P Á L Y Á Z A T Vers

Nos, nekem meg nem sikerult kitalalni, hogy mukodnek az ekezetes betuk, de majd igyekszem!

Miert?

Uram!Sotet van odakint, kesore jar.
Bent feny ragyogja at a szobat.
Istenem!Mondd el, MIERT nincs ez igy bennem?
MIERT kell oly soka kegyelmed keresnem?

Minden napon folyton csak REad varva
MIERT miert nem tolti be bunos szivem hala,
S MIERT kerdezem a gyotro MIERTeket?
MIERT nem hiszem el, hogy szeretsz engemet?

Miert nyitogattam ujra es ujra ki
Szivem sotettel teli zart ajtajait?
MIERT nem erzem most sem jelenletedet?
-A rezkilincset csak a vihar razza meg-

Kegyetlen trefa, hogy szoltal!HA nem hagyod,
Hogy orulten remeljem, en is szent vagyok,
Uram, toled tavoli konyorgo imam
Nem vagyakozott volna a legjobb utan!

A Halal

Az elet szindarab,
Olcso komedia csak,
Mi, szineszek felunk,
Hogy ha a darab vegere erunk,
Mi lesz?

Kerdo fohasz

Uram!

Ki vagyok en?
NEm ismerem magam.
KEtsegek kozt vergodven
Kialtok Hozzad minduntalan.

Azt mondjak, kegyetlen vagyok.
CSupa gog, onteltseg mindenem.
Annal jobb, minel elobb meghalok...
Ismertess meg magammal Istenem!

MAsok szerint bennem rengeteg szeretet buzog
S akinek csak lehet, en mindig szivesen adok.
S en mindekozben masnak erzem magam!
Te tudod egyedul, milyen vagyok, Uram!

Segits kerlek, hogy tudjam, ki lettem!
Tudom, nem mindent tettem, mit tehettem,
De ha egyszer, vegul csondesen meghalok,
Tudjam, miert kaptam eletet, s ki vagyok!

Hogyan kell érteni: a "tél és téli ünnepek"-et? csak olyan télről szóló mehet, ami a a téli ünneppel kapcsolatos, vagy lehet "csak" a télről szóló, Törölni lehet visszamenőleg?

A palyazatrol topicban a valasz

Miként ha hó hull..


Mint puha hó a
kihűlt várakozó tájat,
könnyű fehéren
lep el
szüntelen szitálva
növényt, gyepet
mi álmában új létre
készűl öntudatlan

Úgy hull föléd
az Idő,
hull
egyre
hull
mint hó szitál:
halk surrogón
percre perc

E dermedt néma hidegben
szívem holtnak tűnő,
álmom csönd,
és csillagvilágnyi űr tátong
arcod helyén.


2003-01.

Téli esőben..

Az enyhe téli esőben
ázva borzongnak
Vízfényes kopár ágaik
mély csöndjébe
burkolózva
A Nyárról álmodnak
merengve a fák..

csupa könny minden
csupa hívás hívás

Egy decemberi éjjel

Havas már az erdő s a rét,
ablakodon virág a jég.
Az udvaron hóember áll,
kinn viszont egy lélek se jár.

Azaz mégis, a ma este más,
most érkezik a Mikulás.
Szarvasai húzzák szánját,
teljesíti sokunk vágyát.

Ablakokban sok kis csizma
- csodaszépre kipucolva -
türelemmel várja sorsát,
kisgazdája ajándékát.

Rövid az éj, sok a munka,
a Mikulás alig bírja.
Teli puttony hamar ürül,
öreg szíve kedvre derül.

Felkel a Nap, kis gyermekek
szeme csillan, szíve repes,
mikor végre megpillantják
Télapócska ajándékát.

Valóra vált minden álom -
játék,csoki a párkányon.
Nincs helye most virgácsnak,
jutalma ez a jóságnak.


Primusz Tibor László 2001


Elhalt idők

Ma reggel már fázik a város,
ahogy rátapad a ködös hajnal
lelkünk is lucskos dértől sáros,
s nem bízzuk azt, mi eljön a nappal.

Eső koppan az elnyűtt fákon,
egyformán, unottan, mint más ősszel,
hullatni terhét segít az ágon
karöltve az októberi széllel.

