Versek

K. László Szilvia - Dühös vagyok

Szalai Borbála: Daloló ábécé


Á – Ábécé a betűcsalád.
B – Bizony, jó, ha ismered!
C – Címet írni borítékra
Cs – Csakis betűkkel lehet.
D – Dallal köszöntsd az új napot!
E – Este szóljon altató!
É – Énekedben legyen öröm,
F – Fellegekig szárnyaló!
G – Gondolat van minden dalban,
Gy – Gyönyörűszép gondolat…
H – Hallgasd csak!... S hogy el ne feledd,
I – Irkába írd azokat!
J – Játék közben daloljatok
K – Körtáncot is járjatok,
L – Legyen öröm arcotokon
M – Mosoly űzzön bánatot…
N – Nap ragyog a kéklő égen
Ny – Nyarat áhít a világ
O – Ott az orgona tövében
Ö – Összesúg két kis virág,
P – Pipacs nyílik kint a réten,
R – Rigó zengi víg dalát,
S – Sás susog a tópartokon,
Sz – Szél borzolja űz haját.
T – Tilinkó szót hoz a szellő…
U – Ujjongnak az emberek.
Ú – Újra megjött, itt a szép nyár,
Ü – Ünnepeljünk gyerekek!
Ű – Űzzük el a bút a gondot,
V – Vigadjunk hát, cimborák!
Z – Zengje dalát a pacsirta,
Zs – Zsongjon-bongjon a világ!...

Szalai Borbála: 2. Helyesírás (Rigmusok ly-os szavakkal)

<O<O<O<O<O

Devecsery László: A mosómedve

Csányi Gyöngyi: Be jó...

Csányi Gyöngyi: Be jó...
Be jó dolguk
van a jegesmedvénknek
olyan ügyesek,
jéghátán is megélnek
szőrbundájuk
vastag, fehér mint a hó,
nem kell nekik
meleg gyapjútakaró

Vagyonuk van
a kenguru-mamának,
erszényükben
ha nem is pénzt taláálnak,
a kenguró-
csemete ül be oda
ez a mérleg
jó napközis óvoda

-kip-kop, kio-kop-
kopácsol a nagy harkály
s a kis harkály
hozzá iskolába jár.
- Nemsokára
kaphat mesterlevelet!-
súgja a fa,
s bólintanak a levelek

Jó dolga van
a pusztai csikónak,
aranyszőrét
csutakolja hunyó nap,
s végigruhan
a rónán, mint a vad vihar
csnegettyűje
csilingelő nyári dal

Hej haj, be jó
dolguk van az őzekenek
patakforrás
körül kergetőzhetnek,
s mohaágyon
pihennek az őzgidák
vánkosuk a
havasi zergevirág

Be szép, mikor
hazaindul a csorda
rózsás-tarka
bocik bújnak csokorba
s a kolompszót
megcifrázza a gulyás:
csillaggyújtó
estéli dalt furulyáz

A sündsznó
lábon járó száz tüske
ősszel piros
borbolyagyöngy felfűzve
télre déli
berkenyéből vet ágyat,
s bolyhos felét
fordítja a párnának

Be jól él a
vörös hátú fürge gyík
átcikázó
fűbe rajzolt szürke csík
fehér gyíkfű
bújtatja két oldalán
s ráhajlik a
bársonyos árvacsalán

Mégis legjobb
dolga van a gyereknek
minden-minden
kisgyereket szeretnek
mesevilág
közepén a gyerek ül
s fülébe a
tücsökprímás hegedül

Gyárfás Endre : Viziló a vidámparkban

Gyárfás Endre : Viziló a vidámparkban
Nem szégyellem, nem sajnálom:
víziló a jó barátom
Mindig velem akar lenni,
ünnep nap sem hagy pihenni.
Tegnap fülem rágta megint,
ne vegyétek már szó szerint
S egyre csak azt hajtogatta,
gyerünk el a vidámparkba.

Jól van mondom, megyünk máris,
odavisz a vicinális.
A pénztárnál váltunk jegyet,
- neki kilenc ember helyett !-
Belépünk, és szabad az út,
közel már a hullámvasút.
Komám nyomban belefészkel,
persze külön szerelvény kell
Zúg dohog a motor egyre,
nem megy fel a hullámhegyre.

Átszállunk a kisautókra:
csak nyolc esett darabokra
Vízilovunk súlya alatt
- tizenkettő épen maradt.

Majd pecázik jó horoggal
s horgán akad egy bádog hal.
Táncra perdül örömébe,
- s belelép a medencébe.
Víz kifröccsen, hal belapul,
horgász bácsi csepül, szapul.

