Nemsokára karácsony lesz
Ezüst hó hullt már a fákra:
Szél-borzolta erdõ szélen
didergett egy fenyõfácska.
Arra gondolt, ha jönnének
és kivágnák karácsonyra,
szép szobában, jó melegben
állhatna, mint karácsonyfa.
Egy kis nyuszi így mesélte
fenyõfánknak még a nyáron;
alig várta, hogy hó hulljon,
s itt legyen már a karácsony.
Egy szép havas téli reggel
teljesült is régi álma:
kivágták és ráfektették
õzek húzta csengõs szánra.
Sok más fenyõtestvérével
arra várt a kicsi téren,
hogy valaki kiválassza:
Õt válassza mindenképpen.
Egy mamácska meg is vette,
az erkélyre állította;
búsult is a fenyõfácska:
nem lesz mégsem karácsonyfa!
Aztán mégis elõvették
díszítgették napról-napra:
csillagszórót, szaloncukrot
aggatta a kis gallyakra.
Került rá sok színes gyertya,
aranydió, papírangyal:
Õ hívta be a kisfiút,
csengõ hangú kis haranggal.