Versek

Nóra-Flóra témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Szeptember 9.

  1. liber ogoj

    liber ogoj Állandó Tag

    Pongrácz Zoltán-"Magyarok"

    Világot álmodott
    a büszke Nemző
    Emese öléből
    más medencébe ömlőt
    Hej, feszítsd az íjat
    Puszták Szép Szárnyán
    suhanó Szellő!
     
  2. liber ogoj

    liber ogoj Állandó Tag

    Egy nagyon szép dal egy remek ír bandától:

    PRIMORDIAL-THE COFFIN SHIPS (The Gathering Wilderness,2005)

    Young hearts born with grief
    Shall pay the penalty of truth
    A season of stolen youth
    Shall teach old hearts to break

    It feels like I've been here before
    Here to where the animals lay down to die
    So we stood alone on a distant store
    Our broken spirits in rags and tatters

    Nerve and muscle, heart and brains
    Lost to Ireland, lost in vain
    Pause and you can almost hear
    The sounds echo down through the ages
    The creak of the burial cart
    Here in humiliation and sorrow
    Not mixed with indignation
    One is driven to exclaim
    Oh god, that bread should be so dear
    And human flesh so cheap*

    Young hearts are born with such grief
    We have paid the penalty of truth
    A season of our stolen youth
    Shall teach our hearts to break

    It feels like I've been here before
    Here to where the animals lay down to die
    So we stood alone on a distant store
    Our broken spirits in rags and tatters

    [*Taken from a memorial to the dead at a mass grave in Skibereen, Co. Cork]

    ["Between the years 1845 and 1849 a famine ravaged Ireland and over 3 million people were lost to a combination of starvation and emigration I said once before the history of my land is a litany of tragedy and blood, these four years represent possibly the greatest tragedy the country has endured. It still hangs over Ireland and set the tone for Irish people to leave Ireland shores to the present day. The coffin ships themselves were what the ships that set sail for America in search of a new and better life were called. It's with this song we honour the memory of this great tragedy and those poor souls who lost their lives."]
     
  3. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Robert Musil:

    Izisz és Ozirisz

    Ezüst csendben, a csillagok lombjában
    pihent az ifju hold,
    és a napkerék agyával
    megfordult s föléhajolt.
    Vörös szelet fútt a sivatag;
    nincs vitorla a partok alatt.

    És nővére az alvóról halkan
    leoldozta s megette nemét.
    És cserébe odaadta érte
    s rákötötte lágy, piros szívét.
    Mig az aludt, beforradt a seb,
    s ez megette a gyengéd nemet.

    S ím: dörgött a támadó nap,
    hogy az alvó álmából riadt,
    csillag rendült; mint a csónak
    birkózik láncaival
    ha kitör a nagy vihar.

    Hold-fivérek üldözőbe
    vették a tolvaj vadat.
    Kezétől ég-íve dőlt le
    és a kék tér beszakadt;
    tört erdőkön taposott,
    s vele futottak a csillagok.
    De senki a madárvállu nővért
    el nem érte, bármeddig futott.

    Csak az ifjú, kit az éjeken hívott,
    leli meg, ha nap s hold váltja egymást.
    Száz fivér közül csak ezt akarja,
    s egyikük a másik szívét falja.

    Keresztury Dezső fordítása
     
  4. ilcsi18

    ilcsi18 Állandó Tag

    C.AIUS VALERIUS CATULLUS: Gyűlölök és szeretek

    Gyűlölök és szeretek. Hogy mért teszem ezt, ugye kérded.
    Mit tudom én. Így van: érezem és öl e kín. (Kerényi Károly fordítása)

    Gyülölök és szeretek.Kérded tán, mért teszem én ezt.
    nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín. (Devecseri Gábor fordítása)

    Gyűlölök és szeretek. Miért? Nem tudom én se, de érzem:
    így van ez, és a szívem élve keresztre feszít. (Szabó Lőrinc fordítása)
     
  5. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Szilágyi domokos : őszirózsák

    *********************


    Tegnap még szégyenlős növendéklányként
    szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
    szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
    hajladozó búzatáblák alig sejtették
    szőkeségük élet-adó hatalmát,
    a napok tüzes-arany csöndjébe
    bele-belecsattant egy zápor,
    a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
    és látod, kedves:
    ma, a kert egyik zugában,
    orgonabokrok szoknyája alatt
    fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
    Remegtek, mikor tetten értem őket,
    hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
    hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
    de csak hallgattak makacsul,
    és benne volt e hallgatásban,
    hogy maholnap a faleveleken
    dérré kegyetlenedik a harmat,
    hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
    labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
    az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
    s a siető, álmos arcokat
    piros-vidámra csipkedi a reggel;
    a sétatéren fiók-festő-gigászok
    lesik el a fáktól a pazar színkeverést,
    s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
    lomhán csurognak a méz sugarak
    s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
    és szemed parazsában
    föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
    Szerettem volna neked adni a virágokat.
    De aztán csak ez a vers maradt.
    Mert mire hozzád érnek:
    elhervadnak a remegő őszirózsák.


