rút, de mégis a hugod.
Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát,
s távol legyen tőled az az okosság,
mely sunyin megkisérti hitedet.
Menj, gyermek-egyszerűn, és megalázva
magad, mint bűnös, ki a bűnt utálja,
dalolj, sőt légy víg, nehogy utadon
álomba merítsen az unalom,
mit az ellenség küldhet ellened.
Nevess a vén Csábítón s vén Cselén,
mert a Béke vár a hegy tetején
harsonás, diadalmi ragyogásban.
Fuss a fehér-fekete éjszakában.
Már kiterjeszti a fejed felett
győztes szárnyát az Őrangyal vidáman.
Rónay György fordítása
Csak menj tovább és ne emészd magad!
Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj
s vidd az egyetlen kincset, ami drága,
s puszta fegyvered a hadakozásra:
a lelki szegénységet s Istened.
És főként föl ne add szived reményét.
Mit számit egy kis szenvedés s sötétség?
Utad jó, s végén a halál fogad.
Igen, főként a reményt föl ne add,
hogy holtod öröm-ágyat vet neked.
Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod.
Az élet rút, de mégis a hugod.
Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát,
s távol legyen tőled az az okosság,
mely sunyin megkisérti hitedet.
Menj, gyermek-egyszerűn, és megalázva
magad, mint bűnös, ki a bűnt utálja,
dalolj, sőt légy víg, nehogy utadon
álomba merítsen az unalom,
mit az ellenség küldhet ellened.
Nevess a vén Csábítón s vén Cselén,
mert a Béke vár a hegy tetején
harsonás, diadalmi ragyogásban.
Fuss a fehér-fekete éjszakában.
Már kiterjeszti a fejed felett
győztes szárnyát az Őrangyal vidáman.
Rónay György fordítása
Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes. Azt, hogy hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!
(Robert Fulghum)
(Robert Fulghum)
LÁZÁR ERVIN: A NÉGYSZÖGYLETŰ KEREK ERDŐ
(Részlet)
Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
(Részlet)
Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az, hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az, hogy igazán?!– háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
Dalszöveg.
<o>
> </o>>
A szerelembe főnök nem kell!
<o>> </o>>
Nekem te, ne mond azt, hogy mit tegyek, mert rád nagyon haragszom
Ezen túl úgyis mindent úgy teszek, ahogy a szívem parancsol
Örökre elég volt már belőled, végleg elmehetsz
Próbálkozz mással is, mert játszani velem nem lehet<o>></o>>
<o>> </o>>
A szerelembe főnök nem kell!
Parancsszóra szeretni nem lehet
Tanuld meg végleg ezt a leckét
A férfit így szeresd!
<o>> </o>>
Remélem, rájöttél, hogy a férfiszívet nem lehet be csapni
De ha mégis velem ezt teszed tőlem, már nem fogsz szívet kapni
Örökre elég volt már belőled, végleg elmehetsz
Próbálkozz mással is, mert játszani velem nem lehet<o>></o>>
<o>> </o>>
> </o>>
<o>
> </o>><o>> </o>>
> </o>>A szerelembe főnök nem kell!
<o>
> </o>>Nekem te, ne mond azt, hogy mit tegyek, mert rád nagyon haragszom
Ezen túl úgyis mindent úgy teszek, ahogy a szívem parancsol
Örökre elég volt már belőled, végleg elmehetsz
Próbálkozz mással is, mert játszani velem nem lehet<o>
></o>><o>
> </o>>A szerelembe főnök nem kell!
Parancsszóra szeretni nem lehet
Tanuld meg végleg ezt a leckét
A férfit így szeresd!
<o>
> </o>>Remélem, rájöttél, hogy a férfiszívet nem lehet be csapni
De ha mégis velem ezt teszed tőlem, már nem fogsz szívet kapni
Örökre elég volt már belőled, végleg elmehetsz
Próbálkozz mással is, mert játszani velem nem lehet<o>
></o>><o>
> </o>>id:Lémon Oszkar<o>></o>>
<o>></o>>> </o>>
Dalszöveg.
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Mindennap öröm veled az élet, örülök, hogy téged kaptalak.
