A görög, a római és a keresztény időszámítás
A görög városokban különbözőképpen számították az időt, s gyakorlati okok késztették őket közös használatú rendszer létrehozására. Először a Trójai háborút, később pedig az első olimpiai játékokat vették kezdőévnek. Az utóbbi a Kr. e. IV. században élt Timaiosz történetíró nevéhez fűződik
A rómaiak is többféleképpen számolták az időt. Kiindulópontnak tekintették a királyok elűzését, majd a consulok nevével jelölték az éveket. Kr. e. a III. századtól több ízben a város alapítását vették alapul, amelynek időpontját a tudós Marcus Terentius Varro állapította meg a Kr. e. I. század elején.
A nagy keresztényüldözések miatt kezdő időponttá vált Diocletianus császár (284-305) hatalomra kerülése, ami a birodalom nagy részében használatossá vált. Dionysius Exiguus római apát javasolta, hogy ne egy pogány császárhoz, hanem a keresztény vallás megalapítójához kössék az időszámítás kezdetét. Számításai szerint Jézus születése Kr. u. 1-ben történt. A feltámadás napját március 25-ében határozta meg. E napot az egyházi tudósok korábban Jézus születése napjának tartották. December 25-ét I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születési dátumává a IV. században. Ez a számítás a XI. századra vált általánossá a nyugati keresztény országokban.
Julius Caesar Kr. e. 46-ban reformálta meg a római naptárt, amely addig 10 hónapos és 304 napos volt.
A görög városokban különbözőképpen számították az időt, s gyakorlati okok késztették őket közös használatú rendszer létrehozására. Először a Trójai háborút, később pedig az első olimpiai játékokat vették kezdőévnek. Az utóbbi a Kr. e. IV. században élt Timaiosz történetíró nevéhez fűződik
A rómaiak is többféleképpen számolták az időt. Kiindulópontnak tekintették a királyok elűzését, majd a consulok nevével jelölték az éveket. Kr. e. a III. századtól több ízben a város alapítását vették alapul, amelynek időpontját a tudós Marcus Terentius Varro állapította meg a Kr. e. I. század elején.
A nagy keresztényüldözések miatt kezdő időponttá vált Diocletianus császár (284-305) hatalomra kerülése, ami a birodalom nagy részében használatossá vált. Dionysius Exiguus római apát javasolta, hogy ne egy pogány császárhoz, hanem a keresztény vallás megalapítójához kössék az időszámítás kezdetét. Számításai szerint Jézus születése Kr. u. 1-ben történt. A feltámadás napját március 25-ében határozta meg. E napot az egyházi tudósok korábban Jézus születése napjának tartották. December 25-ét I. Gyula pápa nyilvánította Jézus születési dátumává a IV. században. Ez a számítás a XI. századra vált általánossá a nyugati keresztény országokban.
Julius Caesar Kr. e. 46-ban reformálta meg a római naptárt, amely addig 10 hónapos és 304 napos volt.