Versek, mesék ‎

Decemberi fürdő

Decemberi zord napon
Kinéztem az ablakon,
S ha nem látom, nem hiszem,
Rigó fürdik a vízben.

Szárnyaival csapkodja,
Fejét is aládugja,
Majd lerázza a vizet,
Gyorsan kortyol is egyet.

Villámgyorsan körbenéz,
Jön-e még fürdővendég?
Gurulnak a vízcseppek,
Gyöngyszemekre szétesnek.

Önfeledt a pillanat,
Majd hirtelen szárnyra kap,
Felreppen a faágra,
Friss, és ragyog ruhája.

Mesés ABC
Altatót mond anyuka,
Álmosan ásít a babuka.
Betakarja gyermekét,
Cirógatja kis kezét.
Csendesebb az utca már,
Dunna alatt alukálj!
Egyszer volt, hol nem volt,
Északon vagy délen volt.
Folyó partján házikó,
Géza bácsi a lakó.
Gyerekek útra készen,
Hátizsákjuk elő véve.
Iskolába mennek holnap,
Írni, olvasni megtanulnak.
Jegesmedvét is megismerik,
Kiszámolják 1+1 az mennyi.
Lemásolnak mindent a tábláról.
Lyukas lett a tolltartó.
Márta ceruzája elveszett.
Na, de hol lehet?
Nyuszi koma arra járt,
Ott fogja a ceruzát!
Órának vége lett,
Örülnek a gyerekek.
Ősszel hullnak a levelek,
Pirosak, sárgák leesnek.
Rohan Márta a nyuszi után,
Sebesen szalad nyuszi komám.
Széna közé elbújik,
Tetejére valaki felmászik.
Tyúkanyó kapirgál rajta,
Ugrik a nyuszi balra.
Újra közé bújik,
Ügyesen Márta oda ugrik.
Űzte a széna alól,
Végül elszaladt a nyúl.
Zokogva ceruzát észre vette,
Zsebébe rögtön betette.

Ki is az a hóember?

Szeretném az "egyszer egy hétpettyes katicabogárka" Mp 3 vagy más zenei felvételét. Koszönöm.

[FONT=&quot]Nyárelő[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Kékell a Küküllő,[/FONT]
[FONT=&quot] talán a nevét is[/FONT]
[FONT=&quot] kékellő színéről[/FONT]
[FONT=&quot] kapta ez a szép víz.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Kikeleti kék ég,[/FONT]
[FONT=&quot] nyárelői árnyak[/FONT]
[FONT=&quot] összeszoktak szépen,[/FONT]
[FONT=&quot] és nevévé váltak.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Vagy az örök fűzfák[/FONT]
[FONT=&quot] lombja közt üdülő[/FONT]
[FONT=&quot] legelső rigónak[/FONT]
[FONT=&quot] füttye a Küküllő.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Kékellő Küküllő,[/FONT]
[FONT=&quot] kökényszemű tündér.[/FONT]
[FONT=&quot] Szívemhez, nyelvemhez[/FONT]
[FONT=&quot] hozzáédesültél.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Járhatok akárhol,[/FONT]
[FONT=&quot] minden folyóparton[/FONT]
[FONT=&quot] a te nyárelői [/FONT]
[FONT=&quot] susogásod hallom.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Nyár[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ballag a Küküllő,[/FONT]
[FONT=&quot] meg-megállva baktat,[/FONT]
[FONT=&quot] szúnyogokat fogdos[/FONT]
[FONT=&quot] a kicsi halaknak.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Vén bivaly módjára[/FONT]
[FONT=&quot] olykor kedve szotyan[/FONT]
[FONT=&quot] el-ellustálkodni[/FONT]
[FONT=&quot] a nagy kanyarokban.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Sütteti a nappal[/FONT]
[FONT=&quot] hosszasan a hátát.[/FONT]
[FONT=&quot] Ha ott lennél, mélye[/FONT]
[FONT=&quot] legmélyét is látnád.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ám a lustasága[/FONT]
[FONT=&quot] csak amolyan látszat.[/FONT]
[FONT=&quot] Ilyenkor gyűjti be[/FONT]
[FONT=&quot] illatát a nyárnak.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Aztán jön a szellő,[/FONT]
[FONT=&quot] s csillagokig szárnyal[/FONT]
[FONT=&quot] a nyári Küküllő[/FONT]
[FONT=&quot] esti illatával.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Nyárutó[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Langyos a Küküllő;[/FONT]
[FONT=&quot] vize mint a vászon,[/FONT]
[FONT=&quot] egy nagy szövőszéken[/FONT]
[FONT=&quot] fordul át a gáton.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] lenn a gát alatt az[/FONT]
[FONT=&quot] ezüst zubogóban[/FONT]
[FONT=&quot] fürdik az arany nap,[/FONT]
[FONT=&quot] most van lenyugvóban.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] S még lennebb növekvő[/FONT]
[FONT=&quot] árnyukkal a fűzfák[/FONT]
[FONT=&quot] a lassuló folyót[/FONT]
[FONT=&quot] át meg átalússzák.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Ott egy kislegény is[/FONT]
[FONT=&quot] prüszkölő lovával --[/FONT]
[FONT=&quot] úsztat a Küküllőn[/FONT]
[FONT=&quot] ő is át meg átal.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]
[FONT=&quot] Maradna még a nap,[/FONT]
[FONT=&quot] de nőnek az árnyak;[/FONT]
[FONT=&quot] kár, hogy nemsokára[/FONT]
[FONT=&quot] vége lesz a nyárnak.[/FONT]
[FONT=&quot] [/FONT]

