Versek

Nóra-Flóra témája a 'Irodalom' fórumban , 2007 Szeptember 9.

  1. Hajna13

    Hajna13 Állandó Tag

    Petőfi Sándor
    A BÁNAT? EGY NAGY OCEÁN

    A bánat? egy nagy óceán.
    S az öröm?
    Az óceán kis gyöngye. Talán,
    Mire fölhozom, össze is töröm.
     
    zsazso és kekerecsesedike kedveli ezt.
  2. Hajna13

    Hajna13 Állandó Tag

    Ady Endre

    Milyen csonka ma a Hold,
    Az éj milyen sivatag, néma,
    Milyen szomorú vagyok én ma,
    Milyen csonka ma a Hold.
    Minden Egész eltörött,
    Minden láng csak részekben lobban,
    Minden szerelem darabokban,
    Minden Egész eltörött.
    Fut velem egy rossz szekér,
    Utána mintha jajszó szállna,
    Félig mély csönd és félig lárma,
    Fut velem egy rossz szekér.
     
  3. lbanyai

    lbanyai Állandó Tag

    Latinovits Zoltán: A világ vagyok

    Sziasztok!

    Latinovits Zoltán: A világ vagyok

    Keresem az alábbi DVD-t, ha tud valaki a letöltéshez linket, kérném, köszönöm!

    "A világ vagyok!"
    Latinovits Zoltán 50 vers
    2 DVD

    Ötven vers – válogatás az MTV archívumából. Ajándék ez Latinovits Zoltántól, aki 2011-ben lenne nyolcvanéves, és már több mint harminc éve nincs közöttünk. Petőfi, Ady, József Attila, Kosztolányi és többi klasszikusunk költeményei hallgathatók/láthatók újra az ő előadásában. Fiatalos lendület, férfias hevület, játékos szenvedély sugárzik minden képkockáról. Diákok és tanárok, rajongók és gyűjtők, emlékidézők és kutatók kötelező darabja lesz ez a két korong.
     
    jencuska kedveli ezt.
  4. szhofi

    szhofi Állandó Tag

    Szlifka Rita:

    <!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:punctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Az életről…
    Nem tudom, magadban mily nagy titkot rejtesz,
    De valami benned mégis szabaddá tesz.
    Szárnyalok, valami ismeretlen létben,
    Kezet fogva Veled, libbenek a szélben.
    Fülembe suttogsz, s megdobban a szívem,
    S új életre kelt kihűlő testem.
    Teremtesz, és általam alkotsz,
    Igazat mondasz, vagy a szemembe hazudsz?
    Kacagok rajtad, hol szívből, hol csendesen,
    S néha magány üli meg távol a lelkem.
    Ő csendben figyeli, mit teszek e testben,
    Talán századszorra álmodom újra életem.
    Élet! Élek! Micsoda nagy szavak,
    Teremtőerőid oly messze magasztosak.
    Ne félts, ne kímélj, nincs mitől,
    Engem semmi sem választ el a Teremtőmtől.
    Élet? Rajtad én csak csendben kacagok,
    S boldog, mámoros szavakat suttogok.
    Keserűség? Tőlem az már messze szállt,
    Lelkem benned rég békére talált.
    Egyszer felfeded előttem legmélyebb titkodat,
    Hogy honnan hová mész? S ez meddig tarthat.
     
  5. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    William Cowper (1731-1800) - A hajótörött

    Az Atlanti habok fölött
    vak éj haragja dúlt,
    mikor egy oly sorsüldözött,
    mint én, a vízbe hullt,
    s társat, reményt, ingó hajót,
    örökre mindent otthagyott.

    Albion bátrabb kapitányt
    nem ismert, mint övét,
    s hajónak jobbat nem kívánt
    Albion búcsuképp.
    Szerette mindkettőt, habár
    sem ezt, sem azt nem látja már.

    A sós víz alatt nem maradt
    soká, mint jó uszó;
    ereje nem lett lankatag,
    bátorsága muló;
    lemondásából merített
    halálküzdelméhez hitet.

    Kiáltott; s bár a távozók
    fékezték útjukat,
    cserben kellett őt hagyniok
    a bősz vihar miatt,
    meg nem lágyulva semmitől,
    míg rohantak a vész elől.

    Adtak azért segélyt neki:
    lebegő kötelet,
    hordót, sajtárt, mit tengeri
    viharokban lehet.
    De (tudták) nincs, amivel ő
    hajóra, partra menthető.

    Nem kárhoztatta, bármilyen
    rút volt e sietés,
    megértve, hogy ily tengeren
    nincs más menekülés;
    de fájt, elhagyva veszni el,
    bajtársaihoz ily közel.

    A sós árban ha valaki
    egy órát, sokat élt;
    a végzetet feltartani
    hatalma eddig ért;
    s ahogy perc perc után futott,
    hol segélyt kért, hol búcsuzott.