Előttünk a pompás remek,
elvarázsolt kastély mered.
Míg én félek, ő nem gyáva,
belép: s mozgószőnyeg várja.
Csúszik botlik, tükröt tör be,
orral bukik egy gödörbe.
Hát a forgó óriás hordó?
Bebújt oda is a golyhó!
Nem gondolta hogy majd szédül....
Traktor húzta csak ki végül.

Ilyen az én jó barátom,
nem szégyellem, nem sajnálom
De akár hogy könyöröghet,
Vidámparkba nem megy többet.

Marék Veronika: Kék elefánt

Marék Veronika: Kék elefánt
Esténként ha lefekszem
mindig mondani kezdem:
Gyere-gyere
erre-arra
gyere-gyere
jobbra-balra!
S felbukkan egy jó barát:
egy kék színű elefánt
Egy elefánt, aki kék
és hatalmas, mint az ég
Hátán fényes csillagok
homlokán a hold ragyog.
Ormányára felülök
hintáztat, s én szédülök
Hinta-hinta
erre-arra
Hinta-hinta
jobbra-balra
Ormányával felemel
s kerek holdhoz közel
a hold-tükrében láthatom:
mélyen alszik kishugom
Hajnalban ha ébredek
újra mondok éneket:
Gyere-gyere
erre-arra
gyere-gyere
jobbra-balra!
S felbukkan a jó barát:
egy kék színű elefánt
Egy elefánt, aki kék
és hatalmas, mint az ég
Hátán halvány csillagok
homlokán a nap ragyog.
Ormányára felülök
hintáztat, s én szédülök
Hinta-hinta
erre-arra
Hinta-hinta
jobbra-balra
Ormányával felemel
s kerek naphoz közel
a nap-tükrében láthatom:
ébred már a kishugom

Hogy ha látni akarod
jó, ha te is dúdolod
Gyere-gyere
erre-arra
gyere-gyere
jobbra-balra!
Hunyd be szemed- de ne várd!
s megjön a kék elefánt

Szabó Lőrinc: Lóci meg a számok

Vera Inber: Százlábúék

Vera Inber: Százlábúék

/Ford.: Brodszky Erzsébet/
Százlábú mamának
született vasárnap
kisfia és lánya
egy egész sereg.

Ilyen boldogságot
ugyan már ki látott?
Szakasztott mamája
mindegyik gyerek.

Mossák a pólyákat,
meg a pelenkákat,
az egész ház népe
gyorsan nekilát.

Odabent a házban,
harminchárom ágy van,
mindegyikben épen
száz picinyke láb.

Százlábú papának
vidám kedve támad,
munka végeztével
csak hazarohan,

vígan bújócskázik,
labdázik, cicázik,
sok kis gyerekével
játszik boldogan.

Úgy van itt a földön,
ami élő, fölnő...
Százlábú családja
felcseperedett.

Nagy a mama gondja.
Kicsit búsan mondja:
- Ősszel iskolába
mentek, gyerekek!

Hogy megy iskolába,
kinek nincs topánja?
Apjuk sóhajt egyet,
s halkan szól: No, lám!

Mond a mama erre:
- Számold össze rendre,
ugyan mennyi kellhet,
hány pár kis topán?

Feleli az apjuk:
- No azt megtudhatjuk.
S int a gyerekeknek:
- Csendben legyetek!

Ha mindegyik lábra
kell egy kis topánka,
valamennyiteknek
mennyit is vegyek?

Nekiül és számol:
százszor harminchárom...
Szorzás a javából,
rettentő nehéz!

Ki is hűlt a kályha,
elaludt a lámpa,
papa, mama számol,
még sincsenek kész.

Besüt a nap fénye,
reggelizni kéne.
De a mama így szól
(s hangja megremeg)

- Túlságos sok lábon
él az én családom!
Ezt tovább nem bírom
inkább elmegyek!

Kint sétál a réten
ott egy gólya éppen,
s kisfia egy lábon
áll nagy peckesen.

Szegény sírva mondja:
- De boldog a gólya!
Ilyen fiam, lányom
mért nincs énnekem?

Százlábú családom
mért él ennyi lábon?
Százszor többet érő
az ilyen gyerek!

Mert ez a kis gólya
aranyos fióka,
több cipőt nem kér ő,
elég neki egy.

A csintalan palacsinta története

A csintalan palacsinta története

Amikor meglátta Zsuzsa nénit,
egy felbontatlan dunsztos üveggel a kezében,
kíváncsian figyelni kezdett.

Látta, amint a fedél lekerül az üvegről.
Egy lapos evőkanálnyi,tartalom
kiszabadul az üveg fogságából és lustán elterül a társain.

Néhány perc után Ő következett.
Amikor, a kellemes illatú,fényesen csillogó
sárgabarack lekvár,pajkosan hozzásímult
érezte,már közös a sorsuk.

