Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

lumaria · 2007 Július 11

Porszem<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
<o

> </o

>
<o

> </o

>
Mérhetetlen porszem<o

></o

>
a mérhetetlen űrben,<o

></o

>
ugyan mit cselekszem?<o

></o

>
Ha a tű gombostűfej,<o

></o

>
én mi vagyok?<o

></o

>
Életem a villanás <o

></o

>
milliomod része,<o

></o

>
hogy fér bele<o

></o

>
a végtelen egészbe?<o

></o

>
Én önmagam,<o

></o

>
önmagammal mérem.<o

></o

>
Agyammal valamennyi <o

></o

>
csillagot elérem.<o

></o

>
Az Én tudat így<o

></o

>
végtelenül nagyobb,<o

></o

>
fényesebb annál,<o

></o

>
mint ami felettem ragyog.<o

></o

>
Ím a porszemben<o

></o

>
a Végtelen belefér,<o

></o

>
így létem nagyobb lesz<o

></o

>
a nagy Végtelennél.<o

></o

>
Ha egyszer a porszem<o

></o

>
elnyugszik a porban,<o

></o

>
Elmondhatom,<o

></o

>
a Végtelent magamban hordtam!<o

></o

>

Tokaji Márton · 2007 Július 11

Éles Árpád Debreceni költő versei:

Holdfogyatkozás

Csodáltuk a nyári holdfogyatkozást
miként a Holdat az éj felfalta,
Te kezdeményezted a csókolózást,
Midőn a Föld a Holdat takarta...

E röpke perc örökkévalónak tünt
S az éj sötétje minket betakart,
Mikor a Hold az égen fénylőn feltünt,
Epedő vágyunk már többet akart...

*

Erdei andalgás

Kézenfogva andalogtunk
az erdő hűs sétányán,
s egy csöppnyi tónál megálltunk
elmélázni látványán...

Szerelmesen ábrándoztunk
a boldogság-tavánál,
némán egymásba fonódtunk
s csókolóztunk partjánál.

*

Hajnali ébredés

Gyöngyharmatban fürdött a nyári hajnal
Hortobágy színekből szőtt rónáján,
A Nap még bírkózott a pirkadattal
S egy pacsírta játszott fuvoláján...

Ránk tört a hajnal lenge öltözetben
Így hallgattuk a puszta zenéjét,
Lelkünk márfönnt úszott az ég vizében
S testünk ízlelgette vágyunk kéjét.

*

Őszi alkonyat

Elküldte névjegyét az ősz szelek szárnyán
És peregnek a fákról a holt levelek,
Az őszi alkonyonelmerengünk árnyán,
Midőn lombja alatt leltünk menedéket.

Mint csöpp homokórákban a homokszemek
Melyek a múló idővel leperegnek,
Úgy hullnak a fákról a sárgult levelek
S alkonyi őszben a széltől megremegnek.

Gyozi-Bp · 2007 Július 11

A Haza.........

A Haza.........
Nézz körbe, ez itt a te hazád,
Itt élt minden ősöd, itt élt minden apád.
Nézz szét, mert ez a föld, egyetlen kincsed,
Többet ér mint tested, többet ér mint lelked!

Előtted terül az Alföld, mellette a dicső Kárpát,
Lábad alatt Szent föld, itt lépkedett egykor Árpád.
Még tovább, sebes folyók, Duna, Tisza,
Talán egykor vizét hős Rákóczi itta.

Fent Északon magaslik a csodálatos Tátra,
Leborultak nagy vezérek, dicsőségét megcsodálva.
Gyönyörű városok, Buda, Sopron, Arad,
Ki egyszer meglátja, örökre itt marad.

Nincs szebb hely a földön, akárhogy is nézed,
És még ha el is vették tőlünk ostoba törvények,
Az országhatárok sosem számítanak,
Ha az ember szíve tiszta, boldog, szabad.