Karácsonyfa története

[FONT=&quot]Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb és leglátványosabb ünnepi szokás.[/FONT]
[FONT=&quot]A különböz[/FONT][FONT=&quot]õ ünnepek során a fák, örökzöld növények szerepejelentôs volt, minden népnél. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termõág tekinthetõ a karácsonyfa elõdjének. A karácsonyfa, bibliai eredetû magyarázat szerint õsi, családfa jelentéssel bír; eszerint ez a fa Jézus családfáját is jelenti. Kapcsolatba hozzák a bibliai tudás fájával is, hiszen karácsony napja az elsõ emberpár: Ádám és Éva napjára esik.[/FONT]
[FONT=&quot]A karácsonyfa-állítás német eredetû szokás, a 17. században terjedt el. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek, a halottak szellemei kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. A kísértetektõl az emberek csak úgy menekülhetnek meg, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódnak. A hagyomány szerint Luthet Márton állított elõször karácsonyfát gyermekeinek. Õ azonban már Jézus születésének tiszteletére állította a fát és számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. Az elsõ, történelmileg is megalapozott adat 1605-bõl származik. Egy strasbourg-i polgár jegyzetei arról árulkodnak, hogy városában akkoriban terjedt el, hogy fenyõfákat állítanak. A fákat gyümölcsökkel, papírkivágásokkal, aranyláncokkal és édességekkel díszítették.[/FONT]
[FONT=&quot]Magyarországon csak a múlt század második felében kezdett elterjedni ez a szokás a bécsi udvar ösztönzésére. Elõször csak a nemesi családoknál, késõbb a módosabb polgároknál is. A parasztok körében csak ebben a században, sokaknál csak 1945 után honosodott meg a fenyõfa-állítás. Angliában ma sem szokás fenyõfát állítani, helyette fagyöngybõl készült koszorút függesztenek a mennyezetre. Van ahol az a hiedelem él, hogy a karácsonyfát is az ajándékozó földöntúli lény hozza.[/FONT][FONT=&quot][/FONT]

Gazdag Erzsi

KELNEK A KISCSIBÉK

Kelnek a kiscsibék...
A kemence alól
egy sárga csibefi
hirtelen kigurul .
Fészkén ülő anyját
nem győzte kivárni,
elindult világgá
a csöppnyi kíváncsi. Nosza, a ház népe
kölessel kínálja.
Sose lesz eztán már
ilyen jó világa.
Etetik, itatják,
simítják, lehelik.
Kibélelt zsomborban
az asztalra teszik.
Míg a többi kikel,
ez lesz a lakása.
Kakas lesz belőle,
akárki meglássa!