S ha előjő a Nap, a csaló,
már nem érzik melege arcodon,
amint végigfut rajta fakó,
kihűlt fénye, létéért kapkodón.

Csak a halál gyorsítja lépteit,
megöli miről úgy hitted örök
- a nyár eltárolt derűs képeit -
s az emlékek vázája is törött.

Az idő mocskába szürkül élted,
szíved hideg esőtől havas.
Bizony már-már örülnél a télnek,
mert messze még, oly' messze a tavasz.

Primusz Tibor László 2003

Hirtelen idesüvít


Átcsillámlanak a túlpart fényfüzérei
a lebegés hullámain
tündökölnének föl a pulzáló csillagokig
de földi létező
föltündérkedhet-e odáig?!
gubbasztva szénlenek a tüzhányók is
méhükben vörös-kékség a hév
fölöttük az ég ködében is csak
Prométheusz fényei porlanak szét
míg a nyugati látóhatár bíborán
bóbiskós füzek tollászkodnak
víz fölé hajló ágaik
a lándzsás nádszálak bóbitái közé
zúzmara-cseppköveket növesztenek
távoli ágyúk döreje
hirtelen idesüvít
morajlik roppan a villámló rianás
megriadnak a csivitelő szárcsahadak
föl-fölvilágló sirályok jajonganak
s a szelíddé csiszolt parti köveken
a hatalmas orgonán
búcsú tokkátát játszik
a széttöredező tábla-jég



Csukott szemhéjaink mögött is fölvilágló
Olasz Ferenc képeire


fölszikrázó hómezőn
féllábú hadirokkant
horizont fölé lebeg
az égi követ
talmi fényeskedők közt
Tenmagad lettél
a fény
Kháron ladikját idéző fejfáinkról
útelágazásaink keresztjeiről
parasztok faragta Krisztus-arcunkról
vissza-visszaverődő
csukott szemhéjaink mögött is
a föl-fölvilágló
fókuszában a mindenségnek
ahová minden létezők útjai
összefutnak

ALPESI SÉTA

Ontja havát a szürkeség,
járt utamon senki sincsen.
Fejem fölött sílift zenél,
drótkötélen pönög a szél,
mereng egész Mönichkirchen.

Kétfelől, a szirt peremén
ifjú fenyők révedeznek.
Átérzi mind, hogy te meg én
mit reméltünk az elején,
láttán a nagy, kék egeknek.

És csak peng a hegyek lantja,
ahol már a halál se jár,
ám a völgyben - hang a hangra -
rázendít egy rezesbanda,
s a vadászkürt szíven talál.


ÉGNEK ÁLLT HAJJAL

Kerülgess, karácsony, kerülgess.
Fordítva is lehet még, talán.
Hitem csak néhány perce szünt meg,
tüntető versem boncasztalán.

Jézuskát se láttam soha,
anyám csak lelkét engedte be.
Megfojtott gyertyafüst ostora,
Heródes bűze, lehellete.

Nekem csak Máriára tellett.
Üres barlangszáj volt a béke.
Térdepelek Bernadett mellett,
égnek állt hajjal, negyven éve.

TAVASZÜZENET – TÉLVÍZ IDEJÉN! KARÁCSONYI K



Binderné Palocsay Erzsébet 2003. december 14.


TAVASZÜZENET TÉLVÍZ IDEJÉN!

Századmagával süt még a Nap, a nyárnak már híre-hamva!
Kaphatnánk egy kis meleget is? Tulajdonjoggal, nem kamatra!
Hagyha a télnek fagyát nézem, ott ülnek már az ágakon, fákon,
A rügyeket, apró leveleket, a havas pihéktöl én alig látom.
Elöbújni bizony ök nem mernek, láthatóan még nagyon félnek.
Mivelhogy tudják, itt az idö, mert kezdete van a hideg télnek!
December idusa elmúlt négy nappal, közeleg már a Szenteste napja.
Ma még csak játszik a tél fagya éppen, levelet firkál, jó aki kapja!
Azért a napfény üzenet képen, elhozta hozzánk a tavaszi zsongást,
Ami majd lassan helyre is rakja, a tél fagya által okozott pangást.
Üzen a tavasz: Sietek máris! Csipkeruhámnak vidám a fodra!
Üvegcipőmnek jeges a sarka és kicsi csengök zenélnek rajta!
Karácsony estén bekukucskálok, habcsókot dobok a fenyöágra!
Télvíz idején ez is nagy öröm, talán a tavaszt a tél is várja!

