Gyors munka
Gyors munka
György napján már kora reggel útra kelt a Sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elszaladt a kunyhó mellett, ahol róka asszony lakott.
- Szép jó reggel, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
- Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
- Mi bajod van, Róka asszony?
- Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj véle le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
- Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, többször leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kaszapengést.
Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
- Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok. Sietnem kell, őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor. Megfeküdte a gyomromat.
- Úgy kell neked, mért siettél? mért nem vártál, míg beérik? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Ti is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott a Rókánéhoz. Fürge Sünke gurult tovább.
Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
- Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
- Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
Rögtön felel Fürge Sünke:
- Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóznak.
Szembe jön a Nyulam-Bulam.
- Hová sietsz, Fürge Sünke? Állj meg kissé megpihenni!
- Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam?
- Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj, be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke:
- No, ha úgy van, mindjárt hozok tenéked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt jövök, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
Végre eljut a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
Ment, mendegélt, meg is unt. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel, azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára, eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
Rákiáltott Róka asszony:
- Mért siettél, Fürge Sünke? Siettségnek semmi haszna!
- Igazad van, Róka asszony! Siettem, és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!
Bolgár népmese