Gazdag Erzsi

NYÁR

Cserregnek a verebek.
Nagy újság van, gyerekek!
Kis kertünkben hajnalra
kinyílott a hajnalka.
Itt a meleg, itt a nyár!
Mezitláb jár a madár ;
ha elvásik a talpa,
felrepül a bokorra.
Nézd, hogy zsibog az utca!
Mennyi lányka, fiúcska!
Rétre mennek labdázni,
fogócskázni, cicázni.

Gazdag Erzsi

LEPKEESKÜVŐ

Cseng az erdőalja;
harangvirág hangja.
„Giling-galang, giling-galang"
egyre csak ezt hajtja.
Esküvőre várják
tarka lepke párját.
A vendégek a tisztáson
már a csárdást járják.
Meglibben a szárnya
arany napsugárba,
selyemfátylát szitakötő
hordozza utána.
„Leszel-e a párom?
Válaszodat várom. "
„Hogyne lennék, hisz az erdőt
teutánad járom! "

Gazdag Erzsi

KINYÍLT A NEFELEJCS

Kinyílt a nefelejcs.
Kinyílt a nefelejcs.
Kék szeme mosolyog.
Kék szeme mosolyog.
Mit mond a nefelejcs?
Nem szól a nefelejcs.
Mindig csak mosolyog.
Mindig csak mosolyog.
Csivog a fecskepár.
Csivog a fecskepár.
„Nézd, milyen kék az ég!
Nézd, milyen zöld a nyár! "
Mezőben kisnyulak.
Erdőben mókusok.
Nézi a nefelejcs,
s mindegyre mosolyog.

Gazdag Erzsi

TÓ PARTJÁN EGY CSEPŰHÁZ

Tó partján egy csepűház,
abban lakik a halász.
Mit fog nektek, gyerekek?
Aranyszárnyú keszeget.
Adj neki egy zsákot !
Hozzon benne rákot !
Ha zsákja nincs, ott a marka!
Elfér benn' a keszeg farka.
Itt a keszeg, ott a rák!
Kiürül t a kicsi zsák.

Gazdag Erzsi

LÉPEGETŐDAL

Ez a kislány jaj, de szép!
Ha egyet lép, hozzám lép.
Ha kettőt lép, tillárom!
A karomat kitárom.
Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!

Gazdag Erzsi

NYÁRI ESŐ

Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.
Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.
Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál .
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.

Gazdag Erzsi

VIDÁM TROMBITÁSO K

Egy kis malac, röf-röf-röf,
trombitálgat : töf-töf-töf.
Trombitája, víg ormánya
földet túrja, döf-döf-döf.
Jön az öreg, meglátja.
Örvendezve kiáltja:
„Röf-röf-röf, csak rajta, fiam!
Apád is így csinálja."
Most már együt t zenélnek.
Kukoricán megélnek.
„Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf. . ."
Ezek ám a legények!

Gazdag Erzsi

A CSAVARGÓ FÜSTGYEREK

Kémény száján füstgyerek
erre-arra tekereg.
Uzsgyé! Apja nem látja,
elindul a világba.
Szellő-szekér arra jár.
Kocsisára kiabál :
„Jó lenne, ha felvennél,
s egy faluig elvinnél! "
„Egy faluig? Kettőig!
Elviszlek a felhőkig! "
A felhőkig elvitte,
s az egyikre letette.
Most is ottan sírdogál,
soha haza nem talál.

Benedek Elek

A TÜLÖKVÁR

HOL volt, hol nem volt, hetedhét országon innét, az Óperenciás
tengeren túl, ahol a kis kurta farkú malac túr, túlonnan túl, még azon is
túl, volt egyszer egy király. Ennek a királynak annyi vára volt, hogy
szerét-számát sem tudta már. Egyszer, amint ott üldögélt a palotája
tornácán, elkezdette számolgatni, sorolgatni, hogy mi mindenféle vára
van neki. Hogy van már neki aranyvára, ezüstvára, gyémántvára; van
neki favára, de még üvegvára is; van neki mindenféle vára, csak
tülökvára nincs. No ‘iszen, ha nincs, majd lesz. Mindjárt kihirdettette
az országban, hogy ki ami tülköt talál, mind hordja az õ udvarába. Hej,
gyerekek, ha láttátok volna, mi történt erre! Megmozdultak a népek
mindenfelé, szedték-vették a tülköt, ahol találták, s vitték a király udvarába, ki ölben, ki talyigán, ki hatlovas szekéren. Vitték, ha jól
láttam, még bársonyhintón is. Hát egyszer csak annyi a tülök, hogy
nem fér a király udvarában.
Eh, gondolja a király, minek nekem tülökvár? Azzal úgy, ahogy
odahordatta azt a rengeteg sok tülköt, mind elhordatta, s belehányatta a
Tiszába. Ha majd az a sok tülök mind elázik, csak gyertek, jelentsétek
nekem, s tovább mondom a mesémet.