Télre tavasz, ösz jön a nyárra! Ez a szent váltás, az évszakok tánca!




KARÁCSONYI KÍVÁNSÁG!

Akkor szép a Karácsonyunk,
Ha tiszta fényt varázsolunk!
Karácsonyfán csillag égjen
És alája odaférjen
A szeretet drága kincse,
Mely az élet szent bilincse!

Karácsonyi kívánságom:
Benneteket isten áldjon!
Adjon Isten szép Újévet!
Minden jóból dús böséget,
És ha majd a gyertyák fénye,
Békét hirdet szent estére,
Legyen ott a jó szeretet!
És kisérje élteteket!

Vonatút a téli honban.


Gyér hó alól fekete rögök
pislognak suhanó vonatunkra.
Dérrel szórt fák és bokrok
sötétlö ágai merednek
a seszínü szürke égre.
Talán a ragyogó kékröl álmodoznak?

Sovány öszi vetés
bujkál itt-ott a földeken,
szégyenlösen, mint ki érzi,
idegen e tájtól a friss üde zöld.

Néma házak, falvak
maradnak egyre hátra.
Megbarnult nád és fü csomók
szegélyezik a határt.

Fázósan nagykabátba
rejtözö bakterek
állnak csak örhelyükön.
Még a kutyák is kushadnak óljaikban,
behúzott farokkal.
Egy-két fácánkakas billegö farka
látszik néhol,
s egy özcsapat bámul ránk bambám,
Csak a varjak rebbennek nagy gomolyagban,
a szemetesgödrök Kánaánjaiban.

Tán Petöfi is ezt látta egykor,
vonatozva a téli hazában,
majd Ady és Radnóti is?
Fekete, fehér,
és mindent betöltö szürkeség.

Lesz-e?
Lesz-e itt valaha tavasz még?
Igazi! Lázadó! Gyözedelmes!

Becsukom lassan fekete füzetem.
Kint havazni kezdett,
sürü apró pelyhekben hull
a mindent elborító
feledtetö fehérség.

De dacosan
egyenes derékkal
tartják magukat
a gyalog akácok.

Re: somogyi anzix

*
Ünnep után

Ha az alkonyat fénye megérint,
Ha felolvad az éjben a mély-vizü kék,
Fosztogatja csillagkoszorúit az égbolt
És lehajol földig az ég;

Hóba merülnek a tóparti fák,
Hideg ködök tetemét lengeti a szél,
A magány szava szelíden ver a szívemben,
Kidobolja titkom szép örömét.

Ha az ünnepek fénye kialszik,
És elnémul körben a tóparti láz,
Csak a szerelem szava dobol a szívemben
Ha könnyet ejt érted a téli varázs;

S amíg lágyan libegnek a pelyhek,
Megroppan a hó jég-sapkás fenyők alatt,
Felnyög a hold a csöndkoszorús éjben
Felriasztva mind a holtakat;

Nem titkolhatom már tovább -
Mily egyedül vagyok, ha fájó ég dagad
Fejem felett fagyra fakadtan, és nyikorog
Szánalmasan egy szélkakas.



**


ÜNNEP A TÉLI HARGITÁN

Ünnepi áhítat hoz fényt a szemekbe
Zörget zsebekben téli diót
Nem alázat, csak halk szeretet
Ünnep szava szól értetek most.

Áldozati bárány jajszava
Sikolt a sötét éjszakában!
Eladták, és legott leölik
Titokban a durva legények.

Ahol sírva hívnak az erdők
Fénylö fa, sötét téli éjben
Minden rög hozzád hajolna
Hősi bércek hazátlan fia

Sír az angyal a Hargitán:
Üvölt a szél, idegen jajong
Tördelik a fákat jégcsapok:
Volt, ami volt, most minden halott!


.

Üdvözlök mindenkit!
Köszönöm a meghívást a pályázatra. Az alábbi két versemmel szeretnék
jelentkezni rá.