    ******************
     
    bíborszél kedveli ezt.
  6. Hogolyo07

    Hogolyo07 Új tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:DoNotOptimizeForBrowser/> </w:WordDocument> </xml><![endif]--> [FONT=H_Harrington]Sütő Barnabás: Emlék[/FONT]

    E[FONT=&quot]mlékszem, csak kis fa volt a zöld fenyő.[/FONT]
    [FONT=&quot]Csillogó szemmel néztem karcsú testét…[/FONT]
    [FONT=&quot]Oly lassan araszolt akkor az idő…[/FONT]
    [FONT=&quot]Gyermekként alig vártam már az estét.[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]És mikor ott állt asztalunkon végre,[/FONT]
    [FONT=&quot]alma, dió és szép színes papírok[/FONT]
    [FONT=&quot]lógtak ágain. Ez volt minden éke...[/FONT]
    [FONT=&quot]De velünk voltak akkor az angyalok.[/FONT]
    [FONT=&quot] [/FONT]
    [FONT=&quot]Nem szólt senki, csak körbeálltuk csendben.[/FONT]
    [FONT=&quot]Koldus szegényen és mégis gazdagon.[/FONT]
    [FONT=&quot]Néztük, ahogy a gyertya lángja lebben,[/FONT]
    [FONT=&quot]S egy csillag benézett ránk az ablakon.[/FONT]
    In: Napvil8g karácsonyi antológia 2006
     
  7. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Jobbágy Károly: Tanítás

    Aki szeret,
    Annak
    varrd fel a szakadt gombját,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy felvarrja más.

    Aki szeret,
    Annak
    hallgasd meg baját, gondját,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy meghallgatja más.

    Aki szeret,
    Azzal
    sose légy morc, goromba,
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy rámosolyog más.

    Aki szeret,
    szeresd!
    s öleld meg naponta!
    mert könnyen
    meglehet,
    hogy megöleli más.
    És akkor
    - hidd el! –
    nem ő a hibás.
     
    matiasrex és szepkoru kedveli ezt.
  8. zew33

    zew33 Állandó Tag

    Pilinszky János:Egy szenvedély margójára

    A tengerpartot járó kisgyerek
    mindíg talál a kavicsok közt egyre,
    mely mindöröktől fogva az övé,
    és soha senki másé nem is lenne.

    Az elveszíthetetlent markolássza!
    Egész szive a tenyerében lüktet,
    oly egyetlen egy kezében a kő,
    és vele ő is olyan egyedűl lett.

    Nem szabadúl már soha többé tőle.
    A víznek fordul, s messze elhajítja.
    Hangot sem ad a néma szakitás,
    egy egész tenger zúgja mégis vissza.
     
    matiasrex és szepkoru kedveli ezt.
  9. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Babits Mihály

    A SZÖKEVÉNY SZERELEM


    Annyi év, annyi év:
    a szerelem tart-e még?

    Azt hiszem, kedvesem,
    ez már rég nem szerelem.
    A szerelem meggyujtott,
    meggyujtott és elfutott,
    itthagyott,
    itthagyott.

    Mintha két szép fa ég
    puszta környék közepén
    és a lángjuk összecsap,
    s most a két fa egy fa csak:
    pirosak,
    pirosak.

    Nem is két fa, két olajkut
    és a lángjuk összecsap -
    mélyek, el nem alszanak.
    A szerelem messze van már
    és kacag,
    és kacag.

    Mit kell itt még szerelem,
    kedvesem?

    Úgy tudlak már csak szeretni
    mint magamat szeretem,
    égve s égetve, kegyetlen


    s érzem, hogy kacag mögöttem
    a szökevény szerelem.
     
    szepkoru kedveli ezt.
  10. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    Reményik Sándor : Mi mindig búcsúzunk.


    Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
    Az éjtől reggel, a nappaltól este,
    A szinektől, ha szürke por belepte,
    A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
    A hangtól, mikor csendbe halkul el,
    Minden szótól, amit kimond a szánk,
    Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
    Minden sebtől, mely fájt és égetett,
    Minden képtől, mely belénk mélyedett,
    Az álmainktól, mik nem teljesültek,
    A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
    A tűnő tájtól, amit vonatról láttunk,
    A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

    Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
    Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
    Elfut a perc, az örök Idő várja,
    Lelkünk, mint fehér kendő leng utána,
    Sokszor könnyünk se hull, szivünk se fáj,
    Hidegen hagy az elhagyott táj, -
    Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
    És mégis mondom néktek:
    Valamitől mi mindig búcsúzunk.
     
    szepkoru kedveli ezt.
  11. ivanka121

    ivanka121 Állandó Tag

    Reményik Sándor: Istenarc

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Reményik Sándor: Istenarc

    Egy Istenarc van eltemetve bennem,
    Tán lét-előtti létem emlék-képe!
    Fölibe ezer réteg tornyosul,
    De érzem ezer rétegen alul,
    Csak nem tudom, mikép került a mélybe.