lumaria · 2007 Július 11

A Föld<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>

<o

> </o

>
<o

> </o

>
<o

> </o

>

<o> </o>

- Az úr, a Föld.<o

></o

>

Övé a talaj, a levegő.<o

></o

>

Övé a felhő, és páracsepp.<o

></o

>

Övé minden oxigén molekula,<o

></o

>

Övé minden nitrogén atom.<o

></o

>

Övé a víz is, amely a felszínén<o

></o

>

Szétterül, szabadon.<o

></o

>

Övé a patak, amelyben a víz csörgedez.<o

></o

>

Övé a folyó, amelybe a víz rohan.<o

></o

>

Övé a tavak, amelyben a víz elnyugszik.<o

></o

>

Övé a tengerek, amelyek<o

></o

>

A szelek viharában hullámzik.<o

></o

>

Övé az a víz is, amely felszállt<o

></o

>

A levegőben, amelyet a Nap<o

></o

>

Felszívott a légtérbe,<o

></o

>

Amely páraként vár arra,<o

></o

>

Hogy összesűrűsödve,<o

></o

>

Esőként, lezuhanjon újra.<o

></o

>

Tokaji Márton · 2007 Július 12

Éles Árpád Debreceni Költő verse:

Első nászunk

Emlékszel még a szerelmünkre
S az első buja együttlétre?
Átadtuk a vágynak testünket
és vele bűvös szerelmünket...

Zsenge lelkünk összefonódott
S a vágy a kéjben feoldódott.
Még ifjak voltunk mind a ketten
S ez első nászunk volt szerelmem!

*

Szerelmeim jöttek mentek

Nincs szerencsém a szerelemben
Mert minden lányt megszerettem!
Nem volt olyan hölgy életemben
Kit szívemből én kivetettem...

Minden évszak hozott egy újat
S szerelmeim jöttek s mentek!
Ám nem kedveltem a gyűrüs ujjat,
Mert ök már nem voltak szentek.

*

Nyáréji csillaghullás

Mint a fénylő aranyeső
úgy hulltak le a csillagok,
és én e fényeső alatt
Veled kedvesem andalgok...

Nyári éji csillaghullás
szép látványa lenyűgözött,
bár rémisztett az elmúlás,
mert mind szemed, mind tündökölt

Tokaji Márton · 2007 Július 12

Hegyesi Károlyné sz.(Boczonádi Róza) Békéscsabai tanárnő verse:

Aki a

/Batsányi Cserhát Művészkör Tagja/

A tengerhez

Rekkenő a hőség a Közel- Keleten.
Kétségbeesetten a tengert keresem.
A hosszú utcákon bandukolok.
Kérdezni?!-nem fogok,
héberül nem tudok,
Én a valóságban Tel-Aviv-ban vagyok.
King - Georgot elhagytam,
Disengoff - on járok,
Biztatom is magam - csak oda találok.
A hosszú utcákon el - el révedezek
De hiszem az Istent, így el nem tévedek.
Olvasom a táblát - ez a Ben Jehuda
Nincs messze a tenger,
a következő utca.
Végre kijutottam;
ez már itt a tenger:
Lenyűgözve állok,
nézek éles szemmel.
Morajlik, tajtékzik, hullám
hullám hátán.
Hajókat is hordoz, óriási látvány.
Homokját hordozza,
mert a szél borzolja.
Ezt a csoda látványt belém is oltotta.

Tokaji Márton · 2007 Július 13

Hegyesi Károlyné sz./Boczonádi Róza/ Békéscsabai tanárnő

verse

Aki a
Batsányi Cserhát Művészkör Tagja

A Kanyon

Távoli tájakon száguldott a vonat.
Egyre sötétebb lett, de az expressz haladt.
Egy csepet sem alszom,
olyan nyugtalan vagyok.
Arizóna földjén átsuhan a vonat!
A kanyon lenyűgöz,
lenn a Colorádó
hömpölyög, bukdácsol,
vize elvarázsol.
Egy szírtnél megállok,
széditő e mélység.
Páromra gondolok;
Egy követ ledobok.
Sok ember halálát okozta a kanyon
hatalmába vette, s leugrott a falon.
Suhannak az árnyak, izzik a nap heve.
Feketén, vörösen él a kövek tere.
Keselyük keringnek
fenn a magas égen.
Emlékét megörzöm, még e földi létben!
Immár itthon vagyok, öregedő szemmel.
A Grand Kanyont látom,
álmomban is éjjel.

Tokaji Márton · 2007 Július 16

Éles Árpád Debreceni költő verse:

Téli randevu

Fénylő hópelyhek táncoltak
a cingár napsugárban,
s lágyan lebegve szállongtak
randevunkon a Várban...

Pödöritett szempilládon
a hópelyhek megültek,
s fehérprémes gallérodon
szőrme közzé vegyültek.