SZÖLLÖSI ZOLTÁN
VADGALAMB

Fagyosan csikordul a tél,
Kopasz platán ágai közt
Éhes vadgalamb üldögél.
Téli etetöben vidám verebek
Mohón csipegetik a búzaszemeket.
A galamb sóvárogva a szemeket nézi,
S marad neki is?... Nagyon reméli!

2003.01.19

CSILLÁMOK

Hósapkát öltöttek fel a fák,
Reggelre fehér lett a világ.
A lombokat lágy szellö borzolta,
Milliónyi hókristályt sodorva.
A felkelő nap kápráztató fénye,
Csillámfelhöt vont a fák tetejére.
Hosszan elmerültem szépségében,
Ezt szeretem legjobban a télben.

2003.02.11

az előbbivel 2004. jan.13. 1h44min. azonosan

nem megz a bevágás. vagy méges?

Akkor jöhetnek a versek is.

KARÁCSONY

csillagokat szór az égbolt
derű csillog szentek arcán
jézus teste mozdulatlan
megalvad a vér a szalmán

derű csillog szentek arcán
jézus teste mozdulatlan
megalvad a vér a szalmán
állunk sötét bódulatban

jézus teste mozdulatlan
megalvad a vér a szalmán
állunk sötét bódulatban
döbbenet ül szentek arcán

megalvad a vér a szalmán
állunk sötét bódulatban
döbbenet ül szentek arcán
jézus teste mozdulatlan

ÁLOM, KARÁCSONY ESTE

ez marad csak:
az émelygő delejes hátterek
s a zuhanásban bizsergető mákony.
a csukott szem véreres
láttere / s az éj amin átcsöpög.
s amit testemre ráfon.

ez marad csak:
a vonalak a semmiségig visznek.
s míg porrá oldják
álmaim állagát / az árnyak
újszülöttnek hisznek
és angyalkéz karolja vállam át.

Verseimet fogadjátok szeretettel.

Karácsony előtt

Karácsonyhoz közeledve
emlékek tolulnak fel bennem
egyre több a halott
az életemben.
Régi karácsonyok tünékeny
árnya, gyermekkorom
angyalsuhogása.


Mese a három vén királyról

Újra együtt volt
karácsony este
a szent család:
apa, anya, gyerek
nem hiányzott más,
csak a három vén király.
Előttem hevert
volt szerelmem idő előtt
s önként tönkretett teste,
nem ébreszti föl már
az élet benne
sem a család emléke, sem
a szent karácsony este.

Ártatlan



Mint az unalmas mesékben,
csunya rajzfilmekben
olyan ártatlan ma a világ.

Ártatlantolvajokártatlanártatlanoktólártat
lanpénztlopnakártatlanvillamosonártatlan
emberekártatlanszemeláttáraártatlanhaldo
klóártatlangolyóvalártatlanmellébenártatla
nulfekszikajárdánártatlanjárókelőkundoro
dvaátlépnekfölöttemigazártatlangyilkospi
sztolyalazsebébenártatlanulülaszomszédká
véházbanártatlanlányokkalflörtölve.

Mondom, olyan ártatlan ma a világ.
Lucifer levetette kormos szmokingját,
angyalkosztümbe őltözött.

TISZTA, HÓFEHÉR MINDEN.

HAVAZIK.






Máriám

Lángoló szívedre havat öntök,
lángoló szemedre jégkockát
pakolok, Mária, ha még egyszer
ezt teszed velem.

Fehér ördögök fekete angyalokkal
labdáznak velem,
de én senkinek Jézust nem nevelek
többé, hisz az enyém is fáj nekem.

Szememből szemedbe
csöppentek, kedves,
hisz segitenem kell neked.
Talán igy már követsz.



2003 december 8

Alábbi két versemmel szeretnék részt venni a verspályázaton:

Dömsödi Teréz

TÉLI TÁRSALKODÓ

Kávé illata illan a falra,
tűzön lágy levesem keverem.
Kint zördül a szél, arra
koppan az ág egymásba hevesen.

Fázik a vándor, lábnyoma reccsen,
csizmája csikordul alvó porokon.
Itt pára pereg, arcomba freccsen,
gőz levegőn folyik szét konokon.

Megszólal minden, mint toll a papíron.


NE CSAK ÜNNEPEN...