    Egy istenarc van eltemetve bennem,
    Néha magamban látom, néha másban.
    Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
    Ha rossz óráimban eltűnik egészen
    Alteregóm az örök vándorlásban.


    Egy istenarc van eltemetve bennem,
    A rárakódott világ-szenny alatt.
    Kihűlt csillagok hamuja alól
    Akarom kibányászni magamat.


    Egy istenarc van eltemetve bennem,
    S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
    Testvéreim, jertek, segítsetek,
    Egy kapavágást ti is tegyetek,
    Mert az az arc igazán én vagyok.


    Egy istenarc van eltemetve bennem:
    Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
    Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
    S bár világ-szennye rakódott reája,
    Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
     
    szepkoru kedveli ezt.
  12. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman";} </style> <![endif]--> Csukás István: A bűvös virág

    Ha szereted viszont szeret
    Ha mosolyogsz, ő is ám!
    Ha bánat ér, megosztozik
    Szegény szíved bánatán.
    Cirógatod, megcirógat
    Becézgeted, örül ám,
    Szíved örül, lelked röpül,
    csodálatos illatán.
    Orvosság ez minden bajra
    Gondot s a bút űzi ám!
    Szíved-lelked meggyógyítja,
    míg merengsz az illatán!
     
  13. bíborszél

    bíborszél Állandó Tag

    A kovakő

    Acél, kovakő az én furcsa lelkem,
    melyeket folyvást összecsapkodok,
    s a szűzi szikrák szertecsiholódnak
    és néha-néha lángja is lobog.

    Ti csak nézitek, ennyi mérve rátok,
    semmi egyebet nem kell tennetek!
    Ti örömötökre csiholom a lángot
    fény-boldogság és béke veletek!

    E fényüzenet én egyetlen kincsem,
    de szívem csupa áldva-szerető,
    s csak ütöm, ütöm Tinektek a szikrát,
    míg elkopik, vagy szétreped a kő.


    Dsida Jenő
     
    kekerecsesedike kedveli ezt.
  14. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Victor Hugo - Élsz, mondod

    Élsz, mondod ezt meg azt, ég és felhők fölötted,
    kedvtelve forgatod könyvét sok régi bölcsnek;
    Dantét, Vergiliust; felkerekedsz vigan
    s kies tájak felé tartsz postakocsiban;
    jóizüen kacagsz, a szállás odafenn vár;
    rádvillan s szíven üt egy futó női szempár;
    szeretnek és szeretsz – királyi jó dolog!
    Az erdőn madarak trilláit hallgatod;
    felébredsz reggel, és ott vár csókkal fogadván
    a család, az anya, a kislány és a nagylány!
    Újságot olvasol ebéd közben; s a nap
    szerelmet és reményt és munkát váltogat;
    rádrohan zavaros szenvedéllyel az élet;
    komor gyűléseken fel-felhangzik beszéded;
    amíg a cél igéz, amíg a sors igáz,
    gyenge vagy és erős, törpe és óriás;
    árként hord a tömeg, lélek vagy a viharban;
    minden jön s megy; s te majd búsabban, majd vígabban
    hátrálsz, előretörsz, a harc kénye dobál... –
    És aztán – iszonyú csöndjével a halál!


    Somlyó György fordítása
     
    bíborszél kedveli ezt.
  15. vinczene

    vinczene Állandó Tag

    Tiéd vagyok
    Minden, mit adhattam,
    Nálad van.
    Minden, mit kaphattam,
    Megadtad.
    Gondjaim, álmaim
    Te vagy,
    S fájdalmam örömöm is
    Magad.
    Életem, véremet
    Adom, ha kéred,
    Csak maradj nekem
    Örökre és végleg!
    Vincze Károlyné Gyöngyi
     
  16. göröngy

    göröngy Állandó Tag

    Végh György : Őszi akvarell

    Kék már az ősz, akár a szilva hamva,
    maradj velem, ne hagyj, ne hagyj magamra.
    Maholnap itt a hó, a dér, a harmat,
    szeress nagyon, kívánlak és akarlak.
    Még csillag nincs, az este fénytelen,
    tenélküled minden reménytelen.​
    Amott ezüst vitorla szárnya lebben
    az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben,
    borzong a víz, villózva száll a fodra,
    ha itt volnál, ráhajlanék karodra.
    Hol vagy, ó merre vagy, mily tájakon,
    átfogja torkomat a fájdalom.
    A felhők vére rőt, s a vízbe csorran,
    kék sellő úszik itt a gyöngy habokban.
    Egy templom tornya felkiált az égre,
    emlékezz mindig rám, szemem színére.
    Az égen dél felé egy fecske száll,
    a boldogság, a nyár oly messze már.
     
    bíborszél kedveli ezt.
  17. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Iwan Goll - Hómuzsika

    Ó vadhó tarkahó lelkem hava
    szétmorzsolt csillagok
    kristályrózsák hófuvása.

