Én azt gondolom, hogy manapság ez egészen másként vetődhet fel, mint amikor mi eljöttünk. (1973Ö Ugyanis mi ma hál Istennek világpolgárokká lettünk, avagy lehetünk. Ha tetszik ott is élünk egy kicsit, meg itt is vagy akárhol. Nekem ez a legnagyobb dolog ami az életben történt velem. Soha nem felejtem el hogy amikor idejöttem itt lett életemben először önálló lakásom. Esténként megcsókóltam a kulcsot amikor kinyitottam az ajtót. Otthon ugyan volt egy öreg kocsim, de amikor itt megvettem az első Chevrolettemet órákig kocsikáztam a 401-es highway és nem látam a boldogságtól. Itt tanultam meg, hogy ha arra várok, hogy nagy dolgok történjenek velem akkor soha nem leszek boldog. Itt tanultam meg örülni. Mindennek. A fiammal lementünk a kikötőbe és azt mondta: Daddy nézd milyen szép az a hajó... Egy hét múlva megvettem és büszke voltam a fiamra aki mint egy kapitány állt az orrába a hajónak.
Otthon sok sok szép dolog történt velem. Nem feledem. Elsősorban szakmai szépségek, de a körítés, az állandó megkülönböztetés, hogy a származása egyéb - megkeserítette az életem. Valakinek ma azt mondanám, hogy 15 évig nem birtam hivatalos pesti lakós lenni, kiröhög. Pedig így volt. Soha nem voltam egybe 5 évet Pesten márpedig a pesti jogosultsághoz az kellett volna. 4 év után lementem Győrbe megszakadt. 3 év mulva visszajöttem, de 3 év mulva kiköltöztem Fótra a feleségemmel, megint megszakadt. Na pl ez volt az egyik ok, hogy megcsókoltam a kulcsomat.
Ma nehezen élnék otthon, mert nem tudok asztalalatt dolgozni. S ma minden mondat így kezdődik: az húzós lesz Pufikám... De azért arra is vannak receptjeim, hogy jólérezzem magam... Hazaköltözni? Minek? Látogatni igen...