    Letelt a rövid haladék,
    s kik felfogták jaját
    egy széllökésben néha még,
    már nem hallják tovább;
    mert mint fáradtságtól legyűrt,
    habot nyelt és alámerült.

    Nincs költő, ki utána sír,
    de mely azt jegyzi föl,
    ki volt, s mi, nedves a papír
    Anson könnyeitől:
    s a holt dicső lesz egyaránt,
    ha hős siratja őt, ha bárd.

    Nem vágyom így vagy tervezem,
    míg sorsát dalolom,
    hogy időtállóbbá tegyem
    bús mondanivalóm;
    de a nyomoruság örül,
    ha hasonlóval szembesül.

    Nem gyúlt fény, s az ég szózata
    nem csitított szelet,
    míg mind a kettőnk egymaga,
    segély nélkül, veszett;
    de engem övénél vadabb
    ár nyelt el, mélyebb forgatag.

    Hárs Ernő fordítása
     
  6. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    Pilinszky János - Egy szenvedély margójára

    A tengerpartot járó kisgyerek
    mindíg talál a kavicsok közt egyre,
    mely mindöröktől fogva az övé,
    és soha senki másé nem is lenne.

    Az elveszíthetetlent markolássza!
    Egész szive a tenyerében lüktet,
    oly egyetlen egy kezében a kő,
    és vele ő is olyan egyedűl lett.

    Nem szabadúl már soha többé tőle.
    A víznek fordul, s messze elhajítja.
    Hangot sem ad a néma szakitás,
    egy egész tenger zúgja mégis vissza.
     
  7. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    <table width="100%" border="0"><tbody><tr><td width="100%">József Attila - NEM EMEL FÖL

    </td> <td>[​IMG]</td> <td> </td> <td>[​IMG]</td> </tr> </tbody></table> Nem emel föl már senki sem,
    belenehezültem a sárba.
    Fogadj fiadnak, Istenem,
    hogy ne legyek kegyetlen árva.
    Fogj össze, formáló alak,
    s amire kényszerítnek engem,
    hogy valljalak, tagadjalak,
    segíts meg mindkét szükségemben.
    Tudod, szivem mily kisgyerek -
    ne viszonozd a tagadásom;
    ne vakítsd meg a lelkemet,
    néha engedd, hogy mennybe lásson.
    Kinek mindegy volt már a kín,
    hisz gondjaid magamra vettem,
    az árnyékvilág árkain
    most már te őrködj énfelettem.
    Intsd meg mind, kiket szeretek,
    hogy legyenek jobb szívvel hozzám.
    Vizsgáld meg az én ügyemet,
    mielőtt magam feláldoznám.
    1937. febr. - márc.
     
  8. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style> fáradtság


    csendes a nap ma
    lassan vánszorog
    egyetlen csillagom
    úgy érzem


    egy padon ülök a téren
    vállamra madár száll
    fejemben millió vágy és álom
    lassan álomra hajtja fejét


    a cigaretta lassan elég
    az ujjaim között
    és már nem emlékszem
    szemed színére
    a hajad illatára
    nem emlékszem
    szerettelek-e valaha is


    lassú az út hazafelé
    hosszú út síneken
    buszokon és utakon
    de nem tudok
    úgy akár egy métert is megtenni
    hogy ne gondoljak arra a napra
    mikor először átöleltél
    és szívemet befontad


    a gondok és bánat
    jégbe mártja a lelkem
    hol vagy most
    nem tudom
    de ez a nap is
    lassan véget ér nélküled


    nincs ami felvidítson
    mondják
    ne csüggedj
    nem csüggedek


    fáradt vagyok
    végtelenül fáradt
    tükörbe nézek
    és látom
    „a világ tenyerébe kalapált szeg,
    holtsápadt,
    csurom vér vagyok.”








    az idézet Pilinszky János: Marhabélyeg című verséből származik
     
  9. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    Gregus-Szabó Gergely - hajnal

    az ég levetette
    átvérzett árnyékát
    reggel van újra
    és meztelen bőröd illata
    öleli át a testemet
     