    Halljátok a hómuzsikát a téli völgyben
    hétszínű játékát
    a szétbontott szivárványnak
    mely az erdő fáiban lapuló
    születetlen hegedűk felett lebeg?

    A hórózsák fájdalomtól hervadoznak
    s még a hófajd is hallgat.

    Tellér Gyula
     
  18. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Nelly Sachs - De lombfedele alatt

    De a lombfedele alatt
    a teljes elárvulásnak
    mely csak magának hal meg
    hol minden idegen tekintet elhúny
    levetve minden találkozást
    a szerelemét is

    ott vagy
    négy szélarcoddal nézel az idegenbe
    király az érinthetetlenség rónái fölött
    egyértelműen mint a halottak fogsora
    mely a porrábomlásban megmaradt
    s csak rágásra helyeztetett
    birodalmába
    mely széthullott —

    Vas István
     
  19. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Kádár Kata
    szerző: Székely balladák


    Anyám Anyám édös anyám
    Gyulainé édös anyám

    Én èvöszöm Kádár Katát
    Jobbágyunknak szép leányát

    Nem engedöm édès fijam
    Gyula Márton
    Hanem vödd el nagy uraknak
    Szép leányát

    Nem kell neköm nagy uraknak
    Szép leánya
    Csak kell neköm Kádár Kata
    Jobbágyunknak szép leánya

    Emehetsz hát édös fijam
    Gyula Márton
    Kitagadlak nem vagy fijam
    Sem eccör sem máccor

    Inasom inasom kedvesebb inasom
    Huzd elé hintómat fogd bé lovaimot

    Lovakot béfogták utnak indúlanak
    Egy keszkenyőt adott neki Kádár Kata

    Mikor e' szénibe' vörösre vátozik
    Akkor életöm is tudd meg megvátozik

    Mönyön Gyula Márton högyekön vögyekön
    Eccör vátozást lát a cifra keszkenyön

    Inasom inasom kedvesebb inasom
    A föd az Istené a ló az eböké
    Fordújunk mett vörös szén már a keszkenyő
    Kádár Katának is immán rég vége lött

    A falu véginél vót a disznyópásztor
    Hallod-é jó pásztor mi újság nállatok

    Nállunk jó ujság van de neked rossz vagyon
    Mett Kádár Katának immán vége vagyon
    A te édös anyád őtet elvitette
    Feneketlen tóba belé is vetette

    Jó pásztor mutasd meg hol vagyon az a tó
    Aranyim mind tijéd a lovam s a hintó
    El is mönének ők a tónak széjire
    Kádár Kata lelköm szój ègyet itt vagy-é

    A tóba megszólalt Kádár Kata neki
    Hézzája beugrék hamar Gyula Márton

    Édes annya vizi búvárokat kűdött
    Megkapták meghalva összeölelkezve

    Egyiköt temették ótár eleibe
    Másikat temették ótár háta mögé

    A kettőből kinött két kápona-virág
    Az ótar tetejin összekapcsolóttak
    Az annyok odamönt le is szakasztotta
    A kápóna-virág hézzá így szólala

    Átkozott légy átkozott légy
    Édes anyám Gyulainé
    Éltömbe rossz vótál
    Most is meggyilkótál
     
    kekerecsesedike kedveli ezt.
  20. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Paul Celan - Fehér és könnyű

    Sarlódünék, számolatlan.



    A szélárnyékban, ezerszeresen: te

    Te és a kar,

    amellyel pőrén hozzád növekedtem,

    te elveszett.



    A sugarak. Halomra fújnak.

    Viseljük a fényt, a kínt, a nevet.



    Fehér,

    ami nékünk mozdul,

    súlytalan, amit cserélünk.

    Fehér és könnyű: hadd vándoroljon.



    Holdközelben, mint mi, a távolok. Épitenek.

    Építik a szirtet, ahol

    a vándorló megtörik,

    tovább épitenek:

    fényjátékkal, porló habbal.



    A vándorló, szirttől jövet int.

    A homlokot

    inti magához,

    a homlokunkat, amely azért

    adatott, hogy tükröződjék.



    A homlok.

    Odagördülünk vele.

    Homlokszakadékpart.



    Alszol?

    Alvás.

    Tengermalom forog,

    jégfényes, zajtalan,

    a szemünkben.

    Lator, László
     

Megosztás