Lecsókoltam mindet róla
s elolvadtak csókomtól,
minden hópehelynek sorsa
megpecsétlett ajkamtól!

*

Elsírom keservem...

Szerelmes szívedet egykor elraboltam
S minden érzelmemet ajkadra csókoltam.
Nagy szerelmünkről már sok szonettet írtam
Most keservemet csak két strófába sírtam...

Fáj, megtört szívemnek, hogy egykor elhagytál,
Bár Te szerelmünkből gyorsan kigyógyúltál!
Ám én kesergek, hogy hűtlenül elhagytál,
S vigaszúl még búcsúlevelet sem hagytál...

*

Búcsú szerelmeimtől!

Isten véletek édes szerelmeim
Elbúcsúzom most e versben Tőletek,
Gondoljatok néha rám kedveseim,
Mert lélekben én ott vagyok Veletek!

Szép volt a Tavasz, a Nyár az Ősz s a Tél,
Hisz' minden évszak új szerelmet adott,
A szellő a napfény az eső s a szél
Mind rólatok dúdol egy szép dallamot!

*

Gyozi-Bp · 2007 Július 18

Nekd semmi sem drága......

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Neked semmi sem drága

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

Neked semmi sem drága, hisz nem vagy magyar!
Nem érzed azt mit mi érzünk, ami vádol, felkavar,
Nem érted lelkünk sebeit, keserveit, bús dalait!

Neked nem drága ez a föld, nem vert itt zivatar!
De a mi népünk szenvedett, borult rá ravatal,
De a mi sorsunk akkor is csak a küzdelem marad!

Neked semmit nem jelenthet Kárpátok koszorúja!
Számunkra mégis kezdet s vég, álmaink tudója,
Számunkra a hely hol él Árpád népének utódja!

Neked értelmetlen énekünk, felesleges dalunk!
Ám a mi lelkünk szenved, űzi a rút fájdalom,
Ám mégsem kesergünk, hanem harcolunk!

Neked nem jelenthet semmit magyar lenni!
Mert nem érzed mit egy magyar szív dobog,
nem érzed mit az égbe szállva egy magyar ima mond!

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Gyozi-Bp · 2007 Július 19

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

Ikarosz zuhanása

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

Kacérkodtam veled Pegazus
s hittem néha : Költő is vagyok
s most hejh, de meredek a Parnasszus
lassan csúszok, zuhanok

Vágytam én is felhők közé
s hágtam feljebb egyre feljebb
Hittem egykor: eljutok a bércek fölé
oda, 'hol csillagok szeretkeznek

Akár az igazgyöngy a gyöngykagylóban
alakul ki bennem lelkem szennye: a vers
Nyugtalan a jövő. Állok az ajtóban.

Mindenki siet valahova.
Akár a spanyolcsizma, a csend úgy szorít bent
A Semmi üressége üvölt hangosan.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

Gyozi-Bp · 2007 Július 24

Árpádnak népe

Árpádnak népe

Árpád népe! A történelem várfokán,
Hol milliónyi ember, kart karba öltve áll,
Zúgva, harsogva, szinte egy hangon kiállt,
Magyar földön, magyar anya szülte magyar fiát!

Magyar földön, magyarnak nevelte gyermekét,
Kárpátok hegyei övezik, a kárpát medencét!
Hol örökzöld fenyvesek,
Felénk büszkén intenek,
Az alföldön ringó búzakalász
Visszaint, szól -te büszke társ-,
Egy a sóhaj, egyet akarsz,
Szíved mélyén, magyar maradsz!

A kárpátok végtelen karja,
Az alföldet öleli, mint gyermekét az atyja.
Erős a kar, szilárdan állja,
Nem gyengíti, fegyver ropogása.
Az alföld kecsesen ringó búza kalásza,
Az élet szelíd, lágy varázsa.
Anyaként, milliónyi gyermekét táplálja.

A búza érik, Semmi nem zavarja.
A népnek enni kell, hogy erős legyen karja!
A Kárpát medence, magyarok hazája!
Az eső a földet egyformán táplálja,
A nap egyformán süt, minden tájra.
A Kárpát medence, magyar mennyországa!