Benedek Elek

CSALI MESE

EGYSZER volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az
üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac túr, volt egyszer egy
szegény ember.
Ez a szegény ember kiment a fiával a földre szántani, s amint
egyet-kettõt fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:
— Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!
— Az ám, egy kulcs — mondja a szegény ember. —
Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál hozzá!
Na, ez annyiban maradt.
Tovább szántanak, kettõt-hármat térülnek-fordulnak. Megint
elkiáltja magát a fiú:
— Nézze, apámuram, megtaláltam a ládát is.
Próbálják a kulcsot, hát jól belétalál a zárba. Kinyitják a ládát,
felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt
egyéb, csak egy kurta farkú egerecske.
Ha az egérkének hosszú farka lett volna, az én mesém is tovább
tartott volna.
Hát jól van na, mondok mégis hozzá egy versecskét:
Mese, mese, mátka,
fekete madárka,
úri bunda, kopasz egér
ugorjon a nyakadba.
Mese, mese, fakakas,
bújj a lyukba, ott hallgass,
Kata, Kata, két garas,
neked adom, csak hallgass.

AZ OKOS LEÁNY
HOL volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer
egy okos leány. De ez olyan okos volt, hogy az okosságának a híre még
a királyhoz is eljutott. A királynak annyit beszéltek a fülébe a leányról,
hogy befogatott a hintóba, a leányért küldött, s elhozatta az udvarába.
Felviszik a leányt a palotába, ott a király fogadja, s mondja neki:
— No, te leány, hallottam a hírét a nagy eszednek, hát, ha
olyan nagy az eszed, van nekem a padláson százesztendõs fonalam,
fonj nekem abból aranyfonalat.
Felelte a leány:
— Felséges királyom, életem-halálom kezébe ajánlom,
van az édesapámnak százesztendõs sövénykerítése, csináltasson
nekem abból orsót, s akkor én is megfonom az aranyfonalat.
Tetszett a királynak ez a felelet, s mindjárt más kérdést gondolt
ki:
— Hát jól van, leányom, az elsõ kérdésemre jól
megfeleltél, mondok mást. Van nekem a padláson száz lyukas korsóm, foltozd meg azokat. — Én jó szívvel — mondja a leány —, csak elébb
felséged fordíttassa ki a korsókat, mert azt tudja bizonyosan, hogy
semmit sem szoktak a színérõl foltozni, hanem a visszájáról.
Mondja a király:
— Okos volt a második felelet is. Még adok néked egy
kérdést, s ha arra is megfelelsz, itt a kezem, feleségül veszlek.
— Csak mondja, felséges királyom.
— Hát én azt mondom, hozz is, meg ne is, legyen is, meg
ne is.
Gondolkozik egy kicsit a leány, azzal kifordul az ajtón, megy a
konyhába, ott a szakácsnétól kér két szitát. Aztán megy az udvarra, ott
éppen röpködött egy sereg galamb, megfogott egyet, a két szita közé
tette, s úgy ment fel a király színe elé.
— Itt van, felséges királyom.
Fogja a király a két szitát, hogy nézze meg, mi van benne.
Abban a pillanatban a galamb kirepült.
— Na, lássa, felséges királyom, hoztam is, nem is, volt is,
nem is.
De már erre olyan erõsen megtetszett a királynak a leány, hogy
egyszeriben hívatta az udvari papját, összeesküdött a leánnyal. Elõ a
cigányokat, lett nagy lakodalom, eltartott egy hétig, talán kettõig is.
Én is ott voltam, egyet jót táncoltam. Aki nem hiszi, járjon utána.