Én ezt nem fognám rá a férfi-agyra és a női-agyra.
A nők között is van ugyanúgy olyan, aki nem bír magával és szemérmetlenül rámászik más férfiakra, akkor is, ha párja van, és a férfiak között is olyan, aki nem bírja a nadrágjában tartani azt, ami oda való. A nők és a férfiak között is van olyan, akinek még a nézelődésre sincs kifejezett igénye. És a kettő között van számos lépcsőfok (elvégre nem minden pasi egyforma
), például a bántóan kikacsintgatók és az ártalmatlanul nézelődők. Szerintem ez nem nem-függő.
Természetesen még mindig igazat adok mindenkinek abban, hogy a "hogyan" sosem mindegy. Nőknél sem. Férfiaknál sem. Egy nő is, egy férfi is tud "úgy" viselkedni, úgy kikacsintani, hogy az bántó legyen a párjára nézve, meg "amúgy" is, ártalmatlanul. Én csak azt akartam mondani és ezt fenntartom, hogy attól még, hogy vannak "olyanok" is, a nézelődés mint olyan önmagában még nem lesz feltétlen bántó. Még akkor sem, ha egy férfi teszi.
Semmiképp sem akartam ezt általános érvényű dologként írni, én csak azt mondom, hogy (amennyire tudom) a szüleim házassága is szépen működik immár huszonhat éve, és nekem szintén a hat éve tartó kapcsolatom alatt egyszer sem akadt problémám a nézelődés jelenségéből. Lehetett volna, persze, ha minden ringó csípő vagy dekoltált blúz után veszekedést kezdeményezek, vagy épp a párom kezdeményez minden szép szem vagy formás izmú hát után, de mint látszik, felesleges lett volna, így sem lett belőle semmiféle affér. Ehhez persze nyilván olyan férfit kellett választanom, akiben megbízhatok és aki tisztel, neki is olyan nőt, akiben megbízhat és aki tiszteli - de hát a párunkat ugye választjuk és nem lottón nyerjük vagy a szüleinktől kapjuk, általában.