Mit számít a térképen jelölt vonal?
A vonalon fák, és bokrok milliója van!
Az ágai mind két oldalra hajlanak,
A gyökerek nem figyelik a vonalat!
A vonalon túl, s a vonalon innen,
A fát, a bokrot tápláló kincsen,
A magyar földön él, és hal minden!

Egy az Urunk, egy az Isten,
Vonalon túl, vonalon innen!
Béke, szeretet legyen minden szívben!
Ebbe semmi hatalomvágy, meg ne rendítsen!

Mert a hatalom, olyan erő,
Az uralkodási vágy, csak nő,
Néki az a lényeg, minden felett!
Az élőlény bármi lehet, ellene nem tehet.
Fű, fa, virág, ember, állat,
Közösen néki szolgálhat.
Dölyfös gazda a hatalom,
Minden eszközzel, a többet akarom,
S hogy kevélyen élhesse életét,
Néki mindegy mi a tét!
Kik István király égisze alatt,
Koppány ként üzennek hadat,
Hamisak mind! Nem igazak!

Ne adjuk fel! Öleljük egymást szorosan!
Védjük egymás jussát kitartóan!
Kárpátok bércei! A fenyvesek!
Ti kemény karú igaz emberek!
Az alföldön, s Dunán túl élő anyák, gyermekek!
Békét akarnak, szeretetet!
Ne ropogjanak soha többé fegyverek!

Te jóságos Úristen! Alázattal kérlek!
Féltő szeretettel, világítsd meg az elméket!
Vezérinkben legyen, bölcs, elme!
A Kárpátok bércein és attól erre!
A bölcsesség hangja legyen erősebb,
Vezér hallgasd meg! kiált tengernyi könny csepp

Halld a Jóisten szavát,
Ki feléd, békét, igazságot kiált!
Feledd a hatalom hiú hangját!
Magyar, magyar felett, ne törj pálcát!
A Kárpátok bérceitől, a Dunántúlig,
Egy a hazánk, a kezdettől a végig!

Miénk, a természet adta határ,
Mely évszázadok óta, szilárdan áll.
Nem rendíti semmi, évezredek óta,
Egy az igaz, egy a magyar nóta.

Ha majd a természet üzen nékünk hadat,
Ha majd a Kárpátok bércei, porrá omlanak,
Ha tehetetlenül hull szét a világ,
Magyar, csak a Jóistennek adja meg magát.

Anry · 2007 Július 27

SIKÁTOR<o></o>
<o></o>
két házfal között sikátor
örök sötétbe ható fény
málló lét hulló plakátok
innen szabadul aki él
eres kéz nyugszik lapáton
a jólét erre csak vendég
lent csatornaszag szivárog
s terjeng egykedvűn fölfelé
vésett nevek a téglákon
te – én: forgó időkerék
ki jut át határokon
felejtve mindent felnőttként

Anry · 2007 Augusztus 20

<table align="left" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0"><tbody><tr><td align="left"></td></tr><tr><td align="left">[FONT=Arial,Sans Serif]

LESZEL FURCSA KÉTELY

[/FONT]</td></tr><tr><td>

</td></tr><tr><td align="left">[FONT=Arial,Sans Serif]

versenyt futok idővel magammal
visszafordulok néha magamba
kutat a tekintet hegygerincen
nedves bőrödön páragömb zizeg
ölel a szem szűkülő karéjban
ötven évem hull zuhanó héja
kék füst leszek láthatatlan jelen
mit suttoghatnék még a füledbe
színesedő kövekben víz alatt
repedésből előtűnt aranyhal
elúszó boldogság karcos zsilett
felépült álmok hullnak semmibe
csütörtök vagy kedd vágyad marasztal
ma ürességtől roskad az asztal
bennem nősz és leszel furcsa kétely
rajtam kívül senki meg nem érthet
épített ívek alatt álmatlan
az életem nem volt egy áhítat
elhajóztam csendesebb vizekre
gondoltam egy kicsit majd pihenek
holtág lettem vízparton omló ház
kit szörnyalakban arcod meggyaláz

[/FONT]</td></tr></tbody></table>

Gyozi-Bp · 2007 Augusztus 21

A legszebb szerelem emlékére.............

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD colSpan=3>[FONT=Arial, Helvetica, sans-serif]

(A legszebb szerelem emlékére...)

