Meg a feltámadásról!Na meg osztán aztat se értem,hogy ha van Isten akkor ez miért nem köztudott?
Kedves Hamp!
Valóban az újjászületés az életre való feltámadás a halálból.Már itt a földön átélhetjük lelkünkben,amit majd a test feltámadása fog zárni.Az szellemi test lesz,a stabil,és elronthatatlan,a valóságos.
Hogy miért nem köztudott Isten léte?
Isten sokat szól az emberhez a belső csendes hangon keresztül,és ez legtöbbször nem tudatosan éljük meg.Erkölcsi döntéshelyzetekben sokszor két alternatíva kerül elénk,és mi döntünk.Azt az "erkölcsileg "jellemezhető oldalt erősítjük, amelyik oldalra hallgatunk.Mint tudod a lelkiismeret hangjáról szoktunk beszélni.
Ha az egyik oldalt erősítjük,az ezzel ellentétes oldalt gyengítjük.Erősödés azt is jelenti,hogy egyre világosabban,fejlettebben fogjuk fel az általunk előnyben részesített oldal hatásait.Ezekkel a mindennapi döntéseinkkel előkészítjük,hogy Istenhez közel kerülünk,vagy távol.
Az emberek lélekben különböző állapotban vannak,különböző a fejlettségük.
Nem lenne az egyén számára hasznos,ha fejletlen állapotában tudna Isten dolgairól.Képzeld el illetőt,ha az eszével teljes mértékben felfogná mi a követelmény,és ugyanakkor teljesen alkalmatlan lenne arra,hogy saját érdekében tegyen valamit.Olyan lenne ez,mintha egy lábadozó betegtől követelnénk meg a maratoni távot.Kegyetlenség lenne.
Ezért amíg nem jön el az érettség ideje,addig az embernek hiába hirdetik Isten üzenetét,nem hallja.Vagyis nem érinti meg,nem hozza magával kapcsolatba,mintegy nem is érti,nem megragadható számára.
Ez ebben az esetben ez így van jól, -és mégsem jól,mert nem szabad hogy maradandóan ebben az állapotban maradjon.
Isten ezért igyekszik felébreszteni az emberi lelket,hogy ne maradjon ebben a süket állapotban. Erre szolgál földi életünk.
De van olyan is aki már hall-
de nem engedelmeskedik,- maga választja sorsát.Itt van a gond.
Ezek a belső történések,mulasztások világosan ott állnak Isten előtt,ő mindenről tud mi zajlik bennünk..és mi is,ha őszinték vagyunk magunkhoz.Ezért
minden állapotunkban nagyon fontos az
őszinteség.Isten erre figyel oda,a porhintést csak eltűri,amivel egyébként is magunknak okozzuk a legnagyobb kárt.
Minél többről tudunk teljes belátással,annál nagyobb a felelősségünk.
Tehát Isten nem terhel meg olyan felelősséggel,amivel kapcsolatban ne tudnánk megtenni az eredményt hozó lépést.
De ha nem engedünk a hallásnak,amiről már bizonyosak vagyunk,akkor Isten elveszi a magasabb fejlettségi állapotnak megfelelő hallást és ismereteket is,amelyek feleslegesekké váltak rossz döntéseink miatt.
Ezért mondja az írás,hogy aki tálentumot kapott(Istentől ajándékot),és rosszból kifolyólag
nem élt vele,attól elveszik,és annak adják
aki él Istentől kapott tálentumaival.Annak még több lesz.
Ezért mondja a biblia,hogy jobb annak az embernek aki nem ismerte meg Krisztust-a hozzá személyesen szóló Isteni Szót,-mint aki megismerte,és mégis elfordult Tőle.
Az pedig teljes boldogságra jut aki megismerte,és ki is tartott Vele mindvégig.Itt beszél a szentírás elképzelehetetlen beteljesülésekről,és örömökről,Isten célokról,amelyekben Ő részesíteni akar bennünket.Már itt a földön is hitünk-odaadásunk mértékében.
Ha csak egy pici edénykét adunk az Úrnak,akkor azt tölti tele,-ha kettőt, akkor kétszer annyira részesedünk az Isteni élet boldogságából.Ha pedig az összes edényünket....ami ritka mint a fehér holló,akkor hasonló helyzetbe jutunk mint Jézus Krisztus.
--------
No, meg félnek nehogy a pokolba jussanak, így hát azt gondolják, hogy a hamujukat még az ördög se bírja jobban megpergelni.