  10. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    Gregus-Szabó Gergely - jobb veled a világ

    már annyiszor megálmodtam
    hogy egyszer rám talál a szerencse
    a magasból hull rám
    és lassan ellep
    mint a hó téli éjszakán
    csendesen a temetőt
    és feltámadnak
    tetszhalott vágyaim
    és újra életre kel a remény
    néma istenek szája
    új szóra nyílik
    és a te hangod szólít
    a vak hold figyelő tekintete
    már a te gyönyörű szemed
    mely engem néz
    hála ébred a szívemben
    hogy a sors hozzám vezérelt
    bármit megtennék
    hogy boldog légy
    mert mióta veled vagyok
    újra rám köszönt a hajnal
    és a nap is ránk ragyog
    és hálás vagyok
    minden veled töltött percért
    mindig és mindenütt

    mert jobb veled a világ​
     
  11. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    Gregus-Szabó Gergely - kasban a méz

    mint kasban a méz
    gyűlik a fény bennem
    az alkonyi csendben

    majd kicsordul
    mint az olvadt arany
    nem tud öntőformájába préselni
    ez a szomorkás ősz sem

    bár esteledik
    és közel a tél
    a fák levele egyre zöldebb

    és tudom
    bár messze vagy most
    a tavasz is egyre közelebb

    ha újra látlak
    minden nap díszbe
    öltöztethetem a szívem

    most este van
    mellettem fekszel
    az óra halkan perceg
    az idő deszkafalában
    és veled lesz nyugodtabb az éjszaka
    és veled leszek csendesebb
    és veled leszek boldogabb
    és veled leszek
    ha nem leszek is
     
  12. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    Gregus-Szabó Gergely - nadír

    az ég magasából
    a nap aranyló mézét
    a szürke porba csorgatja
    lassan megpihen ő is
    pihennem kellene nekem is
    szívemben és agyamban
    csillapodik a zsibongás
    éhezem és fázom hiányod
    véget ért egy újabb nap
    világegyetemem mélypontja ez
    a gyűrött párnán
    millió apró vágy
    hajtja álomra a fejét
    a megszédült idő
    egyensúlya lassan helyreáll
    és már nem mar a bánat
    és nem fűt gyűlölet
    és nem álmodok többet
    nem álmodok többet
    rólad
     
  13. LickMyWounds

    LickMyWounds Állandó Tag

    <style type="text/css">p { margin-bottom: 0.21cm; }</style> Gregus-Szabó Gergely - skizo


    tudod itt most esik
    álmaim mint papírhajók
    szétáznak az ég vizében
    az árnyak ugrásra készen várnak
    csak fordítsak hátat
    ezt várják mindannyian
    ha nem hallom talán nem tudom
    mennyire más lettem
    mióta megszülettem
    mennyire máshogy ejtem a szavakat
    mennyire máshogy zuhanok
    alvásért könyörögve
    a vetetlen ágyba
    tudod
    te is más lettél
    már nem hívsz fel
    ha örülsz valaminek
    nem hívsz fel
    ha valami fáj
    volt hogy üvöltöttem volna
    hogy érints meg
    hogy megcsókolj
    úgy mint senki más
    már rég csak a cigaretta ízét érzem
    valami meghalt bennem
    rettegek minden reggeltől
    mi várhat ma rám
    apokalipszis
    most
    igen
    jöhet
    egy felessel kérek
    írd a többihez
    kérlek



     
  14. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Richard Schaukal (1874-1942) - Goya

    A hosszú, fülledt éjszakát
    egy ifjú hölggyel mulattam át:
    most már pihen, nyitott ajkkal tarkómról
    ábrándozva még...
    Eltakarodtok-e? Festenék.
    Ne álljatok körül, ne bámészkodjatok oly mereven!
    Különben megtépázom a tolldíszt a süvegeteken,
    vagy megcsiklandozom pipaszárlábatok
    tőrömmel. Isten kegyelméből való vagyok.
    Mint spanyol grand, nyitott ingmellel állok.
    Szeretem a fényt, mely elárasztja a világot.
    Kedvemre való,
    ha ágaskodva küzd gyeplő ellen a ló.
    Szeretem a zsidót, ki más hitre rá nem kapatható!
    Kopogtasson – üzenem a királynak
    ajtómon, ha zavarni kedve támad.

    Kálnoky László
     
  15. elfow

    elfow Állandó Tag

    BAUDELAIRE, Charles (1821-1867)

    Charles BAUDELAIRE

    A VAKOK

    Nézd őket, lelkem; oly ijesztő, bús csapat!
    Mint furcsa bábok, a mosolyt ajkadra lopják.
    Holdkórosak gyanánt járnak s mélázva dobják
    nem tudni, hogy hová, vak pillantásukat.

    Szemük, honnan kiszállt, eltűnt az égi szikra,
    minthogyha messze, fel, meredne, ég felé,
    sohase láthatod a kövezet fölé
    hajolva zord fejük lecsüggni vállaikra.

    Így járják éjüket, a nagy sötét gödört,
    amely az örök Csönd testvére. Zúg, süvölt
    a Város, zeng, kacag; s vakon e vad zenében

    én is, az iszonyig keresve a gyönyört,
    tántorgok, mint ezek; de jobban meggyötört
    szívvel kérdem: "Vakok, mit lestek ott az égen?"

    Babits Mihály fordítása



    Brueghel-vakvezet.jpg
     
  16. ltunde79

    ltunde79 Állandó Tag

    Pablo Neruda<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    <o:p> </o:p>
    Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
    mivelhogy ilyen kettős ez az élet,
    a szó csupán egyik szárnya a csöndnek,
    a tűzben mindig ott egy rész hidegség.