Zsuzsa néni,Őt is felgöngyölítette, ahogy a többieket.
Ekkor történt,hogy kinyílt az ebédlő ajtaja,
és vagy két tucat, öt éves óvodás tódult az asztalokhoz.

Minden kisgyerek leült a saját helyére ,
és türelmetlenül várták az uzsonnát.

Csintalan palacsinta,hűséges társával a sárgabarack lekvárral
Franciska tányérjára került, aki kis falatokban ,gyorsan
el is fogyasztotta.

Ezután a kis társaság,vidáman folytatta a játszadozást.
A palacsinták is elégedettek voltak. Mert,örömet okozni
a legnagyobb öröm a világon.

Zsuzsa néni,miután elmosta a sok majzos tányért és evőeszközt,
leült egy székre és boldogan nézte a lármás nebulókat.
Érezte, nincs jobb hely a világon, mint gyerekek közt lenni.

Tamás Mária: Vonat

Megy a mozdony,
pöfög-tolat,
amíg összeáll
a vonat.

Aztán füttyszó!
Hosszú gőz jön,
s megy a vonat
hegyen-völgyön.

Kanizsa József: Sej, haj, búzaszár

Benedek Elek: Aratáskor

Szalai Borbála: Aratás

Osvát Erzsébet: Búzavirág

Székely Dezső: Virág úti óvoda

Szégyen ide, szégyen oda, de számomra ismeretlen volt mai napig ez az író. Most fedeztem fel egy könyvet tőle, 1979-ben adták ki. Bízom benne, találtok ti is kedvetekre való versikét közötte!!!


Székely Dezső: Virág úti óvoda

Hol volt, hol nem volt,
hol a hold is gyalogolt,
volt egy csodapalota,
szivárvány a kapuja,
benne csupa virág volt,
mégse volt ez virágbolt.
Ámul, aki nem ismeri,
mert ez volt a mesebeli
Virág úti óvoda,
csupa virág járt oda:
Virág, Rózsa, Viola,
Hajnalka és Ibolya,
Kamilla és Aranka...
Mintha virág fakadna:
Minden kislány egy-egy virág.
Bámulta az egész világ!

:23:

Székely Dezső: Madárfütty

Székely Dezső: Madárfütty

Kié, kié!
-Hallod ezt a hangot?
Kié, kié!
-hajnal óta harsog.
Ki üzenget,
ki szólít és honnan?
Zeng az égben,
zendül a bokorban.
Kié,kié!
-szól kíváncsi hangján-:
ki él, ki él
a folyócska partján?
Ki kér cipót,
ahol nyurga füst száll?
Ki fél, ki fél,
ha eldől a fűszál?
Ki lép, ki lép
rózsák közt a kertben?
mi ég, mi ég
tengerkék szemedben?
-Te kié vagy,
s hol alszol, ha éj lesz?
Kié, kié?
-ő is visszakérdez-:
kié? Tiéd!
-zengi arany torka.
Egész éjjel
hallod álmodozva.

Székely Dezső: A kis postás

Székely Dezső: A kis postás


-Mi leszel, ha nagy leszel?
-Mondtam már, hogy postás.
A táska se nehezebb,
mint a tollbamondás.

Minden reggel tömött lesz
vállamon a táska,
sok szép lapot, levelet
viszek minden házba.

Örülnek az emberek,
s köszönik majd szépen.
Jókívánság, örömhír
lesz minden levélben.

Székely Dezső: Nyárhívogató

Székely Dezső: Nyárhívogató

Mint a macska, talpra esik
az eső,
órák hosszat zuhanyozhat
a mező.
Csip-csip, csirip - szólnak a víg
verebek,
hozzák a hírt, mint postás a
levelet:

Messzi délen, útrakészen
áll a nyár,
lassan indul, a hegyen túl
meg-megáll;
megfürdik a patak langyos
vízében,
s tovább baktat, ideér tán
a héten.

Űzzük el a rossz időt, a
hideget,
siessünk, mert a félénk nyár
közeleg.
Ha megjönne s kicsit fázna
néhanap,
ráadnám a kabátomat,
sálamat.

Székely Dezső: Madárijesztő

Székely Dezső: Madárijesztő

Madárijesztő
áll a vetésben,
rongyait rázza
bálozó szélben.


Lármás madárhad
röpköd körötte:
vállán a szarka
pletykál csörögve,


kalapján pöttöm
ökörszem billeg,
hátát csipkedik
sármányok, pintyek,


lyukas zsebében
veréb kapirgál,
falábán - kipp-kopp-
kutat a harkály.

Madárijesztő,
rossz vagy te csősznek!
Lásd a madárnép
nem retteg tőled.

Madárijesztő,
mezők bohóca,
kinevet minden
madárfióka.