[/FONT]</TD></TR><TR><TD width=85></TD><TD width="100%">

Nem sírok! Nem értem. Pedig azt reméltem.
Reméltem hogy könnyel, szívemet megértem.
Nem tudom miért, hogy nem sírok te érted,
Hisz nem tartom vissza, és még te se kérted.

Bánatom az nagy, és zavar minden gondom,
De fájdalmam könnyekkel, miért nem oldom?
Miért nem tudok sírni, azért mert elvesztlek?
Miért nem folyik könnyem? Hiszen ezt terveztem.

Szerettem mást is, kit könnyekkel temettem,
Kit könnyekkel szépen, a sutba vetettem.
De ezt most nem teszem. Ki tudja miért nem.
De azt hiszem lassan, ezt is már megértem.

Azt hittem előtte, igazán szerettem,
De azt a szerelmet könnyekkel temettem.
Azt hittem a könny, csak silányka kis vigasz,
Mert azt hittem ő volt a legszebb és igaz.

De most már tudom, hogy őt miért siratom,
S érzésem miattad, miért nem itatom.
Nem foglak könnyekkel, feledve siratni,
Se párnámat fájdalmas emlékkel itatni.

Nem foglak törölni szívemből könnyekkel,
Hanem csak szerelmes, verses kis könyvekkel.
Vigaszom miért nem könnyekben keresem?
- Mert te voltál az igaz, és legszebb szerelem.

</TD></TR></TBODY></TABLE>

bhi57 · 2007 Augusztus 22

Szépek és üresek

Szépek és üresek

Szépek és üresek a szavak,
Melyek imádságot mondanak…
Mormolnak kérés hátán kérést,
De sohasem teszik fel a kérdést;
Miért küldtél, és mit is tegyek,
Hogy mai magamnál jobb legyek?
Miképp, vagy hogyan szeresselek?
Hol ne, és hol keresselek…

Amikor születtem, talán tudtam,
Hogy miért éppen ezt választottam,
Azután gyorsan elfeledtetted,
S negyven éven át kerestetted,
Velem idebent magadat,
S kérdéseimre a válaszokat,
És sohasem szóltál rám; ne tedd!
Mindenben mindig tenmagad keresd,
Mert benne vagyok a sejtjeidben,
S a világ végtelenségében…

Most már általad, s érted élek,
De egyetlenegytől még mindig félek;
Hogy hibáimat nem javíthatom ki,
S egész életem nem teljesíti
Amiért érkeztem, s imádkoztam
Végtelen tudatlanságomban
Vakon koldulva szeretetet
Szavakkal, melyek szépek és üresek…

Szeged, 2007. május 17.

boonjoe · 2007 Augusztus 22

Csak szeretlek, nem tehetek róla,<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