Törékeny üvegből vannak, s csilengelnek,
mint apró harangocskák, a fák ágai.
Angyalok hárfáján játszik a szél.
Ezüst üvegdíszmorzsaként csillogó tél,
hamu havaddal takarj, óvj csak!
Apró szívekbe örömet varázsolj!
Tűzifát adj, melegednék!
Doromboló fénynél rég
dédelgetett dalt dalolnék.
Pirosra sült kalács, megosztom veled,
mondd neved, add kezed!
E jég világ jégvirág mosolyát
feloldani ugye van remény?
Kemény hideg magányos madarai,
találkozzatok legalább most,
s ne csak ünnepen!

A versek keletkezési helye: Magyarország, Csongrád megye, Szentes
Üdvözlettel: Dömsödi Teréz

Enyedy György

Karácsony

Ködszürke téli ég,
keringő hópihék,
száncsengő friss hangja,
vén harang bim-bamja.

Kis fenyő, csillogó,
sok narancs, mogyoró.
Érzed a friss kalács
csuda jó illatát?

Kacagás, víg ének,
pipázó kémények,
hó ül a faágon,
karácsony, karácsony.



Téli éjszaka

Ej, csak nem fér a bőrébe
A szél, ez a kelekótya:
Tótágast áll, bohóckodik,
Felpattan a kutyaólra,
Onnét meg a háztetőre,
S ni! Hogy hányja-veti magát!
A vaskakast csikorgatja,
S a kéménybe nagyot kiált.
Hopp! Most esni kezd a hó is!
Ez tetszik ám csak a szélnek!
Kurjant egyet, s megforgatja
A táncos kis hópihéket.
Ott bent meg a csöppnyi házban
Mélyen alszik Jancsi, Böske,
S lábujjhegyen jár az egér,
Hogy a kandúrt fel ne költse.

Két vers a pályázatra:

KARÁCSONYRA
(Betlehemes ének)

Üdvözlégy, Jézusunk
Szeretett Pásztorunk
Csak Téged hallgatunk
Egyetlen vigaszunk

Te szavad vezérünk
Nélküled nem élünk
Tebenned remélünk
Rád bízzuk életünk

Szenteld meg ünnepünk
Ma este légy velünk
Hozzád száll énekünk
Kegyelmes Istenünk

Terítve asztalunk
Mind Feléd fordulunk
Elébed indulunk
Megváltó Krisztusunk!




ÚJÉVRE

naptár fordul
fagy csikordul
eresz alatt
csepp lecsordul
itt az idö - hol az idö
tavaszváró új esztendö!

Köd és zúzmara

Zúzmarás hideg volt, de meleg a perc,
Apám régi, kedves üvegpoharakat vett elő
S azokba töltötte az óév borát,
Mely átfázott lelkemet megmelengeté.
Hosszú útról tértem haza,
S bakancsomra ráfagyott a köd.
A messzeségben is láttam embereket,
De szemeik sötétek voltak
S hiába probáltam magam meglátni bennük.
Zúzmarás hideg volt, de meleg a perc,
S vidulva lobogott a tűz.
Apám újra töltött,
S elmélázó tekintetünk keresztet öltött.
Egy-egy mosoly villant,
Vidám, élces mosoly,
S bár szótlanul de egyre csak nőtt
Míg a hajnal pirkadt,
S derengő nap sugarától mosoly lett a köd.






Más szemmel nézve

Horihorgas alak vonult át a tájon
S zúgott a szélvész akár a szörnyeteg.
Csupasz tölgyfa törzsénél
A síró madárhangot senki sem hallja meg.
S nevet, egyre csak nevet a szél,
Odvas fa rejtekét is átjárja,
Kigúnyol mindent,
S egy szárnyatörött madárhoz csak a halál beszél.
Még élnek az ösztönök
S fel-fellobban egy-egy szalmaláng,
De az átfázott testet csak a szél lengeti meg.
…hallgasd csak!!
Megdermedt üvegszemek mögül
Halk nesz hallatszik.
Könyörgő életlángocska nézelődik
A befagyott ablakon,
Ám csípős hidegen kívül egyebet nem talál.
Hiába intek feléje, nem vesz észre…
Kiáltok, nem hallja,
Könyörgök, nem érti.
Szótlanul fordul el az ablakszemtől
S megnyugvás számára talán,
Hogy kint úgy zúg a szél,
S társa is akadt, a halál.