Elmondom, hogy nem bántam meg semmit,
Hiszen téged én akartalak
<o>> </o>>
Életem egy nyitott könyv melyben titok nem marad
Az tud benne olvasni, ki őrzi titkomat
Köszönöm, hogy kitartasz mellettem, hogy velem vagy már oly sok éven át
Én téged, még most is arra kérlek, hogy tovább hallgasd a szívem dallamát
<o>> </o>>
Sorsom írja a könyvemnek minden oldalát,
Te, vagy aki olvashatja minden új sorát
Mindennap öröm veled az élet, örülök, hogy téged kaptalak.
Elmondom, hogy nem bántam meg semmit,
Hiszen téged én akartalak
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Dalszerző, szövegíró, előadó<o>></o>>
Id. Lémon Oszkár:
Ui. ajánlom az igaz szerelembe élőknek és a hazasági évfordulójukat ünneplőknek!<o>></o>>
www.lemonoszkar.atw.hu<o>></o>>
<o>
> </o>><o>
> </o>>Mindennap öröm veled az élet, örülök, hogy téged kaptalak.
Elmondom, hogy nem bántam meg semmit,
Hiszen téged én akartalak
<o>
> </o>>Életem egy nyitott könyv melyben titok nem marad
Az tud benne olvasni, ki őrzi titkomat
Köszönöm, hogy kitartasz mellettem, hogy velem vagy már oly sok éven át
Én téged, még most is arra kérlek, hogy tovább hallgasd a szívem dallamát
<o>
> </o>>Sorsom írja a könyvemnek minden oldalát,
Te, vagy aki olvashatja minden új sorát
Mindennap öröm veled az élet, örülök, hogy téged kaptalak.
Elmondom, hogy nem bántam meg semmit,
Hiszen téged én akartalak
<o>
> </o>><o>
> </o>>Dalszerző, szövegíró, előadó<o>
></o>>Id. Lémon Oszkár:
Ui. ajánlom az igaz szerelembe élőknek és a hazasági évfordulójukat ünneplőknek!<o>
></o>>www.lemonoszkar.atw.hu<o>
></o>>
Dalszöveg.
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
Mindig szép az élet, vannak szép emlékek<o>></o>>
Mikor csak rád gondolok, könnyes a szemem
Visszahúz a szívem, visszavárlak téged
Rá jöttem én, hibáztam én rontottam el
<o>> </o>>
Reménytelen szerelemből nem marad csak bánat
A szerelem az. amiben az ember nem hibázhat
Ez lett hát a sorsom, bűntudatba élek
Mikor csak rád gondolok, könnyes a szemem
<o>> </o>>
<o>> </o>>
De nem engedlek el, itt minden visszavár
Itt legbelül velem maradtál.
Itt vagy még velem, van még szerelem
Velem együtt élsz a szívemben
Ez lett hát a sorsom, bűntudatba élek
Mikor csak rád gondolok, sajog a szívem
<o>> </o>>
dalszerző, szövegíró:id. Lémon oszkar <o>></o>>
<o>> </o>>
<o>>
</o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>> </o>>
<o>
> </o>><o>
> </o>><o>
> </o>>Mindig szép az élet, vannak szép emlékek<o>
></o>>Mikor csak rád gondolok, könnyes a szemem
Visszahúz a szívem, visszavárlak téged
Rá jöttem én, hibáztam én rontottam el
<o>
> </o>>Reménytelen szerelemből nem marad csak bánat
A szerelem az. amiben az ember nem hibázhat
Ez lett hát a sorsom, bűntudatba élek
Mikor csak rád gondolok, könnyes a szemem
<o>
> </o>><o>
> </o>>De nem engedlek el, itt minden visszavár
Itt legbelül velem maradtál.
Itt vagy még velem, van még szerelem
Velem együtt élsz a szívemben
Ez lett hát a sorsom, bűntudatba élek
Mikor csak rád gondolok, sajog a szívem
<o>
> </o>>dalszerző, szövegíró:id. Lémon oszkar <o>
></o>><o>
> </o>><o>
> </o>
><o>
> </o>><o>
> </o>><o>
> </o>><o>
> </o>>
Anna
Kedves Barátnőm Terék anna Kis Irománya
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/90/terek.html
az idén adják ki első verseskötetét Vajdaságban
Kedves Barátnőm Terék anna Kis Irománya
http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/90/terek.html
az idén adják ki első verseskötetét Vajdaságban