ffice

ffice" /><o

></o

>
Te hatásod, nincs menekvés alóla,<o

></o

>
Nem is akarok, mert ez a vágyam,<o

></o

>
Veled legyek, mindörökké párban.<o

></o

>
Ez hajt és űz feléd mindig-mindig,<o

></o

>
Fáj, ha eltűnsz egy apró pillanatig.<o

></o

>
Gyöngédséget akarok adni Neked,<o

></o

>
Törődést, Simogatást, puszit ezret.<o

></o

>
Ezzel kezdtem majd minden reggelemet,<o

></o

>
Hogy érezd és tapasztald szerelmemet.<o

></o

>
Az igazit, mely mélyről belülről fakad,<o

></o

>
Úgy csordogál, mint egy selymes patak.<o

></o

>
Mi szomját oltja a reá szomjazónak,<o

></o

>
Ne kelljen más patakot keresnie soha.<o

></o

>
Mert ez a patak csak Néki ád, senki másnak,<o

></o

>
Úgy érzi megtalálta végre értelmét folyásának.<o

></o

>
Nem akarok szennyezett patak lenni,<o

></o

>
Ki a Te kedved el akarja venni,<o

></o

>
Ha fáradt vagy, hullámom lágy habjával,<o

></o

>
Akarlak nyugtatni, alattad puhácska párnával.<o

></o

>
Hogy pihent legyél, s távozzon a gondod,<o

></o

>
Ezért vagyok és akarok én lenni a párod.<o

></o

>
Este is öleltelek, s hozzád közeledtem,<o

></o

>
Úgy éreztem ezt már hiába tettem,<o

></o

>
Simogattalak, és puszikat is adtam,<o

></o

>
Ez kevés volt úgy éreztem, s láttam,<o

></o

>
Hogy pusztán esetleg abban bízzak,<o

></o

>
Viszonzásként ugyanennyit kapjak.<o

></o

>
Szeretem azt, hogy Veled foglalkozzak,<o

></o

>
Az esti puszit és simit reggel folytattam.<o

></o

>
Öröm volt téged érinteni, simogatni,<o

></o

>
Hogy új nap van, és ezt öröm újra adni.<o

></o

>
A napot ismét azzal kezdeni,<o

></o

>
Szerelmemet kicsit kényeztetni.<o

></o

>
Mi mást is tehetne az, ki szívéből szerelmes,<o

></o

>
A párját érinteni, hisz ez magának kellemes.<o

></o

>
<o

></o

>

Vigi1 · 2007 Október 23

Rózsaálom

Vágy-sóhaj ölén vérvörösen ontja édes illatát,
majd alkonyég alján lelkedhez simulva megpihen
halk szavai emlékeid csend-vizét kavarja fel,
egy csepp élted tengerében, végtelenjében

Látod fénytelen homályból is felsejlő sziluettjét
a pillanatvarázs sosem szűnő csodás érzését,
élted múlhatatlan része, mint szíved dobbanása
életed országútját fáradhatatlanul veled járja

Hallod, és mégsem lépteit, mélabús üzenetét,
s te rendületlenül hiszed mégsem volt álom...,
ha köszön a hajnallal, melengető fényes nappal
rózsabokron, rózsaszálon: egy rózsaálom....

Vigi1 · 2007 Október 23

"...Majd egyszer..."

Féltőn tartottál ölelő karjaidban
Lelked hullámzása ringatott álomba,
Időtlen vágyaink a hajnal leheletében
A remény húrjain fakadtak dallamra
Könnyes perceid csendes várakozása
Letette küszöbömre bánatod terhét,
Mostantól én viszem tovább helyetted
Hozzád tartozom, s örökké melletted

Emlékszel? Elküldted az esti szellővel
a „Majd egyszer…” üzenetét hozzám,
s velem hagytad érintésed, csókod bársonyát,
az időtlenség halott-újraszült misztériumát…

Festenék Rád színeket, hangokat, és dallamot
Mormolt fohászt, csendülő mégis halk éneket
Nélküled árva a világ, hát atyáskodj felettem
Sorsom féltő, éltető kezedbe helyezem

Szíved szívemmel dobban egy ütemre
És ha vérez, azt sem bánom, megéri a kín
Legyek bár fogoly e világon, koldus szegény
Gazdag vagyok általad, mert éltet a remény

Vigi1 · 2007 Október 23

Veled

Mire vágytam? Oh magam sem tudom már
Oly régi a dal… a hangjegyek megkoptak
Az idő múlhatatlan csodáját reméltem, s
az örökké melódiáját vágytam hallani - melletted
rügyek időtlen ágain születni együtt, - veled

A lelkem mélyén a tűz most is oly perzselő,
Bár minden percében hűs víz csobbanásának kísértése -
Miattad! Észrevétlen talált rám, és rád –, ki tudja…
Csillog a fény amott, meglehet délibáb csupán
Egy könnycseppet morzsolok el szíved színpadán

Vigi1 · 2007 Október 23

Csillagok csillaga

Égi mezőkön szunnyadó titok, gyógyír
oltalmazó gondolatfoszlánya a mának
a jövőd láthatod benne, s általa
ő nem a háború s viszály angyala
Ki mutatja utad e titkos ösvényen
hű kísérőddel tudom el nem veszíted -
láthatod, szikrát tartogat kezében
az élet fáklyáját nyújtja át neked

Ragyogó csillag a csillagok között
a kiteljesedés magasztos, igaz útja
alantas érdekek pazar kosztümébe bújt
megtestesültről, álarcát bizton lerántja
Élet elixírjének birtokló üdvözültje ő
földi éned égi képmása, - meglásd
bölcsessége kivetül az igaztalan mára
félelemtől meggyötört lelked vígaszára
A csönd békéje most körbefon,
átkarol, s elnyugszik a válladon
megpihen, tán ezredéve nem tette
Szívedből öleld akkor is, ha nem kérte...

Verseljünk mindannyian.Saját verseink:)

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Állandó Tag

Hasonló témák