    Szeretlek, hogy kezdhesselek szeretni,
    hogy a végtelent mindig újrakezdjem,
    s hogy soha meg ne szűnjelek szeretni,
    azért van az, hogy néha nem szeretlek.

    Szeretlek s nem szeretlek, mintha mindig
    a boldogság kulcsát s egy ismeretlen
    balsors esélyét tartanám kezemben.

    Szeretlek hát kétéltű szerelemmel,
    ezért szeretlek, mikor nem szeretlek,
    s ezért szeretlek, amikor szeretlek.<o:p></o:p>
     
  17. ltunde79

    ltunde79 Állandó Tag

    Tamás István: Ki vagy Te?<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p>
    <o:p> </o:p>
    Látom szemed gyönyörű tüzében
    fellobbanni a fényt.
    A remény csillagarcaként
    nézel vissza rám,
    de valahol szíved rejtekéből
    rám ijeszt a magány.

    Kivagy Te?
    Szerelmet hordozó
    szépséges talány.
    Életembe beköszöntél,
    Angyalként érkeztél,
    mint öröknapsugár.

    Tündökölsz egy emlékképben,
    ragyogással nézel rám.
    Hangod zenéjét hallgatva,
    rohan velem az idő
    észrevétlen szökik el a magány.

    Kivagy Te?
    Egy bennem élő Múzsa?
    -aki féltve vigyáz rám.
    Rideg szívem felhevíted,
    Te vagy - az örök napsugár <o:p></o:p>
    <o:p> </o:p>
    <o:p> </o:p>
     
  18. kekerecsesedike

    kekerecsesedike Állandó Tag

    Klabund - Mivel eső csepeg

    Mivel eső csepeg,
    és felhők vonulnak,
    senkihez sem vagyok közelebb
    magamnál.

    Nincs faág, mit le nem húztam tavasszal,
    hogy lássam gyönge virágát.
    Ó, jaj, a kehely magházában
    fekete féreg lakott!

    Édes annak a gyümölcs, aki üggyel-bajjal nevelte;
    őszi lugas mellett aranyló körték!
    Az aggastyán rőzsetűznél melegszik,
    az ifjú forró keblén kedvesének.

    Menj át a hídon, ahol a folyó zúg.
    Tekints föl-le az áron.
    Mit tudsz magadról?
    Algák és vízipókok sodródnak a hullámokon.

    Kálnoky László
     
  19. Nóra-Flóra

    Nóra-Flóra Állandó Tag

    Babits Mihály: Esti kérdés

    Midőn az est, e lágyan takaró
    fekete, síma bársonytakaró,
    melyet terít egy óriási dajka,
    a féltett földet lassan eltakarja
    s oly óvatossan, hogy minden füszál
    lágy leple alatt egyenessen áll
    és nem kap a virágok szirma ráncot
    s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
    nem veszti a szivárványos zománcot
    és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
    e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
    hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
    olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
    vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
    vagy kávéházban bámészan vigyázd,
    hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
    vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
    nézzed a lombon át a lusta holdat;
    vagy országúton, melyet por lepett el,
    álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
    vagy a hajónak ingó padlatán
    szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
    vagy idegen várost bolygván keresztül
    állj meg a sarkokon csodálni restül
    a távol utcák hosszú fonalát,
    az utcalángok kettős vonalát;
    vagy épp a vízi városban, a Riván
    hol lángot apróz matt opáltükör,
    merengj a messze multba visszaríván,
    melynek emléke édesen gyötör,
    elmúlt korodba, mely miként a bűvös
    lámpának képe van is már, de nincs is,
    melynek emléke sohse lehet hűvös,
    melynek emléke teher is, de kincs is:
    ott emlékektől terhes fejedet
    a márványföldnek elcsüggesztheted:
    csupa szépség közt és gyönyörben járván
    mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
    ez a sok szépség mind mire való?
    mégis arra fogsz gondolni árván:
    minek a selymes víz, a tarka márvány?
    minek az est, e szárnyas takaró?
    miért a dombok és miért a lombok
    s a tenger, melybe nem vet magvető?
    minek az árok, minek az apályok
    s a felhők, e bús Danaida-lányok
    s a nap, ez égő szizifuszi kő?
    miért az emlékek, miért a multak?
    miért a lámpák és miért a holdak?
    miért a végét nem lelő idő?
    vagy vedd példának a piciny füszálat:
    miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
    miért szárad le, hogyha újra nő?

     
    Lobonca kedveli ezt.
  20. Lobonca

    Lobonca Állandó Tag

    Nagyon szép vers, köszönöm hogy feltetted.
     
    Nóra-Flóra kedveli ezt.

Megosztás